Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Jövőtlen nemzedék? - 2012.04.13.

1./ „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” Orbán Viktor miniszterelnök úr az Új Ember húsvéti számában ismét idézte Robert Schuman (1886-1963) luxemburgi születésű német-francia kereszténydemokrata politikus közismert gondolatát. Az Európai Unió egyik alapítójának nevezetes mondatát három hónappal ezelőtt Strasbourgban, az Európa Parlament képviselői előtt is idézte a miniszterelnök, remekül felépített beszédében. A schumani gondolathoz is kapcsolódik Lovas István újságíró Amszterdamban készült interjúja a Hollandiában született magyar Marácz László nyelvésszel. A nyelvészprofesszor kifejti, hogy Nyugat-Európa már rég nem keresztény; a nyugat-európai keresztény politikusok nem keresztények, hanem liberálisok; Hollandiában nincsenek igazi keresztények sem a politikában, sem a társadalomban; a schumani keresztény Európa eszméje ma már csak nosztalgia. Marácz László sötét helyzetértékelését csak megerősíti a másik interjúalany, a házassága révén 13 éve Hollandiában élő Békefi Zsuzsanna újságíró, aki pl. kijelenti, hogy a térség két híres katolikus egyeteme – a Leuvenben és Nijmegenben működő egyetem – esetében semmi jelentősége nincs a „katolikus” jelzőnek. Az interjúból kiderül, hogy míg a hetvenes évek elején Hollandia népének 80 %-a járt templomba, ez az arány a hetvenes évek végére már csak 20 %-ra apadt. Napjainkra, az egyházi pedofil-botrányok hatására is még rosszabb lett a helyzet.

     Vajon milyen a helyzet hazánkban? Húsvét vasárnap élő adásban püspöki szentmisét közvetített a televízió a pécsi székesegyházból. A padok még megteltek, de senki sem állt a templomban. Visszaemlékszem papnövendék koromra, a hetvenes évek közepére, amikor húsvétkor mi is a püspöki szentmisén asszisztáltunk a székesfehérvári vagy az esztergomi bazilikában. Akkor még zsúfolásig megteltek a templomok. A templombajárók száma tehát nálunk is erősen lecsökkent.
     „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz” - mondta az Európai Unió egyik alapítója -Robert Schuman -, akinek boldoggáavatása elkezdődött. Vajon igaz ez a megállapítás, vagy pedig puszta utópia és nosztalgia, miként a fent idézett nyelvészprofesszor és újságírónő állítja? Kétségtelen, hogy amit mondanak, az igaz, tényszerű. Boldog II. János Pál pápa 2003-ban kiadott Ecclesia in Europa című apostoli buzdításában is leírja, hogy az európai kultúra a „csöndes aposztázia” (hitehagyás) benyomását kelti. E kultúrának ismérvei: a terjedő vallási agnoszticizmus (kétkedés), az egyre mélyülő erkölcsi relativizmus, a mindennapi életet irányító pragmatizmus, sőt a cinikus hedonizmus, élvhajhászat, melyet a „halál kultúrájának” nevezhetünk (9). A Pápa is megállapítja a remény elhalványulásának jeleit. A tényeket mindenkinek el kell ismerni: akár pápa, akár politikus, akár egyszerű állampolgár. Csakhogy egy keresztény sosem lehet remény nélküli. A keresztények tudnia kell, hogy a történelem ura az Isten, és nem a pénzvilág hatalmasságai. A nagy Pápa rámutat azokra a jelekre, melyek reményre adnak okot: az Egyház szabadságának visszanyerése Kelet-Európában, a lelkipásztori lehetőségek növekedése, a nők fokozódó jelenléte a keresztény közösségi életben. Rámutat a szentek és vértanúk nagy számára, akik ellenséges és üldöző környezetben is magukévá tudták tenni az evangéliumot, gyakran egészen a vértanúságig. Ha pedig ez így volt a közelmúltban, akkor miért ne lehetne ugyanúgy a közeli jövőben is?
 
2./ Ne mondjuk azt, hogy a mai fiatalok egy „jövőtlen nemzedék”! Oly sokszor hallom vallásos és nem vallásos embertől egyaránt: szánom a fiatalokat, mert nincs jövőjük. Hányszor hallani maguktól a fiataloktól, hogy minek házasodjunk össze, amikor oly sokan elválnak! Ezért inkább elkerülik a házasságot, és az elkötelezettség helyett a bizonytalan élettársi kapcsolatra lépnek. Hányszor hallani a fiatal házasoktól: mire hozzunk világra gyereket? - erre a kilátástalanságra?
     Szeretném minden fiatalnak és házaspárnak mondani: nem erre a – néha nyomorúságos – földi életre hozzák világra a gyermeket, hanem az örök életre. A házastársak Isten teremtő munkatársai, s az élet – amelyet világra segítenek – jövővel rendelkezik: örök jövővel. A születő élet az örökkévalóságra jön a világra és nem erre a rövid földi létre. Nincs tehát jövőtlen nemzedék, és ne is állítsunk ilyen demagógiát. Isten minden teremtménynek örök jövőt kínál az ő országában.

     Valamikor, több mint 50 éve, bebifláztuk hittanórán, hogy „mi végett vagyunk a világon?” „Azért vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk, s ezáltal üdvözüljünk, vagyis a mennyországba jussunk.” Akkor még nem értettük, de idővel megérti minden hívő ember, hogy életünknek van jövője. Még az elrontott, vagy kisiklott életnek is van jövője: örök jövő, a mennyország. De tenni is kell ezért a jövőért. S a jövőért tenni is: ez minden ember feladata.