Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

"A házasság tisztességes, és a hitvesi ágy tiszta" (Zsid 13,4) – 2011. március 18.

1./ Jeruzsálemi Szent Cirill püspök és egyháztanító (+387) emléknapja az idei Család Évében alkalmat ad a házasságról való elmélkedésre. Cirill – vagy Kürillosz – 37 éven át volt Jeruzsálem püspöke, de ebből 21 évet száműzetésben töltött. Útjában állt az eretnek arianusoknak, ezért kellett elhagynia székvárosát. Nevét katekézisei tették híressé, melyeket 350 körül tartott Jeruzsálemben, és amelyeket szimultán tolmácsoltak latin és szír nyelvre. A huszonnégy katekézist gyorsírók örökítették meg az utókor számára. Nagyböjtben tartotta a katekéziseket, hittanulók – katekumenek – részére, szombat és vasárnap kivételével minden nap. Az első 18 katekézis a jelöltek keresztségre való felkészítését szolgálta, a többit húsvét hetében tartotta a már megkeresztelteknek. Ez utóbbi – un. Müsztagógikus katekézisek – a keresztség, a bérmálás és az eukharisztia lényegét és szimbólumait magyarázta. - Érdemes megjegyezni, hogy napjainkban az egyház visszatért a katekumenátus intézményéhez, vagyis a felnőtt korban keresztelésre jelentkezőket a Cirill által gyakorolt katekézisben részesítik.

     Miért volt szükség a IV. században ilyen katekézisre, és miért van szükség a XXI. században hasonló hitoktatásra? Azért, mert a társadalom akkor is és most is alapvetően pogány, ráadásul sok tévtanítás terjedt el, amitől meg kellett óvni akkor is, és meg kell óvni ma is a katekumeneket, hittanulókat. Mondjunk erre példát!

2./ Érdekes módon mind a IV. szd-ban, mind a XXI. szd-ban sok támadás érte és éri a házasságot és a családot. A IV. szd-ban elterjedt eretnek tanítás – a manicheizmus – ellen számos helyen kikelt Szent Cirill. Nyilván azért, mert tényleges és közeli veszélyt jelentettek a katekumenokra. A manicheusokat ugyan Diocletianus császár kiűzte Rómából, de Észak-Afrikában vígan éltek tovább. Magasrendű misztikus tudomány cégére alatt sok tehetséges fiatalembert nyertek meg (pl az akkor még pogány fiatal Ágostont is). A manicheusoknak torz felfogásuk volt a szexuáletika terén. Szerintük a test és a fajfenntartás egy gonosz isten műve, ezért jobb ágyassal élni, mint törvényes házastárssal. Jobb az élvezetvágy kielégítése csupán, mint az utódnemzés, és ha már egyáltalán valakinek nőre van szüksége, akkor legalább azt kerülje el, hogy teherbe ejtse.

     Mennyire hasonló ehhez napjaink gyakorlata, mikor elutasítják a házasságot, s helyette az ágyasságot – mai szóhasználattal: az élettársi viszonyt – választják. Még néhány évtizede a személyi igazolványba úgy írták be a családi állapotot, hogy házas, vagy nőtlen ill. hajadon. Ma már ilyen meghatározást használnak a celebek és az őket követő tömegek, hogy „kapcsolatban” vagy „kapcsolat nélkül”. Abban is kísérteties hasonlóság van a IV. századdal, hogy ma is tartózkodnak a gyermeknemzéstől, de nem tartózkodnak a tisztátalanságtól, sőt a fajtalanságtól sem.

     Még egy hasonlóságról kell említést tenni. Szent Cirill idejében a pogányoknál a hitnek nem volt semmiféle erkölcsi következménye. A keresztény hit viszont gyökeres életmódváltozást, azaz meg-térést igényelt. Na már most a pogányságból jövő fiatalok magukkal hozták azt a gondolkodásmódot, hogy a hitnek nincs hatása az életvitelre. Igen nehéz feladat volt elfogadtatni velük, hogy a keresztény hit elfogadása erkölcsi átalakulást is kíván. Napjainkban is az a nehézség, hogy a mai pogány világból jövő fiatallal megértessük, hogy a hit nem csak egy felszínes folklór, hanem mély átalakulást igényel. Megtérést igényel. Az ókori pogányok a sorsra hivatkozva reménytelennek tartották az erkölcsi átalakulást. A mai pogány világban élők pedig az emberi természet megváltoztathatatlanságára hivatkozva zárják ki az erkölcsi átalakulást. A régiek azt mondták: nekem ez van megírva a sorsomban. A maiak pedig azt mondják: nekem ilyen a természetem és punktum.

     A keresztény hit elfogadása azért volt mindig nehéz, mert a kereszténység nem nyugszik bele a sorsba vagy az emberi természetbe, hanem igényli a lélek uralmát a test fölött. Ma viszont a test uralja a lelket is. Testkultusz van.

     Szent Cirill a IV. katekézisében a házasságról szól és a zsidó levélből idéz: „a házasság tisztességes, és a hitvesi ágy tiszta”. Dicséri azokat, akik törvényes házasságban élnek és nem bujálkodásban. Dicséri azokat, akik tudják, hogy van ideje a megtartóztatásnak, akik az imádságnak szentelik magukat. Dicséri azokat, akik öltözetükkel együtt tisztán hozzák el a templomi közösségbe testüket. Dicséri azokat, akik a gyermeknemzés miatt és nem az élvezetvágy miatt kötöttek házasságot. Hogy Jeruzsálemi Szent Cirill püspöknek és egyháztanítónak ezek a gondolatai mennyire időszerűek ma is, azt nem lehet tagadni. Nem tagadni kell, de tanítani! Ahogy ő is tette!