Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Jézus Szíve, 2020. június 19.

1./ A mai főünnep elnevezése – Jézus Szíve – nem a biológiai izomcsomóra utal, hanem szimbólum. A mindennapi beszédben a „szív” szócska sokféle összetételben szerepel: jószívű, szívjóság, szerető szívű, melegszívű, szívélyes, érző szívű, kemény szívű, szívtelen, stb. Ezek a szóösszetételek mindig emberi magatartást jellemeznek és nem a biológiai szív állapotára utalnak. A mai főünnep evangéliumában is a „szív” egyik szóösszetételét hallottuk: Jézus azt mondja, hogy „tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű (Mt 11,29). A Jézus Szíve litániában ezt kérjük Jézustól: „Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a te Szíved szerint!”

A „Jézus Szíve” kifejezés olyan szimbolikus elnevezés, mely Jézus legjellemzőbb tulajdonságára utal: szeretetére.

2./ A szelíd és alázatos szívű Jézusról már Izajás próféta jövendölt, amikor az Úr szolgájáról szóló első énekben így ír: „Nézzétek, a szolgám, akit támogatok… nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, sem a pislákoló mécsest nem oltja ki.” (Iz 42,1-3) A messiási jövendölésben az Úr szolgájának cselekvésmódját a szelídség jellemzi, s ez a magatartás Jézusban valóságosan megjelent. Elegendő, ha a házasságtörésen ért asszony történetére utalunk. Az írástudók és farizeusok Jézus beleegyezését akarják elérni az asszony megkövezéséhez, Jézus azonban megbocsátóan csak annyit mond: „Nem ítéllek el, menj, de többé ne vétkezzél!” (Jn 8,11)

Jézus legjellemzőbb tulajdonsága – a szeretet – még a bűnösökre is kiterjed. Sőt, mondhatjuk, hogy a bűnösöket fokozottan szereti. Amikor Jézus meghívja tanítványának Mátét, a bűnös foglalkozásúnak tartott vámost, a farizeusok döbbenetét látva így szólt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Mt 9,12-13)

Jézus legjellemzőbb tulajdonsága a szeretet. A Jézus Szíve litánia egyik invokációja így szólítja meg Jézust: „Jézus Szíve, a szeretet lángoló tűzhelye” - amit így is lehet imádkozni: „Jézus Szíve, szeretettől lángoló szív”.

 

3./ Prohászka Ottokár püspök 95 évvel ezelőtt írt soliloquiájában (magányos beszélgetésekben) éles meglátással összefüggésbe hozza Jézus szeretettől lángoló szívét Mózes csipkebokor-jelenetével. Mózes a pusztában egy égő csipkebokorra lett figyelmes, amely azonban nem égett el (Kiv 3,2). Amikor közelebb ment a furcsa jelenséghez, az Úr hangját hallotta, aki azzal bízta meg Mózest, hogy menjen vissza Egyiptomba, és a rabságban szenvedő népét vezesse ki a fáraó országából. Ez a titokzatos történet Isten szeretetéről szól, aki nem hagyja magára szenvedő népét, és gondoskodik megmentéséről. (vö. ÖM 24, 233)

A csipkebokor-jelenet mintegy elővételezi a Jézus Szíve ünnep jelentését: az ószövetségben Mózest küldte Isten a nép megmentésére; az újszövetségben a második Mózes, Jézus az, akiben megmutatkozik Isten megmentő szeretete. Jézus a szeretet lángoló tűzhelye, Jézus a szeretettől lángoló szív. Az égő, de el nem égő csipkebokor Jézus szeretettől lángoló szívének az előképe.

 

4./ A csipkebokor – más néven: vadrózsabokor – tövisekkel van tele. Prohászka Ottokár itt is jelképet lát: a tövis a békétlen, gyűlölködő embereket szimbolizálja, akik sok szenvedést és keserűséget okoznak környezetüknek. A „szelíd és alázatos szívű” Jézus – mint Isten Fia – azonban nem azért jött, hogy elpusztítsa a bűnös embert, hanem hogy megmentse.

A keresztények ma sokat szenvednek ebben a keresztényellenes társadalomban. Vannak tövises emberek, akik „rettenetes képződménynek” tartják a keresztényeket, és „patkányoznak”. Miként reagáljunk erre? A kereszten függő Jézus hangosan könyörgött a gyűlölködőkért és köpködőkért: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” (Lk 23,34)

Jézus Szíve, a szeretettől lángoló szív nem elégette a töviseket, hanem magára vette; ti. a gyűlölködők által font töviskoronát. Ezért tekintünk megdöbbenve a keresztre, ámulva azon, hogy Jézus így „szeretett, és föláldozta magát értem.” (Gal 2,20)

 

 

AttachmentSize
Homilia, 2020-06-19.odt31.18 KB