Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelki otthonunk az Egyház, 14. - 2019.04.15.

1./ Tékozló világban élünk!

     Amikor ezt állítom, elsősorban nem arra gondolok, amiről manapság sokan és sokat beszélnek: a föld energiakincsének, az esőerdőknek és a víznek az eltékozlására. Erre is gondolhatnánk, de ennél sokkal súlyosabbról van szó: az erkölcsi és vallási értékek tékozlásáról; a lelki értékek tékozlásáról. Ez a primér probléma, a természeti erőforrások eltékozlása már az áttét. A mai társadalom betegsége a rákbetegséghez hasonlítható. A baj gyökere abban leledzik, amiről már Szent Pál apostol írt: „A halhatatlan Isten fönségét fölcserélték a halandó ember képmásával.” (Róm 1,23). Vagyis Isten helyére az embert tették. Mit lett ennek a következménye? Az, hogy „Isten romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe. Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal.” (Róm 1,28-29)

     Az isteni kinyilatkoztatásban – a Bibliában – ismert értékeket felcserélték egy újfajta, ember által kitalált globális etikával. Ez a felcserélés bizonyos fogalmak tekintetében egyértelműen látszik. Néhány példa:  házastársak helyett partnerekről beszélnek; boldogság helyett életminőségről; felebaráti szeretet helyett jogokról; lelkiismeret nevelése helyett érzékenyítő programokról; transzcendencia helyett laikus spiritualitásról, élet továbbadása helyett biztonságos anyaságról és abortuszról... Az új, globális etika nem ismeri, ill. nem használja a zsidókeresztény hagyományhoz tartozó fogalmakat, mint pl. a lelkiismeret, szüzesség, tisztaság, szolgálat, bűn, igazságosság. A fogalmak le- és felcserélése egy átfogó paradigmaváltás része. A veszélye abban áll, hogy a fogalmak megváltoztatásával első lépésben megváltoztatják az emberek gondolkodásmódját; a második lépés pedig az életmód megváltoztatása. Észrevehettük volna, hogy a párkapcsolatokban régebben használt kifejezések – mint pl. a kedvesem, hitvesem, párom – helyett ma már a „kapcsolatom” kifejezés terjedt el; márpedig a „kapcsolat” szóba sok minden belefér: a futó kapcsolat, vagy az azonos neművel való kapcsolat éppúgy, mint az életre szóló házastársi kapcsolat.

Látni kell, hogy az új fogalmak új gondolkodásmódot és új életmódot eredményeztek.

     Azt is látni kell, hogy miért következhetett ez be: azért, mert az isteni kinyilatkoztatást, a Biblia tanítását mellőzték, s helyette mindenféle „fület csiklandoztató” tanítást fogadtak el. Szent Pál apostol világosan megfogalmazta Timóteushoz írt „hattyúdalában”: „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.”  (2Tim 4,3)

2./ Kik a fülcsiklandoztató tanítások - vagyis a globális etika – szerzői?

     Marguerite A. Peeters: Az új globális etika – Az Egyház előtt álló feladatok c. tanulmányában (mely az interneten elérhető) történeti áttekintéssel szolgál e tekintetben. A belga születésű szerző a Lateráni Pápai Egyetem, a Pápai Orbán Egyetem és a Kongói Katolikus Egyetem professzora, valamint a Világiak Pápai Tanácsa és a Kultúra Pápai Tanácsa szakértője.

     A szerző szerint az 1968. májusi párizsi diákmegmozdulások nemzedéke kulcsfontosságú helyeket foglalt el az ENSZ-ben és annak intézményeiben. A kommunizmus bukását és a hidegháború végét hozó 1989-es év után ők lettek azok a „szakértők”, akik a világ kultúráját megrontották a fentebb említett kétértelmű szómágiájukkal, az erkölcsi fogalmak lecserélésével és összekeverésével. Ők voltak, akik az 1989. utáni öt-hat évben etikai felhatalmazás birtokosának feltüntetve magukat az ENSZ kormányközi konferenciák példátlan során keresztül meghatározták a világ új rendjét. A megvalósítás szakasza 1996-ban kezdődött, főként a nagyhatalmú pénzügyi potentátok zsebéből kibújt ún. nem kormányzati civil szervezetek (NGO) közreműködésével. Az ENSZ és a nem kormányzati szervezetek partnersége zártkörű, és a másként gondolkodókat kizárják ill. támadják. Szerintük csak az a jó kormányzás, amit ők annak tartanak. Ezek a senki által meg nem választott érdekcsoportok valójában erőteljesen hozzájárulnak a demokrácia lebontásához.

3./ A „relativizmus diktatúrája”, ahogy XVI. Benedek pápa nevezte az új globális ideológiát,  idővel fel fogja számolni önmagát – állítja a belga professzorasszony. Az Egyház feladata, hogy evangelizálja ezt a kultúrát. Az Egyház küldetése változatlanul az, hogy hirdesse Jézust, aki az „út, az igazság és az élet” (Jn 14,5). Minden keresztény feladata, hogy önérzetesen tanúskodjon hitéről.

    

    

AttachmentSize
Vesperás, 2019-04-15.odt8.23 KB