Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Imádkozó családok, 20. - 2021.02.21.

A világosság rózsafüzér ötödik titka: Aki az Eucharisztiában nekünk adta önmagát

 

„Étkezés közben Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte, és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: »Vegyétek, egyétek, ez az én testem!«” (Mt 26,26)

Jézus azt mondta tanítványainak – s rajtuk keresztül nekünk is –, hogy „barátaimnak mondalak benneteket” (Jn 15,15). Barátainknak ajándékot, emléket szoktunk adni, hogy az emlékeztessen egymásra. Jézus az utolsó vacsorán önmagát adta barátainak oly módon, hogy a kenyeret és a bort testévé és vérévé – azaz önmagává – változtatta át. Az utolsó vacsorán úgy rendelkezett, hogy „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Azóta minden szentmisében a pap elismétli Jézus szavait, és az ostyakenyér és a bor – hitünk szerint – Jézus testévé és vérévé változik, átlényegül. Az Eucharisztiában, az Oltáriszentségben Jézus nekünk adta önmagát. Miért tette ezt? Nem csak az emlékezés céljából, hanem hogy az Oltáriszentségen keresztül halhatatlanságot ajándékozzon barátainak. Jézus korábban, a kafarnaumi zsinagógában arról beszélt, hogy „aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon” (Jn 6,54) Az Oltáriszentség, az Eucharisztia tehát örök életünk záloga, biztosítéka.

 

Aquinói Szent Tamás (1225-1274) úrnapi – Oltáriszentségről szóló – prédikációjában Mózes ötödik könyvének egy mondatára hivatkozik, amelyben kifejeződik Izrael abbéli öröme, hogy ők Isten kiválasztott népe. A mondat így hangzik: „Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk?” (MTörv 4,7) Érezni lehet, hogyan csendül föl Tamásnál a diadalmas öröm, hogy az Ószövetségnek ez a szava az Egyházban, Isten új népében teljesedett be mindenestül. Mert ha Izraelben Isten a szavával – törvényeivel, tanításával – hajolt le Mózeshez és így került közel népéhez, akkor most ő maga öltött testet, ember lett az emberek között, és köztük is maradt, annyira, hogy az átváltozott kenyér titkában kezünkbe és szívünkbe adja magát. Így lettünk igazán „Isten népe”, olyan közel van hozzánk Isten, hogy közelebb már nem is lehetne. (Joseph Ratzinger – XVI. Benedek pápa: A mustármag reménye, 72)

 

Kempis Tamás (1380-1471) német szerzetes a Krisztus követése c. művében ezt írja:

Valóban nincs másik ilyen nagy nép, amelyhez ily közel volnának istenei, mint amilyen közel vagy, Istenünk, azokhoz, akik hisznek benned, hisz mindennapos vigasztalásul, s hogy szívüket a mennyországra irányítsd, magadat kínálod nekik: egyenek, örüljenek neked. Lehetne-e más olyan híres-neves nép, mint a keresztény nemzet, vagy van-e az ég alatt akkora szeretettől övezett teremtmény, mint az áhítatos lélek, akikhez betér az Isten, hogy dicsőséges testével táplálja őt? …

Ha te velem akarsz lenni én ugyanúgy veled. Uram, légy kegyes, maradj velem, én szíves örömest vagyok teveled. Az a kívánságom, hogy szívem veled egyesüljön. (IV.13.II.)

 

 

AttachmentSize
Imádkozó családok, 20. - 2021-02-21.odt26.73 KB