Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Keresztény értékek, 20. - 2021.01.25.

1./ Staféta a hitben

Vannak mesterségek, melyek apáról fiúra szállnak. Ismerünk vendéglős és cukrász-dinasztiákat (Gundel, Auguszt), akiknek tagjai büszkén említik a cég alapításának évét. A mesterségbeli tudás átadása öröm annak, aki adja, öröm annak, aki kapja, és öröm azoknak a vendégeknek, akik betérnek egy patinás vendéglőbe, cukrászdába.

Gondolunk-e arra, hogy a hit továbbadása és továbbélése is öröm a családnak, és öröm az egyházközségnek? Ez a kérdés az elmúlt vasárnap fogalmazódott meg bennem. Egy nagypapa minden vasárnap ott ül a templom hátsó részében, a reggel ½ 8-as szentmisén. Családja többi tagja a későbbi szentmisékre szokott jönni, és a templom középső részén foglalnak helyet. Vasárnap egyik kamasz unokája egyedül jött a 9 órai szentmisére, és ott ült le, ahol nagypapája szokott ülni. Aligha tudatosan, hiszen a fiú és a nagypapa más-más időpontban járnak szentmisére, így nem tudhatta, hogy éppen nagypapája helyén foglalt helyet. Nekem feltűnt, és ekkor gondoltam arra, hogy a hit továbbadása és továbbélése a családnak is, az egyházközségnek is öröm.

Amint a staféta átadása nem könnyű – sokat kell gyakorolni a sportban –, úgy a hit átadása sem könnyű. A hitet Istentől kapjuk, közvetítőkön keresztül. Az első közvetítők a szülők, akik tisztában vannak azzal, hogy egyedül nem képesek átadni a hitet. Azért kereszteltetik meg gyermeküket, mert a keresztségben – és majd a bérmálásban – kapja meg a gyermek a Szentlélek ajándékát. A hit átadásában tehát a legfontosabb a Szentlélek kegyelmének elnyerése. Ezért nélkülözhetetlen a keresztség szentsége.

A keresztelés olyan, mint a regisztrálás, jelentkezés a hit elnyerésére. Ez az alap. Ha ez megvan, a továbbiak a szülőkre, papokra és hitoktatókra vannak bízva. Ki-ki a maga szeretet-nyelvezetével adja tovább a hit stafétáját.

2./ A minőségi idő

Gary Chapman párkapcsolati terapeuta a házastársak szeretetének megőrzésében a szeretetnek „öt nyelvét” említi (elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés). Ezek közül a minőségi időt emelném ki, mert az mind a házastársak egymás közötti kapcsolatában, mind az Istennel való kapcsolattartásban komoly nehézségnek számít. A rohanó élettempó mellett sajnos kevés idő jut a kommunikációra. Igaz ez nemcsak a családtagok egymás közötti párbeszédére, de igaz az Istennel való kommunikációra, az imádságra is. Igaz ez az otthoni egyéni imádságra, és a templomi közösségi imádságra, a szentmisén való részvételre is. A szentmisét azért említem, mert az minőségi idő, vagyis értékes idő. Nem az ebéd utáni sziesztából szakítom ki ezt az időt, hanem a nap legértékesebb időszakából, amikor annyi mást is lehetne csinálni. Sajnos sok keresztény nem is ad semmi minőségi időt Istennek, mert a vasárnapot nem szenteli meg, hanem mindenféle profán elfoglaltságot végez, csak azt nem, amire a vasárnap való.

Nem lehet csodálkozni azon, hogy a házastársak közötti kapcsolat megsínyli a szeretetnyelvek hiányát. Azon sem lehet csodálkozni, hogy a hit stafétájának továbbadása megsínyli az Istennek adott minőségi idő hiányát. Az ember olyan teremtmény, aki könnyen hajlik a lanyhaságra.

3./ A lanyha elfordul a hittől

A Zsidóknak írt levél szerzője külön nyomatékkal int a hittől való elfordulástól. Aki elfordul a hittől, abban mindig van hálátlanság, hiszen a keresztény ember nagy ajándékokat kapott: a hit megvilágosította, megízlelte az égi ajándékot az Oltáriszentségben, megkapta a Szentlelket a keresztségben és bérmálásban, meggyőződött a kinyilatkoztatás magasztosságáról, és a kegyelemben megtapasztalt valamit az örök élet erőiből is. Ha mégis elfordul, kifejezi érdektelenségét, sőt megvetését, azért nem lehet újra bűnbánatra indítani. „Aki elpártol, lehetetlen újra bűnbánatra indítani.” (Zsid 6,6) A kifejezést lélektani értelemben kell vennünk. A hit elvesztésével egészen megszűnik a kapcsolat az Istennel, az ember értéktelennek tartja a természetfölötti javakat, nem kíván visszatérni hozzájuk. Isten ugyan adhat új kegyelmet a megtérésre, de ő sem erőszakolja adományát arra, aki teljesen el akar fordulni tőle, főleg akkor nem, ha valaki csúfot űz abból a szeretetből, ami Krisztusban megnyilvánult irántunk.

Kempis Tamás szerint a lanyhaság a lelki romlás kezdete. Isten óvjon meg a lanyhaságtól!

 

AttachmentSize
Vesperás, 2021-01-25.odt32.37 KB