Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Isten megismerésének legmagasabb rendű módja: Isten szeretete (Szent Bonaventura) 2011.07.15.

 

1./ Szent Bonaventura püspök, egyháztanító (1217-1274) 5 éves volt, amikor Assisi Szent Ferenc meghalt. A szent saját leírása szerint háromévesen súlyos betegségbe esett. Ekkor édesanyja fogadalmat tett, hogy ha meggyógyul a gyermek, ferences kolostorba adja nevelésre.

A hagyomány szerint Assisi Szent Ferenc a városban járt, és a szülők kérték, gyógyítsa meg fiukat. Ferenc ekkor karjába vette a kis Giovannit, és kacagva felkiáltott: „Oh, bouna ventura! - Ó, szép jövő!” Mintha csak a kis gyermek szép jövőjét látta volna Assisi Szent Ferenc. A gyermek meggyógyult, s attól fogva a Bonaventura nevet viselte. Belépett a ferences rendbe, Párizsban járt egyetemre, majd itt lett fiatal tanár is, Aquinói Szent Tamás professzortársa. Egy alkalommal Tamás meglátogatta Bonaventurát és könyvei iránt érdeklődött. Bonaventura ekkor rámutatott a feszületre és ezt válaszolta: „Ime, a könyvtáram...” Ez nem azt jelenti, hogy Bonaventura az imádságon kívül nem végzett volna tudományos munkát. Ellenkezőleg. Noha kevés ideje maradt arra, hogy teológiáját kifejlessze és írásba foglalja, mert 40 évesen ő lett a ferences rend legfőbb elöljárója, ami rengeteg időt és energiát vett el, mégis kilenc nagy kötet maradt fenn munkái közül. Teológiai felkészültségét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy X. Gergely pápa bíborossá nevezte ki és Aquinói Szent Tamással együtt meghívta a II. lyoni zsinatra, mely a görögkeletiek újraegyesülését tűzte ki a római katolikus egyházzal. Aquinói Szent Tamás a Lyonba utazása közben meghalt, így a zsinaton Bonaventura vitte a fő szerepet. Az egyesülés tárgyalásai eredményre vezettek, de a fáradozásokba belefáradt Bonaventura néhány nappal később, 1274. július 15-én meghalt. Lyonban temették el, X. Gergely pápa és az egész zsinat jelenlétében.

 

2./ „Az én könyvtáram a kereszt...” Szent Bonaventurának ez a könnyed válasza Aquinói Szent Tamás kérdésére, sok mindent elárul. Isten megismerésének több módja van. Ilyen a filozófia tudománya, a szentírástudomány és teológia. De Bonaventura szerint Isten megismerésének legmagasabb rendű módja: az Isten szeretete. Bonaventura szerette Istent. A kereszt szeretete Isten szeretetét jelentette. Nem véletlen, hogy Szentünket a képeken ferences rendi ruhában ábrázolják, mely fölött bíborosi ruhát visel, kezében könyvvel és kereszttel. Szentté avatása után egy évvel a reneszánsz festő – Vincenzo Foppa – 1483-ban már így ábrázolja egy oltárképen.

Napjainkban, amikor annyi istenkereső ember van, nem lehet jobbat mondani, mint amit Szent Bonaventura vallott: Isten megismerésének legmagasabb rendű módja az Isten szeretete. Szeretni kell Istent, aki persze – miként Szent Ágoston mondta – előbb szeretett minket, mint mi Őt. A modern lélektan is megállapítja, hogy a szeretet a megismerés forrása. Minden megismerés érdeklődést tételez fel ugyanis. Ami iránt érdeklődünk, az iránt már szeretettel vagyunk. Az érdeklődés a szeretet egyik fajtája.

Mindamellett, hogy Szent Bonaventura a modern lélektannal azonos megállapításra jut már a 13. szd-ban, fenntartásai voltak a filozófiával kapcsolatban. Szerinte a bölcseleti művek soha nem tartalmazzák a teljes és tiszta igazságot. Csak a Szentírás tartalmazza a teljes igazságot. Óv attól, hogy a Szentírás tiszta borát felhígítsuk az emberi bölcsesség (a filozófia) vizével. „Bizony, nem jó csoda lenne az, ha a bor válnék vízzé.” - mondja.

Szent Bonaventura szerette a keresztet, szerette az Istent, szerette a Szentírást. Itt említhetjük Szent Jeromos mondását: aki nem ismeri a Szentírást, az nem ismeri Istent. Hogy Bonaventura mennyire ismerte és mennyire alkalmazta saját életére is a Szentírás szavait, azt írásából láthatjuk.

Nem akarom elhagyni a kereszten függő Jézust, mert jó ővele lennem. Készítek nála három hajlékot: egyet kezén, egyet lábán és egyet oldalában. Ott szólok majd az ő Szívéhez, és megnyerem tőle, amit kívánok. Ó mi urunk Jézus Krisztus drága sebei! Ha beléjük költözöm, szeretetének legmélyére érek. Ott fogok lakni, és ő eláraszt oly nagy édességgel, hogy el sem tudom mondani. Ó mily vakok Ádám fiai, hogy nem akarnak e sebeken át az Úr Jézus lelkébe költözni. Ó boldog lándzsa, boldog szegek, melyek méltók voltak az Úr testébe hatolni! Ha én lettem volna annak a lándzsának a helyében, nem hagytam volna el Krisztus oldalát, hanem azt mondtam volna: Ez az én nyugodalmam mindörökre, itt akarok lakni, mert ezt választottam a magam számára.”

E pár sorból látjuk, hogy Bonaventura a keresztről elmélkedve szerette meg Istent, és ez a szeretet elvezette a mély ismeretre is. Mert ami iránt érdeklődünk, azt szeretjük és azt megismerjük.