Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Kis Szent Teréz – egy örvendező lélek. 2020.08.17.

Az iskolában tanított szaktárgyak tananyaga kötelező jellegű, de az ennél nagyobb tudásra vágyó diák részére a szakkör ad lehetőséget ismeretek elsajátítására. A tantárgy kötelező, a szakkör pedig szorgalmi lehetőség.

Az üdvösség eléréséhez kötelező az isteni parancsok megtartása, de aki a kötelezőnél többre vágyik, annak az evangéliumi tanácsok vállalása nyújt lehetőséget. Erről szól a gazdag ifjú története Máté evangéliumában (19, 16-22). A történet főhőse megtartotta a tízparancsolatot, de ennél többre vágyott. Jézus ekkor a következőt ajánlotta neki: „ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben; aztán gyere és kövess engem!” - vagyis engedelmeskedjen Jézusnak és élje tisztaságban az életét. A három evangéliumi tanács – a szegénység, engedelmesség és tisztaság – nem parancs, hanem amolyan szorgalmi feladat. Az evangéliumi gazdag ifjú erre már nem volt képes és „szomorúan távozott”.

 

A gazdag ifjú történetének az ellenkezőjét látjuk Lisieux-i Szent Teréz életében. Ő nem csak a parancsokat, de az evangéliumi tanácsokat is megtartotta, s örvendező életet élt kolostor elzártságában. Önéletrajzi írásában a szeretet parancsáról elmélkedik.

A szeretet második főparancsát az ószövetségben olvassuk: „szeresd embertársadat, mint saját magadat” (Lev 19,18). Jézus azért jött, hogy tökéletesítse a törvényt. Jézus tudta, hogy az ember milyen fokban szereti önmagát: önszeretettel, önzően szereti magát. Az utolsó vacsorán Jézus új parancsot adott övéinek: Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást, AMINT ÉN SZERETTELEK TITEKET, ÚGY SZERESSÉTEK TI IS EGYMÁST.” (Jn 13,34)

Ennek az új parancsnak a forrása: Jézus önfeláldozó szeretete. Az új parancsnak új a mértéke is: amíg az ószövetségi szeretetparancs mértéke az önszeretet volt, addig a jézusi új parancs mértéke az önfeláldozó szeretet, a halálig menő szeretet.

Kis Szent Teréz arról ír, hogy ő maga soha nem tudná úgy szeretni nővértársait, ahogyan Jézus szerette őket, mert önmagától csak az önszeretet mértéke szerint lenne képes szeretni őket. Ám az új parancs arra készteti, hogy túllépjen ezen a mértéken, és most már Jézus önfeláldozó szeretetének mértéke szerint szeresse társait. Teréz aztán a jézusi önfeláldozó szeretet szellemében feláldozta önmagát nővértársaiért éppúgy, mint a misszionárius papokért. (vö. Önéletrajz, 262-264) Önfeláldozásból vállalta az evangéliumi tanácsokat, a szegénységet, engedelmességet és tisztaságot.

 

Amíg a gazdag ifjú csak az önszeretet mértékéig jutott el a parancsok teljesítésében, addig Kis Szent Teréz az önfeláldozó szeretet mértéke szerint teljesítette a parancsokat és tanácsokat. Amíg a gazdag ifjú szomorúan távozott Jézustól, addig Kis Szent Teréz örömét lelte a jézusi új parancs teljesítésében. Teréz élete elevenen cáfolja a napjainkban elterjedt vélekedést, miszerint a vallásos élet megfoszt az élet örömeitől. Nemhogy nem foszt meg az élet örömeitől, de megóv az életben a csömörtől és derűs örömöt nyújt a szegénység, engedelmesség és tiszta élet mellé.

 

Amint a diákot a szakköri tanulás előbbre segíti a tananyag elsajátításában, a keresztény embert az evangéliumi tanácsok teljesítése előbbre segíti az életszentség megélésében. Erre Kis Szent Teréz élete a referencia.

 

 

AttachmentSize
Homilia, 2020-08-17.odt27.09 KB