Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelki otthonunk az Egyház, 32. - 2019.11.11.

1./ Tours-i Szent Márton napján a püspök nevével kapcsolatban leginkább a libás ételekre szoktunk asszociálni; helyenként a gyerekek lampionos felvonulással adóznak Szent Márton emlékének. Az egykori római birodalomhoz tartozó Savaria – ma Szombathely – szülötte azonban több ennél; ő a hanyatló római birodalomból született keresztény Európa szimbóluma. Annak az Európának a szimbóluma, mely 1700 évvel Szent Márton születése után komoly válságban van.

2./ Melyek Európa válságának tünetei?

Szent II. János Pál pápa Ecclesia in Europa – Az Egyház Európában kezdetű apostoli buzdításában a remény elhalványulásában jelöli meg a válság mibenlétét. „Oly sok férfi és nő látszik céltalannak, bizonytalannak, reményvesztettnek, s nem kevés keresztény van hasonló lelkiállapotban… Egyre nehezebb megélni a Jézusba vetett hitet; a nyilvánosság előtt könnyebb agnosztikusnak, mint hívőnek mutatkozni; az a benyomásunk, hogy a hitetlenség magától értetődik, a hitnek ellenben társadalmi igazolásra van szüksége.” (7) „A jövő inkább félelmet, mint vágyat ébreszt. Az egyik aggasztó jel a sokak által érzett belső üresség és az élet értelmének elvesztése. Ezen egzisztenciális szorongás gyümölcsei és megnyilvánulásai közé számlálják különösen a születések számának drámai megfogyatkozását, a papi és szerzetesi hivatások fogyását, a végleges döntések halogatását, sőt elutasítását még a házasságra vonatkozóan is. Tanúi vagyunk a családi élet válságának, a család fogalma kiüresedésének, bizonyos rasszista magatartásoknak, az egyéni és csoportos önzések. A globalizáció, ahelyett, hogy az emberi nem nagyobb egysége felé vinne, olyan gondolkodást sugall, amely kizárja a gyengébbeket és növeli a föld szegényeinek számát. Az önzés terjedésével párhuzamosan megfigyelhető a személyek közötti szolidaritás gyengülése.” (8) „Az európai kultúra a »csöndes aposztázia« benyomását kelti, mellyel az önelégült ember úgy él, mintha Isten nem létezne. Egy új kultúra kibontakozásának vagyunk tanúi, melyet nagymértékben befolyásol a tömegtájékoztatás. E kultúra része az egyre inkább terjedő vallási agnoszticizmus, és egyre mélyebb erkölcsi és jogi relativizmus. A remény elvesztésének egyik aggasztó jele az a jelenség, melyet a »halál kultúrájának« nevezhetünk.” (9)

A pápai dokumentum megállapításai húsz év távlatából mit sem veszítettek aktualitásukból. Sőt, a tünetek csak tovább fokozódtak. A lelkiségi állapotot tükröző statisztikai adatok tovább romlottak: a keresztelések, az egyházi házasságkötések száma, a papi hivatást választók száma változatlanul csökkenő tendenciát mutat. A hitéleti válság európai jelenség. Nem beszélünk róla, de ettől még van. Oka abban rejlik, hogy Európa lecserélte Istent bálványistenekre, mint amilyen a gazdasági fejlődés és növekedés, vagyoni gyarapodás, életminőség javítása, stb. Márpedig a tízparancsolatban Isten meghagyta nekünk: „ne legyenek más isteneid rajtam kívül” (Kiv 20,3; MTörv 5,7).

3./ Európa számára a hit az igazi remény forrása – írta Szent II. János Pál pápa – mert a hitnek rendkívüli spirituális, kulturális és etikai energiája van. (19) „A keresztény hit formálta a földrész kultúráját, és történelmével elválaszthatatlanul egybenőtt, olyannyira, hogy ez a történelem érthetetlenné válna, ha figyelmen kívül hagynák azokat az eseményeket, melyek meghatározták a hosszú évszázadokat.” (24)

Az Eucharisztia kiváltképpen is minden reménységnek forrása, hiszen annak vétele »erőt ad életünkhöz” (Lumen gentium 11.). Mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy megvalljuk az Eucharisztiába, »az eljövendő dicsőség zálogába« vetett hitünket… Amikor szentáldozáskor Jézussal találkozunk, már elővételezve megkapjuk a végső napon való találkozást, amikor »hasonlók leszünk Őhozzá, mert látni fogjuk Őt, amint van« (1Jn 3,2). Az Eucharisztia »az örökkévalóság kóstolója az időben« - fogalmaz szemléletes hasonlattal a pápa (75). Fogyasztói társadalmunkban lépten-nyomon találkozunk étel- és italkóstolókkal, mellyel kedvet akarnak csinálni az újabb vásárláshoz. Jézus az Eucharisztia »kóstolójával« akar az örökkévalóság felé terelni minket. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust is ilyen »kóstolóként« foghatjuk fel. Az Egyház így akar kedvet csinálni az Eucharisztia vételéhez és imádásához. Ezért „ápolni kell az Eucharisztia imádásának szentmisén kívüli különféle formáit: szentségimádás, körmenetek.” (78)

Ha a keresztényekben élő a hit, remény és szeretet, akkor Európa kigyógyulhat hitbeli válságából.

Jézus kérdése időszerű: „Az Emberfia, majd ha eljön, talál-e hitet a Földön?” (Lk 18,8) Talál-e hitet az ősi keresztény hagyományú Európánk földjén? Jézus drámai és nyitott kérdése válaszra vár. (47)

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2019-11-11.odt32.17 KB