Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Jézus szíve, amelynek teljességéből mindannyian merítettünk – 2012.06.15.

1./ Jézus Szíve ünnepén két úrnapi körmenethez fűződő történetet említek.
     Pár évvel ezelőtt Baross Gábor telepen éppen Úrnapján volt az elsőáldozás. A gyerekeknek elmondtam, hogy az iskolás korú Lisieux-i Szent Teréz egy úrnapi körmeneten a virágszirmokat nem az Oltáriszentséget vivő pap lába elé dobta, magát az úrmutatót célozta meg velük. Azt szerette volna, ha a virágszirmok közvetlenül az eucharisztikus Jézust érintenék meg. Az elsőáldozási szentmisét követő úrnapi körmeneten azt vettem észre, hogy az egyik 12 év körüli lány ministráns ugyanazt teszi, mint Kis Szent Teréz: a virágszirommal a kezemben lévő monstranciát célozta meg. A többiek a körmenet útvonalára szórták virágszirmaikat, csak Janka tett másként.
     Az idei farkasréti úrnapi körmeneten pedig azt láttam, hogy amikor a gyerekek kosarából elfogyott a virágszirom, a Hegyalja úti füvesített járdaszakaszon virágzó gyomnövények virágait szedték le és szórták az Oltáriszentség elé. Senki sem buzdította őket erre, maguktól csinálták.
     Mindkét úrnapi körmenetben megható volt a gyermekek spontán szeretetmegnyilvánulása. A „szeretet szentsége” – az Oltáriszentség – viszontszeretetet váltott ki a gyermekekből.
1./ Mit vált ki belőlünk Jézus Szívének liturgikus ünnepe?
     Ezt az ünnepet Boldog IX. Pius pápa vezette be a nyugati egyházban (1856-ban), de eredete korábbra nyúlik vissza. Jézus lándzsával átszúrt szívének tiszteletét a juzsuiták terjesztették el a 16. században. Céljuk az volt, hogy Jézus lelkivilágának, azaz szívének követése útján a hívek lelki élete is tökéletesedjen. Annak ellenére, hogy a 20. század első felében hazánkban erős Jézus Szíve kultusz volt,   igen sok templomot szenteltek fel Jézus Szíve tiszteletére, mára ez a lelkiségi irány sokak előtt ismeretlen. Amíg májusban még minden templomban imádkozzák Szűz Mária tiszteletére a loretói litániát, addig június hónapban -Jézus Szíve hónapjánba – szinte teljesen kiveszett a Jézus Szíve litánia imádkozása. A Jézus Szíve családfelajánlás vagy az elsőpénteki nagykilenced – mint a Jézus Szíve tisztelet további formái – lényegesen kevesebb hívőt érint meg, mint korábban. Jézus Szíve főünnepén – a mai ünnepen – pedig alig mennek többen templomba, mint bármely más pénteken. Ez alól csak a Jézus Szíve tiszteletére szentelt templomok kivételek, ahol a mai nap a templom búcsúnapja.
 

     A Jézus Szíve-tisztelet tehát érezhetően alábbhagyott. Ezért nem azt kell kérdezni, hogy mit vált ki belőlünk Jézus Szívének liturgikus ünnepe, hanem inkább így kellene kérdezni: mit kellene, hogy kiváltson belőlünk ez az ünnep? Egy szóval így lehet válaszolni: viszontszeretetet!

 

     Az Oltáriszentség – a „szeretet szentsége” - miként az imént említettem, viszontszeretetet váltott ki a körmeneteken virágot szóró gyerekekből. A Jézus Szíve-kultusz Jézus irántunk való szeretetére irányíta figyelmünket. S Jézus irántunk való szeretete viszontszeretetre indít minket.
     Genovai Szent Katalin – az 1510-ben meghalt misztikus, özvegy – Jézus szeretetéről elmélkedik.
„Ó, szerelmes, édes Jézusom, mi késztetett arra, hogy a mennyből a földre jöjj? A szeretet! Mi késztetett arra, hogy oly rettenetes gyötrelmeket szenvedj, egészen halálig? A szeretet! Mi késztetett arra, hogy ételként hagyd magad a szeretett léleknek? A szeretet! … És még sok mindent mondhatnék rólad. /és mindezért a szeretetért/ nemcsak hogy Istennek nem ismertek el, hanem alig vettek emberszámba. Egy szolga, bármily hűséges és ragaszkodó legyen is, nem viselne el annyit uráért, még ha magát a paradicsomot ígérnék is neki érte; azért van ez így, mivel a te bensőséges szereteted nélkül – és ezt csak te tudod megadni az embernek – nem tudunk elviselni semmiféle gyötrelmet se testben, se lélekben.”
     Honnan van a virágszirmot dobó Kis Szent Terézben és az előbb említett kis gyerekekben az a viszontszeretet? Genovai Szent Katalin szerint ez a viszontszeretet magától Jézustól ered, csak ő tudja megadni nekünk.

     Ismét egy korábbi tapasztalatomat mondom el. Valamilyen gyerek-összejövetelen megkértem egy kisfiút, hogy vegye fel a szemetet a földről. Azt válaszolta, hogy nem veszi fel, mert nem ő dobta el. Ezt én is tudom – válaszoltam -, de most Jézus iránti szeretetből mégis vedd fel. És a gyerek felvette a szemetet. Amit igazságérzetéből nem akart megtenni, azt szeretetből megtette. Ezt a viszontszeretetet Jézus adja meg. A mai ünnep – Jézus Szíve főünnepe – arra figyelmeztet minket, hogy Jézus a halálig szeretett minket. A lándzsával átvert és töviskoszorúval ábrázolt szív – mint Jézus logója – ma is képes kiváltani bennünk a viszontszeretetet.