Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Keresztény értékek, 16. - 2020.12.28.

1./ Homályos fogalmak – mint pl. a „jogállamiság”,vagy az „európaiság” - pontos meghatározás hiányában a politikai csatározások fegyveréül szolgálnak. Azt a célt szolgálják, hogy a hagyományos identitásokat szétrombolják – mint pl. a nemzeti, vallási, nemi identitást relativizálják. Aki nem ért egyet a fősodratú ideológiával, az mindjárt megkapja az „európaiatlan” billogát. Pár évtizeddel ezelőtt - a létező szocializmus korában - „reakciósnak” nevezték a hivatalos kommunista ideológiával ellenkező állásponton lévőket. Mára csak a kifejezés változott, a tartalom nem. Sok esetben a személyek sem: ugyanazok használják az „európaiatlan” bélyegét, akik korábban a „reakciós” kifejezést használták. A különbség csupán annyi, hogy a reakciósokat börtönbe zárták, az európaiatlant pedig karanténba zárják, vagyis cenzúrát alkalmaznak ellene.

 

2./ Tanulságos felidézni 100 évvel ezelőtti történelmünket.

Prohászka Ottokár püspök 1921-es keltezésű Sötétben biztos út c. publicisztikai írása az 1919-es kommün „patkányforradalma” és az 1920-as trianoni országcsonkítás friss traumájának hatására keletkezett. A bekövetkezett események előzményét a következőkben látta:

A hitetlenség, a hitközöny, a csélcsap liberalizmus, az irodalom s a szellemjárás, illetőleg szellemhanyatlás, mely az enciklopedistákon kezdve Rousseau-n s Tolsztojon folytatva végigjárta a világot egész Marxig, Leninig s Trockijig, a keresztény kultúrával szemben állította az antikrisztusi kultúrát, - ha ugyan ez az erőszak s piszok, melyet új kultúrának hívnak, megérdemli a kultúra nevét, - s most a bolsevizmusban mutatkozik be. A bolsevizmus Nyugateurópa s a keresztény kultúra halála, minden kultúra halálos maszkja, a szabadság tagadása s a csőcselék lázadása minden ellen, ami szent, nagy s nem közönséges…”

Prohászka szerint a magyarság nagyszerű tette e zűrzavarban az volt, hogy szembeszállt a keresztény kultúra funerátoraival (temetést szervező személy) és kijelentette: mi magyarok keresztények vagyunk s azok leszünk! A kormányzóban – Horthy Miklósban – Magyarország rendjének s biztonságának őrét tiszteli, „aki mellett ostoba interpellációktól meg nem zavartatva híven kitartunk.” A szellemi sötétségben biztos utat mutat az intranzigens, hajlíthatatlan keresztény politika. „Talán azért maradt meg ereklyénkül Szent István király jobbja, hogy ezt az utat mutassa.” - fejezi be esszéjét az idősödő püspök. (vö. ÖM 22, 280-282)

Úgy tűnik, a történelem ismétli önmagát…

 

3./ Miben látom az európaiságot?

Szent István diakónus ünnepén (dec. 26.) jutottam a következő meglátásra.

Az Egyház első vértanújának tisztelete a korai középkorban igen elterjedt volt. Kultuszának legfontosabb középeurópai tűzhelye Passau. Székesegyházának és egyházmegyéjének egyaránt Szent István a védőszentje. Közvetlen hatása Bécsben a Stephansdom. Tisztelete eljut hazánkba is, hiszen a X. században részben a passaui egyházmegye missziós területe volt. Géza fejedelem fiának – Vajknak – a keresztségben az István nevet adta, hogy uralkodói méltóságában és kötelességeiben akár a vértanúságig állhatatos legyen. Géza fejedelem az esztergomi vár területén egy templomot is építtetett Szent István vértanú tiszteletére, s ennek romjai megérték a XIX. századot is. Amikor a XIX. században felépítették a jelenlegi prímási bazilikát, abba nem csak a reneszánsz-kori Bakócz kápolnát építették be, hanem a Géza fejedelem által emelt egykori templom emlékére az északi oldalon megépítették a Szent István vértanú tiszteletére szentelt kápolnát is, a vértanú szobrával.

Az európaiság alatt az értem, hogy a megelőző korok lelki-szellemi-kultúrális eredményeit nem töröljük el, hanem megőrizzük. A kommunista ideológia sajátja: a „múltat végképp eltörölni”; az osztályharcot, a gyűlöletet kiélezni; mások tulajdonát újra elosztani, azaz ellopni. A történelem már megmutatta, hová vezet ez: káoszhoz, anarchiához. Ez nem európaiság, hanem Európa elrablása. Ez nem mitológia, ez maga a valóság.

Aki ezt nem hiszi, az bódult, s ha törtetve megy is a maga útján, de útmutatónk nem lehet.” (Prohászka im. 282)

 

AttachmentSize
Vesperás, 2020-12-28.odt33.26 KB