Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelki otthonunk az Egyház, 30. - 2019.10.28.

1./ A hit hatalma a tudományban címmel dr. Csókay András előadást fog tartani a MOM Kulturális Központban. A november 15-én, pénteken este 7 órakor tartandó előadás plakátján Csókay professzor alábbi gondolatát olvassuk:

Ha megnézzük a Nobel-díjasokat: sokan közülük az életük végén tanúságot tesznek, hogy ők csak benézni tudtak egy kulcslyukon, és rájöttek, hogy keveset tudnak. Ez nagy alázatra neveli az embert. Heisenberg, a részecskefizika atyja, azt mondja, hogy amikor a tudomány poharából az első kortyokat kiiszod, könnyen ateistává válsz, de a végén mindig ott van Isten. Einstein meg azt mondta, hogy a tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak. Ez így van.” 

XVI. Benedek pápának a közelmúltban magyarul is megjelent Hit, igazság, tolerancia c. könyvében is Werner Heisenberget idézi. A Nobel-díjas német fizikus szerint nincs semmi ellentmondás a természettudomány és a vallás között, sőt nagyon is összeegyeztethetők egymással. A természettudományban az számít, hogy mi igaz, és mi hamis, a vallásban pedig az, hogy mi jó és mi rossz, mi értékes és mi értéktelen. Heisenberg veszélyesnek tartja a tudomány és a vallás szétválasztását; kétli, hogy az emberi közösségek tartósan fennmaradhatnak, ha a tudást és a hitet élesen szétválasztják.

Benedek pápa a tőle megszokott hihetetlenül világos gondolkodásával rámutat arra, hogy a történelemben miként próbálták a vallást háttérbe szorítani. „A felvilágosodás a »puszta értelem határain belüli vallás« eszményét emelte pajzsára. Ez a tiszta értelemvallás azonban gyorsan szétmállott… Ezért a felvilágosodás vége után a vallás nélkülözhetetlenségének tudatában a vallás új helyét keresték, s így az »érzés« területét utalták ki számára. A vallás ezen új fogalmának Schleiermacher (1768-1834, evangélikus lelkész, filozófus) volt a nagy teoretikusa. A Pápa szerint azonban a vallás nem szűkíthető le egy adott területre. Éppen az a szerepe, hogy az embert elvezesse a maga teljességére, az érzést, az értelmet és az akaratot egymáshoz kapcsolja, és nyitottá tegye egymás iránt… A mi bajunk éppen az, hogy ma a világot különböző területekre osztjuk… csakhogy az értékre, az életre és a halálra vonatkozó megkerülhetetlen kérdéseket továbbra is megválaszolatlanul hagyjuk. A jelen válságát éppen az okozza, hogy az értelem és az érzelem elszakadt egymástól, és ettől mindkettő megbetegszik.” (im. 119-120)

Mennyire egybevág Benedek pápa megállapítása az előbb idézett Einstein véleményével: „a tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.” Vagyis – a Pápa szavaival élve – mindkettő beteg a másik nélkül.

2./ Hogyan mutatkoznak meg az elmondottak napjainkban?

Egy budai általános iskolában történt: a hitoktatást végző káplánhoz panasszal fordult a szülő amiatt, mert házi feladatot adott gyermekének. Kifejtette, hogy – bár ők nem járnak templomba – a pap feladata, hogy átadja a keresztény értékeket a diáknak, és biztosítania kell, hogy a gyermek jól érezze magát a hittanórán. Mivel ez nem valósult meg, szeretné a gyermekét átíratni etikaórára. (A káplán atya felvilágosította, hogy a törvény erre a váltásra év közben nem ad lehetőséget.)

Milyen gondolkodás húzódik meg a szülő panasza mögött? Az, amiről Benedek pápa szólt: a vallást az érzelmek területére száműzték. A meggyőződéses vallásosságot felváltotta az „élményvallásosság”. Ennek múlékonyságát látjuk a szülői reakcióban: ha a vallásoktatásban nem kapja meg az élményt, akkor más területen, az etikaórán próbálkozik az élményszerzéssel. A szentségeknek számára nincs semmilyen életértéke. Az örök életnek nincs értéke, csak az élmény számít. A transzcendens dolgok helyett csak az immanens valóság számít. Posztkeresztény világunkban csak az evilágiságnak van helye.

Mai társadalmunkból száműzték Istent. Isten nélkül azonban az ember és a világ is menthetetlen.

Vallásos hit nélkül az ember vak. Vallásos hitre azért van szükség – írta XVI. Benedek pápa 2007.10.15-i missziós üzenetében – „hogy a kulturális, társadalmi és etikai átalakulásoknak irányt adjon és evangelizálja azokat.” Hitoktatásra és elkötelezett vallásos életre van szükség ahhoz, hogy vallásos meggyőződés alakuljon ki a gyermekben. Az is igaz azonban – írja Benedek pápa –, hogy „meggyőződés nehezen alakul ki az embert ostromló sokféle benyomás és követelés közepette. Mindenesetre meg kell kísérelnünk meggyőzővé tenni azt, ami többnyire messze kívül esik érdekeink látóhatárán.” (im.121) A meggyőződés kialakítása elsősorban a hívő család feladata.

 

AttachmentSize
Vesperás, 2019-10-28.odt33.97 KB