Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Keresztény értékek, 4. - 2020.10.05.

1./ Érzékenyítés

Ez egy olyan új fogalom, amelyet évtizedekkel ezelőtt nem ismertünk. Általános- és középiskolás diákok számára például olyan foglalkozásokat tartanak, amelyeken keresztül betekintést nyernek a hallás-, mozgás-, látássérült emberek életébe. Más fogalmakkal is találkozunk: csökkent munkaképességű, megváltozott munkaképességű ember, fogyatékkal élő ember. A felsorolt fogalmak által jelölt élethelyzetek mindig is voltak, de ezeknek az elfogadását és kezelését nem kellett tanítani az iskolában, mert jó esetben megtette ezt a család, illetve a társadalom. Mára azonban a társadalom, és azon belül a család megváltozott: érzéketlenebbé vált. Ezért érzékenyítik.

Vegyünk egy példát. Évtizedekkel ezelőtt a fapados villamosokon nem voltak olyan piktogramok, mint a mai fűtött/hűtött villamosokon, amelyek a várandós anyának, idős embernek fenntartott ülésre hívja fel a figyelmet. Nem kellettek ilyen figyelmeztetések, mert a gyerekek gyakran hallották szüleiktől és pedagógusaiktól, hogy a villamoson adják át a helyüket a kismamáknak és idős embereknek. Az ilyen irányú nevelés abban az időben eredményes volt, nem volt szükség „érzékenyítésre”.

Miért vált szükségesség napjainkra az „érzékenyítés”? Azért, mert a társadalom sokkal önzőbbé vált. Az önzés térhódítása pedig visszavezethető a vallásos nevelés marginalizálódására. Vagyis a társadalomból kiszorult az Istenbe vetett hit.

2./ Az „érzékenyítés” vajon képes pótolni az istenhit által irányított viselkedéskultúrát?

Nyilvánvalóan nem! Miért nem? Azért, mert az érzékenyítés mögött legtöbbször valamilyen érdek húzódik meg és nem az önzetlen felebaráti szeretet, amit a keresztények számára a főparancs előír. Ma az emberi kapcsolatokat – beleértve a barátságot is – sok esetben az érdek irányítja. Kinek mihez van érdeke, azt helyezi előtérbe. Ezért az emberi kapcsolatok felszínesek és bomlékonyak. Nem beszélve a politikai célzatú érzékenyítések álszentségéről, amikor azért érzékenyítenek bizonyos etnikumok iránt, bizonyos nemi identitások elfogadása érdekében, mert ezzel szavazatokat óhajtanak szerezni. Itt is az érdek dominál, ám azt filantróp mázzal öntik le. Ami a nemi identitás, a „másság” elfogadását jelenti, abban az érdeken túl még a rombolás célja is fellelhető. A gender- és LMBTQ-ideológiák már inkább ördögi szándékot rejtenek magukban, mert élet- és családellenesek. Attól, hogy két azonos nemű ember kapcsolatát törvényileg „családnak” mondják ki, nem válik az élet továbbadójává, mert ahhoz két különböző nemű emberre van szükség. Minden ilyen törvényi hókuszpókusz a család intézményének kigúnyolása, megcsúfolása; a keresztény értékek tagadása.

3./ Az érzékenyítést ki kell terjeszteni az élet védelmére!

Konkrétan: az abortusz, az eutanázia kifejezetten életellenes. Egyes orvosi beavatkozások pedig kiválthatják az életellenes cselekedeteket. Ezek közé tartozik például a prenatális diagnosztika. Amíg korábban röntgenvizsgálatoknak vetették alá a várandós édesanyákat – ami egyaránt káros kihatással lehetett az anyára és magzatára – addig ma már veszélytelen ultrahangos vizsgálatokat végeznek. Ezzel nincs semmi baj. Azonban ha a vizsgálat valamilyen rendellenességet mutat ki, akkor az orvos megkérdezi: meg akarja tartani a magzatot? Sajnos sok esetben a várandós kismama az abortusz mellett dönt, mert nem akar fogyatékos gyermeket szülni és gondozni. Nos, pontosan ilyen helyzetben kellene érzékenyíteni az anyát és családját, hogy az élet mellett döntsön és ne ellene. Persze vannak kivételek, amikor az anya pl. a Down-szindrómás magzatot megszüli és nem abortálja.

A keresztény gondolkodás szerint minden élet értékes, még a fogyatékkal születő élet is. A keresztény ugyanis nem csak földi dimenziót tulajdonít az életnek, hanem természetfelettit is. A teremtő Isten által adott lélek örök életű, s ezt nem korlátozza semmiféle testi vagy szellemi fogyatékosság. Igaz, a fogyatékos gyermek nevelése áldozatot kíván a szülőktől, de az áldozathozatalnak természetfeletti vonzata van: érdemeket szerez Istennél.

Tehát arra a megállapításra jutunk, hogy a teljes körű érzékenyítés istenhit nélkül elképzelhetetlen. Az érzékenyítés mai területei bizony távol állnak a teljes körű érzékenyítéstől; csak azokat a területeket érinti, amelyhez valamilyen érdek fűződik: akár politikai, akár kényelmesebb élet érdeke. A keresztény értékek nem szelektívek; az érdekek azonban szelektívek.

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2020-10-05.odt33.91 KB