Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Keresztény értékek, 17. - 2021.01.04.

1./ Miben áll a mi keresztény kultúránk? - teszi fel a kérdést Prohászka Ottokár: A kereszténység és a belső élet c. - 1923-ban megjelent írásában.

Kultúráról szólva először is a külső világ szökik a szemlélő ember szemébe, a törvényes intézmények, a szokások, háztartások, a tudomány és művészet, városok és faluk, a házak és utcák, a kertek és földek, az utak s erőművek, szóval mindaz, amibe az élet beöltözködött. Ez a külső kultúra, azt mondhatnám, csak a csigaháza az élő organizmusnak, mely azt magából kiverejtékezi; s abban is igaz lesz a hasonlat, hogy ha a csiga meghal, a csigaház még megmaradhat; s a kultúrára alkalmazva e gondolatot, mondhatjuk, hogy a külső kultúra mindenütt fennmaradhatna akkor is, amikor az őket kiverejtékező s megteremtő lélek már elpusztult. Csakhogy akkor e műveknek már nem kultúra, hanem civilizáció a neve. A kultúra a csiga, és a háza, - a civilizáció csak az üres, zörgő csigaház.” (ÖM 20, 299)

A székesfehérvári püspök ezután kortársát, Rabindranath Tagorét idézi - aki a másik nagy hindu, Mahatma Gandhihoz hasonlóan - dicsérően szól a kereszténységről:

Rabindranath Tagore dicséri Európát, hogy kultúrájában, irodalmában s művészetében az igazság s szépség áramait indította meg; Európa szívében csörgedeznek az emberszeretet, az igazságszeretet, az áldozatkészség s az ideálok felé való törekvés vizei, és Európán meglátszik, hogy lelke fenekéig áthatotta a századok keresztény kultúrája.” (uo. 306)

Az első nem európai Nobel-díjas indiai költő az 1920-as években bejárta Európát – 1926-ban szívpanaszai miatt Balatonfüreden gyógyították – és tapasztalatait így foglalta össze: „Európában vasárnapi kereszténységet, és hétköznapi pogányságot találtam.” Megállapítása nincs ellentétben Prohászka írásával, mert ő is egy üres csigaházról értekezik: „a kereszténység szent tüze helyén sűrű iszapos víz terjeng, s farizeizumussal vagyunk tele.” (uo. 298) Bizony, az európai kereszténység kiürült, s ezt a két nagy géniusz már száz éve látta.

Az európai kereszténység egyre inkább üres csigaházhoz hasonlít. A keret még megvan, de belül üres. Az egyre ürülő templomok, a profán célokra (raktárnak, edzőteremnek) hasznosított nyugat-európai keresztény templomok ténye drámaian mutatják az európai kereszténység állapotát.

 

2./ Az európai keresztény kultúrát csak hitből élő keresztények menthetik meg.

Az európai kereszténységet nem teóriák, nem politikusok taktikái hozták létre, hanem hitből élő keresztények. Olyanok, mint pl. Savaria szülötte, Tours-i Szent Márton, vagy Szent István és Szent László királyaink. Náluk a kereszténység nem politikai taktika volt, hanem életüket irányító eszme. Szent Márton püspök megalkotta a plébániai rendszert, Szent István király a magyar egyház szervezetét, Szent László király pedig magyarrá tette a kereszténységet hazánkban. Bár különböző korokban éltek, abban hasonlóak voltak, hogy nem annyira rendeletekkel teremtették meg a kereszténységet, sokkal inkább életpéldájukkal.

Mára is érvényes: nem teóriák, nem politikai taktikák, hanem hitből élő keresztények képesek megmenteni a keresztény kultúrát. „A keresztény kultúra bennünk van; ha ott nincs, sehol sincs, mert kívül nem lehet. A keresztény kultúra a mi hitünk, Krisztus világossága, melyben látunk célt, utat, eredményt, lelket s kötelességet; a keresztény kultúra a mi személyes viszonyunk az Úrral s Üdvözítővel, kit imádunk és szívből szeretünk. A keresztény kultúra tud embert talpra állítani s világot megreformálni.” (uo. 309)

Mit ajánl Szent Pál apostol? „Ha megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság, / akkor / újuljatok meg lélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonlóvá alkotott, megigazult és valóban szent teremtmény. Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Ne adjatok teret a sátánnak. Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék, és keressen kenyeret keze munkájával, hogy legyen miből adnia a szűkölködőknek is. Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljatok hallgatóitoknak. Ne okozzatok szomorúságot Isten Szentlelkének, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára. Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás,

- 2 -

káromkodás és minden egyéb rossz. Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” (Ef 4, 20-32)

Ahhoz, hogy valóban „új emberré” váljunk, előbb a gondolkodásunkat kell megváltoztatni. Szent Pál apostol ezt is ajánlja: „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte, és mi a tökéletes.” (Róm 12,2)

 

3./ „Ne hasonuljatok a világhoz!” - ismételjük magunkban ezt a mondatot, hogy el ne felejtsük.

Katolikus lelkiségi mozgalomhoz tartozó jegyespár – akik 24-25 évesen készültek esküvőjükre, és előtte nem éltek élettársi kapcsolatban – mondta el nekem, hogy amikor a közösségükkel közölték a házasságkötési szándékukat, ők a következőkben fejezték ki nemtetszésüket: ad 1.: hogyan mertek ilyen fiatalon összeházasodni? ad 2.: hogyan mertek úgy összeházasodni, hogy előtte nem éltetek együtt? - Magyarán szólva: felelőtlennek tartották a jegyespárt.

A „katolikus közösségben” az váltott ki visszatetszést, hogy a jegyespár életmódja és döntése eltért a társadalmilag elfogadott trendtől. Azt is mondhatnánk, hogy azért dorgálták meg a hitük tanítása szerint élő jegyespárt, mert azok életmódja eleven vád volt az ő világias gondolkodásuk és életmódjuk felett. Ez a közösség már nem nevezhető katolikusnak. Mi ez, ha nem farizeusság? Ez maga a képmutatás: hasonulás a világhoz, miközben katolikusnak mondja magát. Ez antagonisztikus ellentét.

Ne hasonuljatok a világhoz… gondolkodástokban alakuljatok át!” - hangzik felénk Szent Pál figyelmeztetése.

Az említett katolikus lelkiségi közösség fiataljait áldozatnak tekinthetjük – ami persze nem menti fel őket felelősségük alól. Fontos azonban annak megvizsgálása, hogyan alakulhatott ki katolikus fiatalokban is olyan gondolkodásmód, amely nem katolikus, hanem kifejezetten világias, pogány?!

 

4./ Az erkölcsi statisztika Alfred Kinsey (1894-1956) nevéhez fűződik. A biszexuális amerikai biológus – akit sokan a szexológia atyjának tekintenek – szexológiai kutatásai radikálisan átalakították a nyugati világ szexualitásról való gondolkodását.

A modern ember mindent mér statisztikailag, így a szexualitással kapcsolatos adatokat is. Ha például megjelenik egy olyan statisztikai adat, hogy 2010-ben Magyarországon a nemi élet megkezdése fiúknál átlagosan 13,56 év, lányoknál pedig 13,97 év, akkor ennek társadalmi hatása van. Azt sugallja, hogy amit sokan tesznek, az „normális”. Persze csúsztatás van benne, mert ha száz emberből 70 dohányzik, attól a dohányzás még káros marad az egészségre. De az ilyen erkölcsi csúsztatást a fiatalok – akikben a hormonhatás erős – nem veszik észre. Megróhatók érte?

Válasz helyett visszakérdezek: az első emberpár megróható azért, mert nem vették észre a sátán állításának hazugságát, miszerint „ha esztek a kert közepén álló fa gyümölcséből, semmi esetre sem fogtok meghalni, hanem olyanok lesztek mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat” (Ter 3,4).

A helyzet az, hogy a sátán megrontja az ember gondolkodásmódját. Hazugsággal, csúsztatással, csábítással, kísértéssel rontja meg az ember gondolkodásmódját. Nem állítom, hogy az erkölcsi statisztika a sátántól való (Kinsey-től való, akit nem mondhatunk sátánnak), de azt állítom, hogy a sátán felhasználja az erkölcsi statisztikát a gondolkodásmód megrontásához. Az erkölcsi gondolkodásmód megrontásának eredménye többek között az, hogy az élettársi viszony elfogadottá vált a katolikus fiatalok között is. Amikor a deviancia (latin szó jelentése: az útról való letérés) „elfogadott úttá” válik, az a gondolkodásmód megromlásának jele. Amikor a házasságra történő felkészüléshez többé már nem tartozik hozzá az önmegtartóztatás és a tisztaság, hanem pont az ellenkezőjét tartja elfogadottnak a társadalom többsége, attól a deviancia még nem válik erkölcsössé.

„Az erkölcsi statisztika elvileg nem alapozhatja meg, és nem helyezheti hatályon kívül a kötelesség normáit, mivel az erkölcsi törvény érvényessége lényegénél fogva független attól, hogy ténylegesen tiszteletben tartják-e vagy sem. Az erkölcsi statisztikával való ilyen jellegű

 

- 3 -

visszaéléseket el kell utasítani (pl. Kinsey-jelentést). Az erkölcsi statisztika viszont fontos lehet nevelő hatású törvények megalkotása szempontjából, a morálfilozófus és morálteológus figyelmét

felhívhatja olyan problémákra, amelyek felett különben elsiklana, felvetheti azt kérdést, hogy mi az oka a norma és a tényleges cselekvés közti különbségnek és hogy hogyan lehet ezt az okot illetve okokat megszüntetni, és Isten üdvözítő akaratát tekintetbe véve elmélyítheti azt a belátást, hogy Isten előtt nem feltétlenül számít valóban szubjektív bűnnek az, ha valaki objektíve vét az objektív erkölcsi normák ellen.” (Karl Rahner – Herbert Vorgrimler: Teolgiai kisszótár, 179-180)

Nos, ezért mondom azt, hogy a megrontott gondolkodású katolikus fiatalok: áldozatok. A társadalom bűnös struktúrájának áldozatai. Ha objektíve vétenek is a katolikus erkölcsi tanítás ellen, szubjektíve nem feltétlenül bűnösök. Persze nem mondhatnak le a lelkiismeret neveléséről, sőt ez kötelességük. S ha eljutnak a katolikus erkölcs magasabb megértéséhez, attól fogva már az lelkiismeretben kötelezi őket. De Isten mindig az aktuális lelkiismeretünk alapján ítéli meg cselekedeteinket, gondolkodásunkat.

 

5./ A relativizmus is hozzájárul a gondolkodásmód megrontásához.

A képzőművészet képes kifejezni egy kor gondolkodásmódját. A Gellért-hegyi víztározó tetején lévő parkban áll Wagner Nándor: Filozófiai kert c. szoborcsoportja. Kört alkotva Ekhnaton, Jézus, Buddha, Lao ce és Ábrahám szobrát látjuk, mögöttük pedig Gandhi, egy buddhista szerzetes és Assisi Szent Ferenc szobra. Az 1956-ban disszidált szobrászművész kompozíciójával az öt világvallás közötti békét akarta kifejezni, de meglepő az alkotás neve: Filozófiai kert vagy Filozófusok kertje. A kereszténység Jézus-ábrázolásait templomok szakrális terében helyezte el, vagy olykor egy-egy hegycsúcs tetejére, mint pl. a riói Megváltó Krisztus szobra. A Gellért-hegyi ábrázolás profán környezetben helyezi el Jézust, mint egy filozófust a sok közül. Mondhatjuk, hogy relativizálja. NB! A mi korunk azért relativizálja az igazságot, mert akkor nem kell állást foglalni!

A relativistává vált világban új „civil vallás” jelenik meg: a „laicizmus”. Franciaországban ennek jegyében tiltották meg a muszlim nőknek a burka (fátyol) viselését, mert a törvényalkotó szerint ez a nők megerőszakolása. Ez igaz lenne, ha kényszerből hordanak burkát, de amennyiben önként viselik, akkor az vallási identitásuk kifejezése. A francia törvény azonban megfosztja őket vallási identitásuk ilyetén való kifejezésétől. Hasonló ehhez, amikor valamiféle áltolerancia szellemében megtiltják a keresztek elhelyezését tantermekben, vagy köztereken, középületekben.

Újabban a „szivárványos ideológia” a hátrányos megkülönböztetés eltörlésének címén arra akarja kényszeríteni a katolikus egyházat, hogy változtassa meg a homoszexualitás vagy a nők pappá szentelése kapcsán vallott nézeteit. Ezzel is azt akarják elérni, hogy az egyház ne élhesse meg többé identitását. A „laicitás vallása” valójában egy zsarnoki kísérlet, melyet mindenkinek követnie kell. Ez a törekvés igényt formál a totalitásra, ami azonban szabadságellenes.

Mi, keresztények senkit sem kényszerítünk arra, hogy keresztény legyen, de elvárjuk, hogy senkit se kényszerítsenek a „laicitás új vallása” elfogadására. Az új vallást persze apránként adagolják: előbb a homoszexualitás elfogadása, aztán az LMBTQ (tetszés szerint bővíthető), és a gender-ideológia elfogadása… stb.

Az államnak, mint törvényalkotónak a szélsőségek visszaszorítására és nem azok elősegítésére kell törekednie. Jó példa erre a magyar alkotmány legutóbbi módosítása, mely éppen a gender-ideológia törekvése ellen törvénybe foglalta azt az evidenciát, hogy az apa férfi, az anya pedig nő.

Az emberiségnek sok baja származott abból, hogy emberi hóbortokat tettek kötelező premisszává (lásd 1789-es francia forradalom, 1917-es és 1919-es bolsevik forradalom/államcsíny, nácizmus).

 

6./ Befejező gondolat

Egy ókori egyházatya szerint a keresztény embert három dolog különbözteti meg másoktól: a gondolkodás, a beszéd és a cselekedet (életvitel). A sorrend fontos! Akkor fogok keresztény módon élni, ha keresztény módon gondolkodom. (vö. a 3. pontban említett élettársi viszony kérdésével)

Szent János evangélista így óv: „Gyermekeim! Senki se vezessen félre titeket. Jézus az igazság, ezért az igaz ember az igazság szerint cselekszik. Aki bűnt követ el, az a sátántól való, mert a sátán kezdettől fogva bűnös. Azért jött el az Isten Fia, hogy lerombolja a sátán művét.” (1 Jn 3,7-8)

Felemelő tudni, hogy ebben a művében Isten Fia rád is számít, a te közreműködésedet is kéri.

 

 

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2021-01-04.odt38.65 KB