Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelki otthonunk az Egyház, 27. - 2019.10.07.

1./ „Ferenc, építsd fel romba dőlt házamat!”

Ezt a címet adta előadásának Bruno Thevenin atya – a Teréz-misszió alapítója - , melyet szept. 28-án tartott a veresegyházi Szentlélek templomban, az imamozgalom XII. országos találkozóján. Párhuzamot volt a párizsi Notre Dame székesegyház nagyhétfőn (április 15.) történt leégése, és Assisi Szent Ferenc látomása között. Ferenc 1205-ben az Assisi határában fekvő San Damiano kápolnában imádkozva Jézus felszólítását hallotta: „Ferenc, menj, építsd fel romba dőlt házamat!” -Ferenc – társaival együtt – rendbe hozta a kis kápolnát, majd néhány év múlva III. Ince pápa elé járultak az új szerzetesrend működésének engedélyezéséért. A pápa eleinte tartózkodóan fogadta a koldusszegény társaságot, de amikor álmában azt látta, hogy a düledező lateráni bazilikát egy ilyen rongyos ruhába öltözött ember tartja meg vállaival, akkor engedélyezte a ferencesek rendjének működését. Szent Ferenc életének jeleneteiről később Giotto és tanítványai freskókat készítettek az assisi bazilikában. Ezek egyikén láthatjuk III. Ince pápa álmát.

Bruno atya a XIII. századi álom történetét a mai egyházra alkalmazva kijelentette: általános mozgósításra van szükség a romokban álló egyház újraépítéséhez. A leégett Notre Dame székesegyház újraépítése mintegy jelzi az egész egyház újraépítésének szükségességét. Ez a meglátás nem egyedüli. Erdő Péter bíboros úr a tavaszi papi továbbképzőn minden plébániának ajándékba adta egy amerikai plébános és laikus segítőjének könyvét, melynek címe: Újraépítve. Egy katolikus plébánia lelki újraépítéséről szól az ötletadó könyv.

Az októberi papi továbbképzőn is ez volt a téma. dr. Török Csaba atya bevezetőjében feltette a kérdést: szükség van még ma plébániára? Hiszen a hívek abba templomba mennek, amely igényeiknek legjobban megfelel; a hitoktatás súlypontja az iskolába tevődött át; a lelkiségi mozgalmakban közösségek jönnek létre. Milyen feladat marad ezek után a plébánián? Ahogy ma állnak a dolgok: az anyakönyvezés és adminisztráció, valamint a karbantartás és ingatlankezelés. A megváltozott struktúrájú társadalomban szükségessé válik az egyházi struktúra megváltoztatása is.

Ferenc pápa Az evangélium öröme kezdetű apostoli buzdításában írja: „A plébánia nem elavult struktúra… nem az egyetlen evangelizáló intézmény, mégis, ha képes megújulni és állandóan alkalmazkodni, továbbra is … a plébánia az adott területen az Egyház jelenléte: a szó hallgatásának, a keresztény élet növekedésének, a párbeszédnek és igehirdetésnek, a nagylelkű szeretetnek, az imádásnak és az ünneplésnek a tere. Minden tevékenységével arra bátorítja és neveli tagjait, hogy az evangelizálás aktív szereplői legyenek. Közösségek közössége, szentély, ahová a szomjazók inni járnak, hogy folytathassák útjukat, a folytonos missziós küldés központja. Ám el kell ismernünk, hogy a plébániák megújítására szólító felhívás még nem hozott elegendő gyümölcsöt ahhoz, hogy a plébániák közelebb kerüljenek az emberekhez, és az élő közösség s a részvétel terei legyenek, és teljesen a misszióra irányuljanak.” (28)

2./ Az egyházi struktúraváltás jelei már mutatkoznak.

A templomépítészetben mindenekelőtt. A hagyományos templom három részből állt: előcsarnok, templomhajó és szentély. A szentélyben volt elhelyezve a szentségház, mely az Oltáriszentség őrzésére és imádására is szolgált. Ma már nem így épülnek templomok. A három éve felszentelt veresegyházi Szentlélek-templom alapvetően kör alakú, de a szentélyben nincs szentségház, az Oltáriszentséget egy külön bejáratú szentségi kápolnában őrzik. A templomtér ily módon egy többfunkciós közösségi tér, ahol szentmisét éppúgy lehet ünnepelni, mint koncertet tartani, vagy bármilyen ünnepséget rendezni. A szentségi kápolna a csendes imádásra ad lehetőséget, de hétköznapi szentmisék tartására is elegendő nagyságú. A templomépületbe lépve először a félköríves, tágas előcsarnok fogad; jobb oldalán kávézóval és kiszolgáló mellékhelyiséggel, bal oldalán a sekrestyével és a szentségi kápolna bejáratával. A tágas előcsarnok minden évszakban alkalmat ad a híveknek, látogatóknak az egymással való beszélgetésre.

A templomépületek átrendezése azonban csak a keretet adja meg a struktúraváltáshoz. Minden struktúraváltáshoz nélkülözhetetlen a hívő ember. Elegendő aktív hívő nélkül ugyanis legfeljebb a szervezésig lehet eljutni. Ahogy néhai dr. Hantzmann Lipót piarista atya szokta volt mondani: „szervezik a szervezést”. A kreatív elképzelések megvalósításához hívő emberekre, gyerekekre, fiatalokra, felnőttekre van szükség. Kérdés: lesznek-e elegendően a plébániák újraépítéséhez?

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2019-10-07.odt34.98 KB