Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Keresztény értékek, 27. - 2021.03.15.

1./ Nemzeti ünnepünk és Petőfi Sándor elválaszthatatlan egymástól.

Az 1848. áprilisában írt A magyarok istene c. költeményében a gondviselő Istenről szól, aki „őrzi gondosan a magyar nemzetet”.

                 Él az a magyarok istene, hazánkat

                 Átölelve tartja atyai keze;

                 Midőn minket annyi ellenséges század

                 Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze.

Ellenségesség tekintetében a XXI. század sem különbözik az előzőektől. Az istentagadó és kozmopolita nemzetköziség – melyet egykor internacionalizmusnak, most globalizmusnak hívnak – ma is a haza elpusztításán dolgozik.

Ezen eszme követőinek szemében az emberiség nemzetekre való tagoltsága idejétmúlt, elavult, káros és eltűnésre van ítélve. Az országhatárok lerombolásáról és egy világköztársaság eljöveteléről álmodoznak, olyan Kozmopolisz-féléről, ahol többé nem lesz sem francia, sem német, sem magyar, sem japán, sem orosz, hanem csak munkások, akiket a tudomány kormányoz majd a haladás útján. Ez az eszmény annyira elcsábítja, megbűvöli őket, hogy szeretnének mindent megsemmisíteni, ami útjukat állja: a honvédő hadsereget, a haza jelvényét, a zászlót, a nemzeti nyelvet és irodalmat, melyben az ősök szelleme megtestesül. Megvetéssel és gyűlölettel tudnak csak gondolni azokra a polgártársaikra, akik nem hisznek képzelődéseikben… Amikor viszont idegenekről beszélnek nekik, ellágyul a szívük és csupa gyöngédséggel telik meg. S különös eltévelyedésképpen mindenáron barátkozni akarnak a kegyetlenül önző népekkel, amelyek csak önmagukat szeretik, és elpusztításunkon törik a fejüket.” (Henri Morice: Jézus Krisztus személyisége, 110)

A globalizmus közepette mégis időszerű Petőfi bizakodása, optimizmusa:

                Félre, kislelkűek, akik mostan is még

                Kételkedni tudtok a jövő felett,

                Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség

                Őrzi gondosan a magyar nemzetet!

 

2./ Igaza van a 126. zsoltár szerzőjének, amikor azt állítja Isten nélkül nem lehet maradandót alkotni. Az előbbiekben idézett Henri Morice (1873-1965) francia kanonok szerint „ne reméljétek, hogy fönntartjátok a társadalmi békét, ha elpártoltok a vallásos hittől, vagy ha ellene harcoltok”.

Isten nélkül építeni hazát és családot nem lehet. Persze megpróbálják azok, akik Isten ellen harcolnak, vagy Istent semmibe veszik. Mi az eredménye? Sosem volt annyi egyszülős család, mint ma, amikor az egyszülős családot éppen olyan értékesnek tartják, mint a „hagyományos” kétszülős családot. A fiatalok egyre kevésbé akarnak megházasodni, inkább csak összeállnak. Az életének túlnyomó részét az USA-ban leélő győri születésű Jáki Szaniszló (1924-2009) bencés szerzetes, tudományfilozófus arról számol be, hogy 1960 és 1996 között a 15 évesnél idősebb házasságban élő amerikai nők aránya 87,5 %-ról 49,7 %-ra csökkent, és ez a vészes zuhanás azóta megállás nélkül folytatódik. Úgy tűnik – írja –, hogy a társadalomnak meg kell ízlelnie a pszeudoházassági elgondolások teljes keserűségét azért, hogy újból értékelni tudják majd a család értékét és örömét.

A széteső családok által keltett békétlenség és csalódottság természetesen hatással van a nemzet egészére is, annak struktúrájára. Ha a széthullott családra illik a „mozaik-család” jelző, akkor a nemzetre is igaz az, hogy töredezett és nem egységes.

Igaza van tehát a 126. zsoltárnak, melynek szövegére Halmos László (1909-1997) kórusművet komponált, s amelyet kispap korunkban sokszor énekeltünk az esztergomi bazilikában:

               Hogyha az Úr nem építi a házat,            Fönn fáradozni késő éjszakáig.

               Hasztalan fárad, ki építi azt.                   És verejtékkel enni kenyeret.

               Hogyha az Úr nem őrzi meg a várost:    Pihentében is megad minden áldást

               Aki azt őrzi, hasztalan virraszt.              Annak az Úr, akit szeret.

               Hasztalan néktek hajnalban kelni,

A magyarok Istene ezer éven át áldását adta ránk, ezért maradtunk meg.

 

AttachmentSize
Vesperás, 2021-03-15.odt31.76 KB