Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelki otthonunk az Egyház, 28. - 2019.10.14.

1./ A nők pappá szentelését követelik Németországban.

Az oberzelli ferences nővérek rendfőnöknője – a 48 éves Katharina Ganz, 143 nővér rendi elöljárója – az egyházon belüli nemi egyenlőség megteremtése érdekében elengedhetetlennek tartja a nők pappá szentelését.

A Hittani Kongregáció prefektusa, Luis Ladaria bíboros 2018. májusában nyilatkozatot tett közzé, melyben aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes országokban még mindig megjelennek olyan vélemények, amelyek kétségbe vonják az Egyház tanítását, miszerint „az Egyháznak semmilyen módon nincs jogképessége arra, hogy kiszolgáltassa a papszentelést nőknek, és hogy ezt az ítéletet az Egyházhoz tartozó minden hívőnek véglegesnek kell tartani” (vö. Szent II. János Pál pápa 1994. május 22-én kelt, Ordinatio sacerdotalis kezdetű apostoli levele, 4).

A nők pappá szentelésének lehetetlenségét XVI. Benedek és Ferenc pápa is megerősítette. Miért erőlködik mégis a fent nevezett nővér Németországban? - kérdezhetnénk. dr. Barsi Balázs ferences atya világosan választ ad erre: „Amikor az oberzelli ferences nővérek rendfőnöknője a »nemi egyenlőség elérése« céljából azt a drasztikus változtatást követeli többek között, hogy nőket szenteljenek pappá, és ugyanakkor maradhat 143 szerzetes nővér főelöljárója, akkor az egy végbement de álcázott szakadás biztos jele. … A nővér érveinek nincs semmi teológiai alapja, egy perverz emberkép áldozataként nem a személyek egyenrangúságát hirdeti, hanem a szerepek egyenrangúságát. Emögött sajnos a tulajdonságok felcserélhetőségének lehetősége lappang! … A nők felszentelésének követelése az egyházszakadás követelése.” (2019.09.25-én közzétett írásából)

Ferenc pápa az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában azt kérte, hogy a férfiaknak fenntartott papságot ne a hatalom, hanem a szolgálat kifejeződéseként értelmezzük oly módon, hogy jobban érzékelhetővé váljon a férfiak és nők egyenlő méltósága Krisztus egyetlen testében” (104).

Összefoglalva az eddigieket: a perverz emberkép ott csúsztat, hogy a férfi és nő egyenlőségét, egyenlő méltóságát kiterjeszti a szerepek egyenlőségére. Vajon nem erről a tőről fakad korunk meleg-lobbijának és gender-lobbijának törekvése a szerepek és tulajdonságok felcserélhetőségére?

A meddő viták helyett inkább azzal foglalkozzunk, hogy mi a nők hivatása.

2./ A nők hivatása címmel Prohászka Ottokár püspök 1921-ben tartott előadásában az idén 200 évvel ezelőtt született angol esztéta – John Ruskin – gondolatait idézi, miszerint „minden nő legyen a rend őre, a vigasz balzsamcseppje, és a lelki szépség tükre”.

- A nők a rend őrei. Nem rendőrök, nem paragrafusőrök, mert nem a szó teszi a rendet, nem a parlamenti beszédek, hanem a sugárzó egyéniség, lelkiség, a lélek teszi. Minden családi kör iskolája az életnek; ott jobban megtanulják a három nagy erényt: a hitet, reményt, szeretetet, s a főerényeket (bölcsesség, igazságosság, lelki erő, mértékletesség) mint Aristotelesből. Minden családi kör minden jó embernek harcszíntér. Ki ellen kell harcolnia? Mindaz ellen, ami piszok, nyomorult, ami alávaló, ami nemtelen, ami bomlaszt, ami destrukció. Nem kell nekünk (a nőknek) más küldetés, a lelkünk küld rá. Nem kell hozzá pecsétes oklevél, hanem saját becsületünk, erkölcsiségünk.

- A nők a vigasznak balzsamcseppjei. A női lélek nem férfilélek. Helytelen irányzat volt a feminizmus, amely a férfit tagadta, helytelen volt a régi zsarnokság is, amely a nőt tagadta. Az igazság a középúton van: van férfi és van nő; de a férfi nem nő, a nő nem férfi; mindkettő hatalom, de mindkettő különböző, más lélek. A nő lelke, konstrukciója, finom érzéke az a balzsamcsepp, amelyre a házaséletben, a barátságban és a társadalomban szükség van.

- A nő a lelki szépség tükre. A nő – a szépnem – legyen a szép lélek, a harmónia megtestesítője; olyan valaki legyen, akinek láttán az ember örül, emelkedést tapasztal benne. Amint az erdőből friss levegő és virágillat árad, úgy van a női társadalom; amelyben van lélek, amelyben megvan az élet lehelete és üdeség árad belőle. Minden erdőben van rothadás, van száraz gally; de ha az erdő él, akkor nem a rothadás adja meg a nüanszot az illatnak; ha az erdő él, nem a száraz ág ijeszti meg az embert, hanem a szépség vigasztalja meg az ember lelkét. (vö. Prohászka ÖM 22, 283-285)

3./ Korunk szellemi zűrzavarában akkor maradunk meg szőlővesszőként a krisztusi szőlőtőn – az Egyházban – ha megmaradunk az apostoli tanításban. „Tartsátok tehát távol magatoktól a szakadást és a tévtanokat. A juhok oda menjenek, ahol a pásztor van!” - írta az oroszlánok elé vetett Antiochiai Szent Ignác püspök a filadelfiaiakhoz intézett levelében (2,1). - Ez ma is érvényes!

 

AttachmentSize
Vesperás, 2019-10-14.odt31.92 KB