Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Húsvét 3. vasárnapja „A” 2020. április 26.

1./ A Jézussal való találkozás megváltoztat

A ma olvasott emmauszi történet (Lk 24, 13-35) – melyet egyedül Lukács evangélista jegyzett fel – talán a legszínesebb a feltámadt Jézus megjelenéseinek sorában. Alapgondolata annak bemutatása, hogy a feltámadt Jézussal való találkozás megváltoztatja a tanítványok életét.

A tanítványok először távolodnak, elmennek Jeruzsálemből, a Jézussal való találkozás után pedig visszatérnek oda, ahonnét menekültek.

Szemüket először homály fedte, a találkozás során viszont megnyílik a szemük.

Először rémülten és elkeseredetten beszélnek arról, hogy Jézust és reményeiket elveszítették, jól-lehet ott van velük Jézus, csakhogy ők nem ismerik fel. A Jézussal való találkozás után csodálkozva és örömmel beszélnek arról, hogy megtapasztalták jelenlétét, jóllehet Jézus már eltávozott tőlük.

Az elbeszélés első része a tanítványok menekülését írja le. Rémülten menekülnek, mert a Jézusba vetett reményük összeomlott. Nemcsak a rossz emlékű Jeruzsálemet szeretnék elhagyni, de a rossz emléket is szeretnék kitörölni emlékezetükből. Csakhogy a menekülés nem könnyű. Hiába távolodnak a várostól, hiába néznek az ellenkező irányba, szívük nehezen szakad el a hátrahagyott helytől: még most is Jézus haláláról beszélgetnek.

Kettesben mennek. Összeköti őket az, amit közösen éltek át: a közösen átélt tanácstalanság, a közösen átélt rémület, a közösen átélt értetlenség, a „nem tudom, hogyan tovább?” Tanácstalanságukból fakad a beszélgetés. Szeretnék megoldani a rejtélyt, megérteni azt, ami lesújtott rájuk. Ők azonban nem tudják megoldani a rejtélyt. Mintha csak sűrű erdőben járnának: nem tudnak eligazodni, nem tudnak tájékozódni.

S ekkor csatlakozik hozzájuk Jézus – akit még nem ismernek fel – és ő fordulatot hoz a beszélgetésben. Kezdik érteni, hogy a Messiásnak ezeket kellett elszenvednie, hogy bemehessen dicsőségébe. A történet akkor válik teljessé, amikor étkezés közben felismerik Jézust. Ez egyszersmind a tanítványok életében is fordulópont: elindulnak vissza Jeruzsálembe. Pedig már sötét volt, az utazás bizonytalanná válhatott. Az előbb még éppen a sötétségre való hivatkozással marasztalták az ismeretlen vándort: „maradj velünk… már lemenőben a nap.” Számukra azonban ez a sötét éjszaka világossá vált, lelkükben kigyulladt a hit fénye.

2./ A szentmise egyfajta érzékenyítés

Nem véletlen, hogy a két tanítvány nincs megnevezve. Az ő személyükbe bárki behelyettesíthető. Mindenkit megkörnyékezhet a reményvesztettség – akárcsak a két emmauszi tanítványt. A háztartási gondok, gyerekek iskoláztatása, betegség a családban – ez mind nyomasztó lehet. Aztán hiába terveztük el évekkel ezelőtt egy szép házasság jövőjét, amint a tanítványok is kigondolták a szép messiási időket; sokszor érhet bizony kudarc terveinket illetően. És hányan elmenekülnek kudarcaikból, elmenekülnek családjuktól, elhagyják kötelességüket, elhagyják még Istent is.

Az emmauszi tanítványok életében akkor történt fordulat, amikor hallgatták Jézus szentírás-magyarázatát, és részesei voltak a kenyértörésnek. A történet itt világosan utal a szentmisére. Hiszen a szentmisén is meghallgatjuk Jézus tanítását, és a szentáldozásban hitünkkel felismerjük, hogy Jézus itt van közöttünk. Velünk van! A szentmisén megéljük a közösséghez való tartozás örömét.

Szent II. János Pál pápa utolsó apostoli levelét a 2004-ben tartott Eucharisztia évével kapcsolatban adta ki, s abban éppen az emmauszi történetet magyarázza. A Mane nobiscum Domine – Maradj velünk Urunk kezdetű, végrendeletszerű írásában megfogalmazza, hogy a szentmisén való részvétel akkor lesz hiteles, ha a keresztények együttéreznek a szegényekkel, a munkanélküliekkel, a betegekkel. Ha törődünk ezekkel az emberekkel, akkor lesz csak hiteles a szentmise ünneplése.

Az Eucharisztiát nem szabad szeretet nélkül ünnepelni!

A mostani koronavírus-járványban is van valami jó: megnyitotta szemünket a másikra való odafigyelésre. Ebben az individualista társadalomban, amelyben élünk, a legfőbb cél az önkibontakozás lett – sajnos a másik ember rovására. Másképpen fogalmazva: az ember önző, magának való lett. Ez a járvány rákényszerít arra, hogy ne csak magamra gondoljak, hanem legyek tekintettel másokra is.

Az emmauszi tanítványok megváltoztak a Jézussal való találkozással. A szentmise hasonló változást képes indukálni az emberben. A szentmise is érzékenyítés! Érzékenyít a közösségre.

 

 

AttachmentSize
Homilia, 2020-04-26.odt32.83 KB