Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Keresztény értékek, 7. - 2020.10.26.

1./ Pázmány Péter bíboros születésének 450. évfordulója (1570. okt. 4.) okán Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök 100 évvel ezelőtti nagyívű megemlékezéséből tallózok néhány gondolatot.

Egy érdekes párhuzam, hogy 1920. október 4-e csak néhány hónappal volt a trianoni diktátum után. Akkor hétszeresen csonkították meg Magyarországot, Pázmány korában háromfelé szakadt hazánk, ezen felül „hitéletét nagy rianás szakította szét (ti. a reformáció egyházszakadása), melyből a meghasonlások s a gravamenek (jogsértések) árnyékai emelkedtek”. (ÖM 12, 303)

Pázmány Péter esztergomi érsek Esztergomot sosem látta, székhelye Nagyszombat és Pozsony volt, ez utóbbi örök pihenője is lett. E kiváló szellemóriásnak lelkét két érzés fűtötte: az istenszeretet s a honszeretet, s két ország vonzotta: a mennyország és Magyarország.

„Lelkét áthatotta a religio (vallás) szelleme, mely benne nem szó, thézis és ige, hanem élet, tűz és szenvedés volt. A reneszánsz átlaghősei nem dicsekedhettek a lélek, az erény szépségével, s azt a harmóniát, melyet színekben a vászonra s vonalakban a kőre vetítettek, nem emelték ki s nem szólaltatták meg saját lelkükben s életükben. Nem így volt ez Pázmánynál. Benne a vallás valóság, küzdő s hódító hatalom volt. Tűz volt, mely égett s gyújtott. Ő igazán élte s átszenvedte a vallást. A nagy egyházszakadás az ő szívén is mélységes sebet ejtett, s azt ő mindenáron hegeszteni s begyógyítani akarta.. Mindent megtett, hogy a hitszakadást Magyarországon megszüntesse; számos főúri családot térített meg s vezetett vissza az egyházba. Intézeteket állított, kolostorokat épített, egyetemet alapított… mindent megtett a hit oltalmára és felmagasztaltatására.” (im. 305-306)

„Pázmány Péter másik szerelme Magyarország volt. Dicsőségről, hatalomról akkor nem lehetett szó, hanem csak szerény megélhetésről, a megcsappant magyarság jobb időkre való megtartásáról. Ehhez a szerény célhoz Pázmány ereje kellett. Két hatalom, mint két világtenger csapkodta a magyarság kis szigetét, a Félhold és az osztrák ház hatalma, s vigyázni kellett, hogy se ez, se az el ne nyelje. A török nem volt sem keresztény, sem magyar, s kettős veszedelmet jelentett; az osztrák ház buzgó katolikus volt, de nem volt magyar, s így mindkettő veszélyeztette azt, ami Pázmány Péternek Isten s ez egyház után legkedvesebb volt, a magyarságot. E veszélyt el kellett hárítania, a magyarságot meg kellett mentenie, s ezt ő úgy eszközölte, hogy az osztrákot a töröknek s a törököt az osztráknak támasztotta neki s a két világhatalomnak két egymást nyomó íve alá állította Magyarországot. A Habsburg-háztól várta a magyar kereszténység oltalmát, s a törökkel paktáló független Erdéllyel mint hathatós ellensúllyal megóvta az osztrák ház uralma alatt álló magyarságot. Politikai célja volt a magyarság megerősítése Erdély hatalmának s függetlenségének biztosítása által. Akarta, hogy Erdélyben virágozzék a magyar fejedelem, mert különben gallérunk alá pökik a német. E két hatalom két malomkő is lehetett volna; Pázmány kezében azonban két emeltyű lett a magyarság megtartására.” (im. 307)

Prohászka Ottokár a saját korát (1920) összevetve az akkor 350 évvel előtte meghalt Pázmány Péter korával ezt a megállapítást teszi: Pázmány „ha szétnézett a hazán, felpanaszolhatta ugyan azt, hogy kevés a magyar s hogy romlott a magyar, de nem azt, ami a mi panaszunk és szégyenünk, hogy lassanként nem magyar a magyar… Magyarország politikai helyzete ma talán nem oly komor és oly kiszámíthatatlan, amilyen volt akkor; de a magyarság lelke kimondhatatlanul nagyobb veszedelemben forog. Akkor rabságban nyögött s szét volt szakítva; ma ahol nem is rab, ott is beteg, s megrendült önmaga iránt a bizalma. Ha valamikor, most kell közénk Pázmány Péter lelke, hite, magyar öntudata s öncélú magyarsága!” (im. 308)

 

2./ Pázmány a három részre szakított haza egészéért fáradozott. Nem szolgálta ki egyik birodalmat sem, hanem – miként Prohászka látja – Erdélyt emeltyűként kezelve az összmagyarság érdekét szolgálta. „A mi panaszunk és szégyenünk, hogy lassanként nem magyar a magyar” - mennyire igaz Prohászka meglátása.

Igen, szégyen, ha egy anyaországi politikus Erdélyben nem a magyar jelöltet támogatja, hanem a románt – azzal indokolva, hogy a román jelölt jobban tudja képviselni az erdélyi magyarok érdekét. Hasonló szégyen az is, ha magyar képviselők saját pártérdekeiket a Kárpát-medencei magyarság közös érdeke elé helyezik. Igaz, az erdélyi fejedelmek is lepaktáltak a török Portával. De volt egy Pázmányunk, aki még a szent kassai vértanúk - közöttük az általa kinevezett Kőrösi Márk esztergomi kanonok - haláláért is felelős I. Rákóczi György fejedelemmel is jó viszonyt ápolt az összmagyarság érdekében.

A 450 évvel ezelőtti Magyarország helyzete messze nem mérhető össze mai életünkkel, de bizonyos, hogy nehéz időket élünk itt a Kárpát-medencében. Külső támadások és belső széthúzás közepette vajon lesz-e újabb Pázmány Péter képességű vezetője ennek a szétszakított országnak?

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2020-10-26.odt34.38 KB