Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

A Jóisten is beáll cserkésznek?

2010. december 30-án este 7 órára ifjúsági szentségimádást hirdettem, melyre meghívtam a cserkészcsapatot, a cserkészet iránt érdeklődő gyerekeket illetve szüleiket is. Az utána következő agapén lehettünk vagy húszan. Leültem három 10-12 év körüli fiúhoz. Egyikük – Dávid, akit már ismertem a ministránsok közül – megkérdezte: melyik focicsapatot kedvelem? - Korábban a Real Madridot szerettem – válaszoltam -, de a túl nagy gazdagság megártott a csapatnak. Az összevásárolt világsztárokra építenek, nem a saját nevelésű játékosokra. - A fiúk bólogattak. Nekik is jobban tetszik a Barcelona játéka.

A vacsora alatt értesültem arról, hogy többen is szeretnének beállni a cserkészcsapatba. Közöttük a három fiú is. Ez örömmel és hálával töltött el.

 

A meglepetés szilveszter reggelén ért. Végre elolvastam Lázár Ervin: Foci c. írását, melyet még karácsony előtt „fújt ide a szél”. Remek írás! A munkába temetkezett apát kisfia sokadik költői kérdése zökkenti ki gondolataiból: Mit gondolsz, Apu, Isten beállna a magyar válogatottba, amikor az már 3 gólos vereségre áll?

S azt apa, akit már kifárasztott a gyerek kérdéssorozata, és szeretne végre visszatérni félbehagyott munkájához, megadóan így fohászkodik:

 

„Istenem, mi az neked, tedd meg már, ha ez a gyerek annyira kéri. Állj be öt percre. Vagy kettőre. Akárha láthatatlanul is. Segítsd ezt a szegény csetlő-botló csapatot. S ha már itt jársz köztünk és volt öt perced a focira, miután leveszed a szerelésed, lezuhanyozol és újra utcai ruhába öltözöl, ne hagyj itt rögtön bennünket. Mert nemcsak a csapat csetlik-botlik. Állj egy kicsit a hátunk mögé, tedd vállunkra a kezed.”

 

Hát ennél jobb időpontban nem is olvashattam volna Lázár Ervin írását. Most rá voltam „hangolva”. Tegnap este még csak azt kérdeztem a fiúktól és lányoktól: beállnátok a cserkészcsapatba? Most viszont ezt kérdezem: Istenem, beállsz a farkasréti cserkészcsapatba? Kérlek, tedd meg ezt, akár láthatatlanul is! Segítsd ezt a csupa jó szándékú fiatalt. Adj nekik felszabadult örömet, jókedvet és bizakodást. Először Benned bízzanak, aztán önmagukban! Mi csak most értjük meg – Te már kezdettől tudtad -, hogy nélküled csak csetlünk-botlunk. Nagy szükségünk van Rád, állj hát közéjük.

Segítségedet hálásan köszönöm. -  Gábor atya