Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Keresztény értékek, 12. - 2020.11.30.

1./ Mit kezdjünk az adventi idővel?

A kérdést az teszi indokolttá, hogy minden korábbitól eltérő időt élünk. A koronavírus-járvány kiforgatja megszokott életünket. A plébániai életet is megváltoztatja. A hajnali szentmisék és az utána rendezett agapék hosszú évek alatti megszokott hagyományát szétverte a járvány, miként az emberi találkozások, beszélgetések alkalmait is. Az iskolába járók egy része még bejár, másik része csak online-oktatáson vesz részt, ezáltal a diákok hajnali szentmisén való részvétele is bizonytalan. Bizonyára nem vagyok egyedül, amikor a mostani megszorítások közepette nosztalgiával gondolok az előző évek adventjére. Mit kezdjünk ezzel a megváltozott adventi idővel?

A választ akkor találjuk meg, ha előbb tisztázzuk: mi volt az adventi idő legjellemzőbb vonása? A lelkesedés! Ahogy a plébániai csoportok előre megbeszélték, hogy a hajnali szentmisén kik a felolvasók, a szentmise utáni agapé elkészítését melyik napon melyik csoport vállalja (beleértve a bevásárlást, a hajlani ¼ 6-ra történő megérkezést a reggeli elkészítéséhez) – mindennek előfeltétele volt a lelkesedés, a mások szolgálatára való készség. A most következő adventi időben ugyan lesznek hajnali szentmisék, de nem lesznek agapék. Mit fog eredményezni a járvány miatti félelem? Ki mer eljönni hajnalok hajnalán a szentmisére? A plébániai csoportokat is összetartó találkozások és beszélgetések hiánya hová vezet? Elidegenedéshez? Közönyhöz? Depresszióhoz? Beszűkült érdeklődéshez? Kedvetlenséghez? A lelkesedés elvesztéséhez?

Eddig a lelkesedés volt az adventi idő legjellemzőbb vonása. Vajon a körülményeken múlik, hogy megmarad ez a lelkesedés vagy elillan? Véleményem szerint a körülmények csak elősegítik a lelkesedést, de nem teremtik meg azt. A lelkesedés nem a körülményeken múlik, hanem rajtunk. Sőt, a kedvező körülmények hiánya elősegítheti a lelkesedés mélyebb eredőinek a felfedezését.

2./ Az advent: kezdet.

Az advent az egyházi év kezdete. A kezdettel mindig összefüggésben áll a lelkesedés, ahogy ezt a közbeszéd is kifejezi: a kezdeti lelkesedés alábbhagyott. Általános pszichológiai jellemvonás, hogy lelkesen kezdünk bele az új feladatba, idővel azonban megkopik a kezdeti lelkesedés. A megszokás, rutin teszi ezt.

A lelki életben az szükséges, hogy mindig kezdőnek érezzük magunkat, mert akkor nem fog lelohadni a kezdeti lelkesedés! Nagy szentek életében látjuk, hogy hitbeli lelkesedésüket meg tudták őrizni, mert mindig kezdőnek tartották magukat a lelki életben.

Antiochiai Szent Ignác a szíriai Antióchia (a római birodalom harmadik legnagyobb városa) püspöke volt. A Traianus császár alatti keresztényüldözés során elfogták, s bilincsben Rómába vitték, hogy ott a cirkuszban vadállatok elé vessék. A Rómáig tartó hajóúton a püspök hét levelet írt különböző városok egyházközségeinek. A rómaiakhoz írt levelében beszámol arról, hogy tíz katona őrzi őt (akiket vadállatoknak mond), s akik válogatott sértegetésekkel illetik, de éppen e sértegetések hatására „még inkább tanítvánnyá válok”. (V.1.) Az idős püspök úgy érzi, hogy most kezd tanítvánnyá válni, vagyis az üldözés kedvezőtlen körülményei még inkább erősítették hitbeli lelkesedését. Szent Ignácot 107-ben tömött cirkuszban vadállatok elé vetették, s azok felfalták.

Assisi Szent Ferenc (+1226) ezt mondta szerzetestársainak: „Fiacskáim, kezdjük szeretni az Istent!” Ferenc, aki megkapta Jézus sebhelyeit (stigmáit) azt meri mondani, hogy „fiacskáim, kezdjük szeretni az Istent!” Azt akarja azáltal jelezni, hogy a lelki életben tényleg mindig kezdőnek kell lenni. De nem csak Szent Ferenc, van még egy nagyobb tekintély; Szent Pál apostol is azt mondja, hogy ő mindig kezdő: „elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van; futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban” (Fil 3,13-14). Igen, ilyen a kezdő és buzgó lélek: ami előtte van, annak nekifeszül, ami mögötte van, azt elfelejti. Ha kezdő vagyok, akkor buzgó vagyok, mert aki kezd, az rendesen lelkes is.

A Jelenések könyve elítélően ír az efezusi keresztényekről, mert „eltértek kezdeti szeretetüktől” (Jel 2,4). Az adventi idő alkalmat teremt arra, hogy átgondoljuk: vajon én nem tértem el kezdeti buzgóságomtól? Az elsőáldozáskor, bérmáláskor, házasságkötéskor megélt lelkesedésemtől? Ha igen, akkor ismét kezdőnek kell lenni, és vissza kell térni az első szeretethez. (vö. Prohászka ÖM 17, 5-7)

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2020-11-30.odt33.99 KB