Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelki otthonunk az Egyház, 22. - 2019.09.02.

1./ Az új iskolai év kezdetén arról elmélkedünk, hogy miért fontos a hitoktatás. Miért fontos, hogy a katolikus szülők hittanra írassák be gyermeküket és ne etikaórára? Hasonlattal válaszolva: a hit az alap, az etika pedig a felépítmény. Ha úgy akarunk etikára nevelni, hogy a hitet mellőzzük, akkor úgy teszünk, mintha egy házat homokra építenénk. Jézus hasonlata szerint (Mt 7,24-27), az ilyen ház össze fog dőlni az első vihar alkalmával. A hitoktatásban megismeri a gyerek, hogy „mi végett vagyunk a világon?”, vagyis megismeri az élet célját: a mennyországba jutást. Ez lesz életének a motívuma. Motiváltság nélkül – jól tudjuk ezt a sportból, tanulásból is – nincs igazi erőbevetés. Ha a gyerek nem ismeri meg Istent, akkor nem is fogja imádni; ha Istent nem imádja, akkor mást fog imádni: a bálványokat.

A Magyar Katolikus Lexikon szerint a bálványimádás bűn az első parancsolat és a vallásosság erénye ellen. A szó szoros értelmében az élettelen tárgyak (pl. égitestek), állatok, emberek istenítése. A pogányok azonban, akiknek nem volt módjuk megismerni az igaz Istent, kultuszukkal csak materiális azaz nem bűnös bálványimádást végeznek. Bűnös bálványimádást azok űznek, akik tudnak Istenről, de elfordulnak tőle és teremtményt imádnak. Az istengyűlöletből fakadó ateizmus bűnös, formális bálványimádás. Bálványimádást űznek, akik teremtett dolgot tesznek életük céljává.

A hitoktatás tétje tehát komoly: istenhit, vagy bálványimádás.

2./ Stanislaw Gadecki poznańi érsek – a lengyel püspöki konferencia elnöke – a Szent István napi ünnepi szentmise szónoka veretes beszédében arról szólt, hogy első szent királyunk amikor uralkodni kezdett, egy pogány országot vett át. Beszédének fő gondolata a bálványimádás volt, mely „halálos fenyegetést jelent az emberre és a társadalomra is.” Az ószövetségi szentírástudós érsek a Tízparancs első és legfontosabb rendelkezését idézte: „Rajtam kívül más istened ne legyen! (Kiv 20,3) Az első parancsolat azt a kötelezettséget rója az emberre, hogy Istent helyezze első helyre életében. Ezt később Szent Ágoston ebben az egyszerű mondásban foglalta össze: »Ha Isten az első helyen van, akkor minden a helyén van.« … Sajnos, az ember nem mutatott különösebb hajlandóságot Isten imádására, hanem inkább a relatív értékeket emelte az Abszolút rangjára… és istenítette azt, ami nem Isten.” (vö. KEK, 2113)

Szent István király kereszténnyé tette az országot, de „úgy tűnik, mintha lassan visszatérnénk a kereszténység előtti időkbe Európában – mondta homíliájában Gadecki érsek – mintha visszatérne a bálványimádás pogány időszaka. … A keresztény hit elhalványodásával maga az ember is szívesen rendeli magát alá az anyagiasság és a fogyasztás hatásának. Létrejön egy vákuum, melyet az eddigieknél jóval több bálvány és téveszme kezd megtölteni. Ezek lesznek az emberek által kitalált és istenített modern bálványok, pl. maga az ember, a természet, a hatalom, egy eszme, a szakmai karrier, a pénz, az élvezetek, az asztrológia, a horoszkópok, számtalan hiedelem és kultusz. Annak helyét, ami isteni, átvette az, ami rettenetes.”

A rettenetes dolgok között sorolta fel a következőket: abortusz, eutanázia, korlátlan genetikai kísérletek, parttalan szexuális kapcsolatok, fogyasztói kapzsiság, haszonszerzésért folytatott élősködő verseny, természeti javakkal való visszaélés. Ezek tehát az istenhit elvetésének, illetve a helyébe lépő bálványimádásnak a következményei. Amikor valaki elveti Istent, akkor azzal elveti életének egyetlen és jó motívumát. Ha elveti az istenhitet, akkor rossz motívumok veszik át az élet irányítását. Ezeket a rossz motívumokat nevezzük gyűjtőnéven bálványoknak.

Gadecki érsek XVI. Benedek pápát idézve arra szólított fel, hogy a hamis isteneket, a bálványokat le kell leplezni, mert ezek nem az Isten. „Gondoljunk csak a drogra, mely kapzsi fenevadként hatalmával a világ különféle részeit megragadja és tönkreteszi. Ez is egy hamis isten, melynek le kell dőlnie. Gondoljunk a közvélemény által terjesztett életmódra. A házasság nem számít, a tisztaság nem számít, stb. Ezek az erővel ránk erőltetett uralkodó ideológiák hamis istenek.” - mondja Benedek pápa.

3./ Izajás próféta idillikus képet fest a messiási korról, amit a paradicsomi boldog állapot és harmónia visszatéréseként gondol el: „Sehol sem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.” (Iz 11,9)

A hitoktatás nélkül száraz tó lesz a lélekből. Az istenismeret betölti vágyunkat, mint víz a tengert.

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2019-09-02.odt35.31 KB