Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Keresztény értékek, 28. - 2021.03.22.

1./ A szofisták és a média

Néhány évvel ezelőtt történt. Egy napsütéses kora délután Sándor György humoralistával együtt utaztunk a 8-as buszon Farkasréten. A csuklós busz hátuljában vidám alsó tagozatos gyerekek hangoskodtak. „Nézd, milyen aranyosak!” – jegyezte meg Gyuri, majd szokrateszi bölcsességgel tette fel a kérdést: „és belőlük lesznek az utálatos felnőttek?”

Ez a kérdés megragadt bennem, és mint általában a sándorgyuris mondatoknak, ennek is van utóélete. Mitől lesznek a nyitott szellemiségű, egészséges gondolkodású gyerekekből „utálatos” felnőttek? A környezetüktől. A környezetükben domináns szerepe van a médiának. Jó egy hete találomra bekapcsoltam a Duna televíziót. Éppen a több évtizedes múlttal rendelkező Rex felügyelő sorozat kanadai változatának egyik epizódja ment. Gondolom a gyerekek is szívesen nézik a krimit, ha másért nem, a nyomozó farkaskutya miatt. Az epizódban helyt kapott napjaink egyik fősodratú gondolata: a gender. Oly módon népszerűsítette – hogy ne mondjam: reklámozta – a nemi identitás szabad megválasztását, hogy egy édesanya szereplő kedvezően fogadta gyermeke bejelentését, hogy ő most eldöntötte, fiúból lány lesz. Ügyes csomagolás a gender-lobbi részéről. Ügyes árukapcsolás. Másik oldalról nézve viszont: a gyermekek megrontása. Mert létezik a gondolkodás megrontása is, nem csak a fizikai megrontás.

A Kr. e. V. században működtek a szofisták, a retorika és a bölcselet pénzért dolgozó vándortanítói. Szókratész (470-399) értékelni tudta a szofisták ismeretterjesztő működését, de tanítványa, Platón (427-348) már kritikával illette őket; egyrészt a hagyományokat, vallást, erkölcsöt, törvényt megvető, lekritizáló irányuk és kapzsiságuk miatt; másrészt mert csak mímelték a tudományt s álokoskodással, a szavak erejével igyekeztek érvényesülni. A szofisták valamennyien szubjektivisták és relativisták voltak, az igazságot az embertől és körülményektől tették függővé.

Az ókor szofistáinak ma a média a megfelelője. Egyrészt ismeretterjesztő, másrészt manipuláló. Illik rá a 12. zsoltár sora, mely ezt a kevély, öntelt és gúnyolódó kérdést teszi fel: „nyelvünkben az erőnk, ajkunk a segítőnk – ki lehet úrrá felettünk?” (Zsolt 12,5) Sok TV program nagyon is a zsoltáros éles megfigyelését igazolja: „A szennyet magasztalják fel az emberek fiai.”

2./ Szókratész és a lelkiismeret

Az ókori bölcs némely gondolatát érdemes ma is megfontolni. Platón imigyen idézi mesterét:

„Mit is teszek én, midőn így köztetek járok? Semmi egyebet, minthogy arra buzdítgatok öreget-fiatalt, hogy se a testével, se a vagyonával ne foglalkozzék előbb és olyan buzgósággal, mint a lelkével; hogy a lehető legjobb legyen, s mindig arról beszélek, hogy nem a gazdagság adja az embernek az erényt, hanem az erény a gazdagságot s minden egyéb jót nemcsak a magánéletben, hanem a közéletben is.” (Apol. 30.a. - vö. Kecskés Pál: A bölcselet története, 85)

Szókratész meggyőződése volt, hogy a jó ember sorsát az isteni gondviselés irányítja. Ennek a sugallatát ismerte fel a daimonion-ban (a lelkiismeretben), a belső isteni szózatban, mely visszatartó hatásában mutatkozott lelkében. A nemeslelkű bölcs filozófust mégis az ifjúság megrontásával és az istentelenség vádjával illették, és a népbíróság halálra ítélte. Önérzetesen elutasítva a menekülés lehetőségét, tanítványai előtt önkezével itta ki a méregpoharat. Élettragédiáját Kecskés Pál abban látja, hogy atípusos ember volt: egyéniségét a konzervatívok forradalmárnak, a forradalmárok maradinak tartották, azaz mindkét oldalról veszedelmes embernek ítélték. (im. 87)

3./ A lelkiismeretét követő keresztény is atípusos ember

Szókratész nem a közvéleményre és nem az érdekeire, hanem lelkiismeretére hallgatott, ezért került szembe a szofistákkal. Napjaink szofistái, a média manipulátorai számára nem létezik isteni igazság, csak vélemények. Amikor napjaink kereszténye az isteni igazságtól vezérelt lelkiismeretére hallgat és nem a manipulált közvéleményre, akkor hasonló elutasításban részesül, mint Szókratész. Korunk hajlik arra, hogy a lelkiismeretet a polgári törvények erejével helyettesítse. Pl. törvényileg engedélyezett az abortusz, tehát akkor ez nem bűn, és nem okoz lelkiismeretfurdalást – gondolják. A valóság persze más. A jóérzésű anyák életük végéig bűntudattal küzdenek abortált magzatuk miatt. Hasonló törekvés van a genderizmus és a szivárványos ideológia törvényi elismertetésére. A keresztény ember azonban ezekben az esetekben is az isteni igazságra, és lelkiismeretére hallgat.

 

AttachmentSize
Vesperás, 2021-03-22.odt35.59 KB