Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Húsvét 2. Irgalmasság vasárnapja „B” 2021. április 11.

1./ Az isteni irgalmasság vasárnapja

A húsvétot követő vasárnapot régebben fehérvasárnapnak nevezték, mert az ősegyházban húsvét-kor megkeresztelt felnőttek ezen a napon vetették le magukról a keresztségkor kapott fehér ruhát. Ezt a vasárnapot 2000-ben Szent II. János Pál pápa az isteni irgalmasság vasárnapjának nyilvánította. A lengyel pápa ezt a rendelkezését az ugyancsak lengyel Szent Fausztina nővér közlései alapján hozta. Figyelemre méltó azonban, hogy a pápa egész működését áthatotta az isteni irgalmasság gondolata, és még pápaságának elején külön enciklikát szentelt ennek a témának: Dives in misericordia – Irgalomban gazdag Isten címen. Különös dolog, hogy az isteni irgalmasságról tanító pápa éppen az általa elrendelt ünnep vilgíliáján, előestéjén halt meg (2005.04.02.). Tekinthetjük ezt égi jelnek is. Ebben az enciklikában Szent II. János Pál pápa arról szól, hogy

2./ A mai ember nem érti az irgalom fogalmát.

Úgy gondolkodnak az irgalomról, hogy az fönntartja az emberek között az egyenlőtlenséget, távolságot. Márpedig a mai embernek csak az egyenlőség és a jogosultság imponál. Ma sokan úgy gondolkodnak, hogy az igazságosság önmagában is elegendő, nincs hát szükség az irgalmasságra. Ez a felfogás azonban az erkölcsi érzék torzulása. Józan ésszel is belátható, hogy ha pl. egy családban nem gyakorolnák a megbocsátást, hanem ki-ki a maga jogait hangoztatná és vélt jogaihoz végsőkig ragaszkodna, az csak rosszra vezethet. Van egy régi erkölcsi tétel – mely éppen történelmi tapasztalatokból született –, miszerint a végsőkig érvényesített jog a legnagyobb igazságtalanság (summum ius summa iniuria). Az igazságosság alkalmas lehet ugyan a javak egyenlő elosztásánál, de az embert igazán az irgalom és a megbocsátás készsége teszi emberré. Egymáshoz közel élő emberek között – házastársak között, szülő és gyermek között – nélkülözhetetlen az irgalom és megbocsátás gyakorlása.

Sajnos a mai ember ezt nem nagyon érti, éppen azért, mert erkölcsi érzéke eltorzult. A jogok végsőkig érvényesített hangoztatása torzította el erkölcsi érzékét. Közismert példa, hogy a mai ember – már a kisdiákok is! - tisztában vannak a jogaikkal, csak éppen a kötelességeiket nem ismerik, vagy nem akarják ismerni.

Mivel a mai ember valami módon „megalázónak” tartja az irgalmasságot, ez kihat természetesen az Istennel való kapcsolatára is. Ez leginkább

3./ az irgalmasság szentségének (gyónásnak) a gyakorlatában mutatkozik meg. Csökken a gyónások száma. A hívek számának csökkenését meghaladja a gyónások csökkenése. Talán kiveszőben lennének a bűnök? Elnézve a mai társadalmi életet, ez nem igaz. Sőt! Nem győznek elég börtönt építeni. Minden korosztályban terjed a deviáns viselkedés, egyre több család szétesik, stb. A bűn csökkenéséről tehát nem beszélhetünk.

Ki kell mondani az igazságot: a hívők körében is nem annyira a bűnt utasítják el, mint inkább az isteni irgalmat. Nem kell a gyónás – ez azt jelenti, hogy nem kell az isteni irgalom. Pedig a bűn nem múlik el magától, mint a nátha. Ide bűnbocsánat kell. Aki más úton kíván bűneitől megszabadulni, az téved. Javulhatok, sírhatok, vezekelhetek; de mi lesz a bűnnel, amelynek tudata lelkemben ég? Bűnt megbocsátani egyedül Isten tud, s ezt szívünk ösztönszerűen érzi – és igényli, ha igényli.

Prohászka Ottokár püspök szerint „semmi sem bizonyítja jobban, hogy az Isten köztünk járt, mint a bűnbocsánat szentsége; bűnt bocsátani jött, mert ezt kérte, várta, ez után törte magát az emberiség...”

Úgy is mondhatnánk, hogy a bűnbocsánat szentsége Jézus legfontosabb hagyatékához tartozik. Éppen a mai evangéliumban (Jn 20,19-31) hallottuk, hogy Jézus átadta a bűnbocsánat hatalmát tanítványainak. Rendelkezése nem levéltárba való, hanem a mindennapi életbe. Mert oda szánta. Megbecsüljük ezt a hagyatékát? Élünk vele? Elhisszük-e, hogy csak az ő irgalmával nyerhetjük el az üdvösséget? Egyáltalán: vágyakozunk-e az üdvösségre?

Szent II. János Pál pápa 21 évvel ezelőtt rendelte el az isteni irgalmasság vasárnapját – a mai ünnepet, de egész életében foglalkozott ezzel a gondolattal. Jézus szeretetből kínálta fel a bűnbocsánatot, szeretetünk jele legyen ennek gyakorlása.

A Szent Pápa utolsó üzenetét már csak írásban ismertük meg, mert halála miatt már nem tudta elmondani. Így szólt: Jézusom, bízom benned. Légy irgalmas hozzánk és az egész világhoz!

 

AttachmentSize
Homilia, 2021-04-11.odt32.5 KB