Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelki otthonunk az Egyház, 25. - 2019.09.23.

1./ Gabriele Kuby: Kiút a szeretethez c. könyvét gyermekeinek és minden fiatalnak ajánlja, akik úgy döntenek, hogy az élet oldalára állnak. Az 1997-ben katolizált három gyermekes szociológusnő könyve 2015-ben jelent meg a Szent István Társulat kiadásában. Egyik fejezete a társadalom homoszexualizálásával foglalkozik; ami alatt azt érti, hogy az állami oktatási rendszer – óvodáktól az egyetemig bezárólag – valamint a tömegtájékoztatási eszközök, sőt az egyházakon belüli csoportok is olyan választási lehetőségként mutatják be a homoszexualitást, amely egyenrangú a heteroszexualitással. A társadalom homoszexualizálása abban mutatkozik meg, hogy egy harcos kisebbségnek – a média és a politika segítségével – sikerül úgy formálnia a közvéleményt, és sikerül létrehozni olyan hatalmi struktúrát, ami miatt veszélyes lesz képviselni az ide vonatkozó katolikus tanítást. 2004. októberében megtörtént, hogy az akkor alakuló Európai Bizottság bel- és igazságügyi biztosának javasolt Rocco Buttiglione olasz jogászprofesszort azért szavazta le az Európai Parlament állandó bizottsága, mert a homoszexualitást – a katolikus tanításnak megfelelően – bűnnek mondta. Mivel az Európai Bizottság akkor megválasztott elnöke – Manuel Barroso – felfogta, hogy Buttiglionével nem tudja elfogadtatni az EU-bizottságot, úgy jelöltet állított az olasz jogászprofesszor helyett. A szociáldemokraták, a liberálisok és a zöldek, valamint az egyik hangadó – az egykori harcos hatvannyolcas Daniel Cohn-Bendit – nyomása tehát érvényesült, és a katolikus tanítást képviselő köztisztviselő megbukott. Nem Isten előtt bukott meg, hanem a homoszexualizált társadalom előtt – ami nem okvetlenül jelent szégyent, sokkal inkább dicsőséget!

Gabriele Kuby joggal teszi fel a kérdést minden katolikusnak: el tudnád-e viselni, hogy „heteroszexistának”, „homofóbnak”, „vallási fanatikusnak” vagy „rasszistának” nevezzenek, ha azt mondanád, hogy a megélt homoszexualitás káros az egyes emberre és a társadalomra nézve egyaránt? El tudnád viselni az ilyen igazságtalan támadásokat? (vö. im 173-175)

2./ Jakub Baryla lengyel kamasz – akiről múlt heti elmélkedésünkben szó volt – el tudta viselni azokat a támadásokat, melyek egy pride-fesztivál alkalmával a hit védelmezése miatt őt érték. Azzal vádolták, hogy megveti a homoszexuálisokat, jóllehet a 15 éves fiú csak azt tartotta utálatos dolognak, ami az Isten szemében is utálatos: a homoszexuális cselekedetet. A homoszexuális embert magát nem tartotta utálatosnak, csak ezt a cselekedetet. Ez lényeges különbség!

A Szentírás több helyen is utálatos dolognak mondja a homoszexualitást.

- „Ha valaki férfival hál együtt, úgy ahogy asszonnyal szoktak együtt hálni, ez utálatosság, amelyben mindketten részesek...” (Lev 20,13)

- Szent Pál apostol a pogányok erkölcsi eltévelyedéséről ír a római levélben: „Az asszonyok a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot.” (Róm1,26-27) Az apostol más leveleiben is említi a kéjenceket ill. fajtalanokat, ami alatt természetellenes nemi bűnöket ért (vö. 1 Kor 6,9. 1 Tim 1,10).

Márpedig ha a a Szentírás, Isten kinyilatkoztatott tanítása utálatos dolognak, ocsmányságnak és természetellenesnek mondja a homoszexualitást, akkor egy keresztény hívő sem mondhatja azt rendben lévőnek és a heteroszexualitással egyenrangúnak. Ez hitünk elárulása lenne.

3./ A Szentlélek hárfája c. imakönyv felsorolja az égbekiáltó bűnöket valamint az idegen bűnöket. Két olyan fogalom, amely ma sok katolikus számára ismeretlen.

Égbekiáltó bűnként említi a szodomai férfiak bűnét, akik Ábrahám vendégeivel akartak fajtalankodni, azaz homoszexuális cselekedetet végrehajtani (Ter 19,5). Idegen bűnök között említi a vétekben mással egyetérteni, másnak bűnét elnézni vagy elhallgatni, más bűnét elősegíteni vagy oltalmazni.

Amennyiben a hivatalos egyházi jóváhagyással kiadott imakönyv tanítását komolyan vesszük, akkor – Izajás próféta szavaival élve – „Sion miatt nem hallgathatok.” (Iz 62,1) A társadalmat bizonyos háttérben meghúzódó hatalmak homoszexualizálják, azaz letérítik szexualitást a házasságon belül megélt normális útjáról. A keresztények ebben a helyzetben nem hallgathatnak, hanem nyíltan ki kell mondani, hogy a homoszexualitás valójában deviáns viselkedés. Nem szabad meghátrálni attól, hogy szókimondásunkért diszkriminációval fognak vádolni. Azért emelünk szót az égbekiáltó bűn ellen, hogy ne legyünk részesei idegen bűnöknek. Ez pedig nem diszkrimináció!

 

AttachmentSize
Vesperás, 2019-09-23.odt24.78 KB