Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 8. - 2017.10.30.

1./ Az elmúlt két hétben megfontolandó gondolatokat olvastam.

A Heti Válasz 42. száma (2017.10.19.) európai konzervatív értelmiségiek – többek között Sir Roger Scruton brit filozófus - kiáltványából vette az alábbiakat: „Téves európai felfogás az, amely nem akar tudni az áldozatvállalásról, a hűségről – amely erények nélkül elképzelhetetlenek a gyermekeknek biztos hátteret jelentő családok. A házasság a polgári társadalom, valamint a nők és férfiak közötti harmónia alapja. A legalapvetőbb társadalmi szerepe egy embernek apává vagy anyává válni. Minden emberi jólét alapja a család és a gyerekvállalás.”

A brit filozófus és társai szerint tehát az európai civilizáció fenntartásának feltétele a család és a gyermekvállalás. Csakhogy éppen ezzel van a legnagyobb baj itt Európában, és hazánkban is.

Böjte Csaba ferences az öt éve elhunyt Kopp Mária orvos-pszichológus és magatartáskutatóval történt beszélgetésére utalva arról írt a minap, hogy Európát nem a harmadik világháborútól kell félteni, hanem a semmittevésben felnövő, saját kontrollálatlan vágyainak odavetett generációktól kell félteni. Mily érdekes, hogy a Heti Válasz idézett cikkében Lánczi András filozófus, a Corvinus rektora hasonlót fogalmaz meg. Szerinte „az Európát fenyegető legnagyobb veszély nem az orosz kalandorság és nem is a muzulmán bevándorlás. Nemzeteinket és közös kultúránkat kiüresítik a valós és kívánatos mibenlétével kapcsolatos ábrándok és öncsalások.”

Kopp Mária a kontrollálatlan vágyakban, Lánczi András pedig az ábrándokban és öncsalásokban látja a legnagyobb veszélyt. Roger Scrutonék szerint pedig a család és a gyermekvállalás jelenti a jólét alapját. Ezek a gondolatok elég világosak és egyértelműek, tehát felfoghatók bárki számára.

Nem értelmiségiek nyavalygásáról van itt szó, hanem szomorú tényekről. Csaba testvér közleményéből adatokat tudhatunk meg a gyermekek szörnyű mentális állapotára vonatkozóan. Minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved: a figyelemhiányos rendellenességek száma 43 %-kal nőtt, a serdülőkori depressziós betegségek száma 37 %-kal nőtt, a 10-14 éves gyermekek körében az öngyilkossági arány 200 %-kal nőtt. Bár fájdalmas lehet bevallani, de ebben a szülők a hibásak. A gyermekek számára sokszor érzelmileg elérhetetlenek és megközelíthetetlenek a szülők; nincsenek számukra minták, nincsenek meghatározott határok, nem nevelik őket felelősségre; a szabadidőt sokszor magányosan, „gépezéssel” töltik, ahelyett, hogy közösségben élnék meg a gyermekkor önfeledt örömeit.

Mindehhez saját plébániai tapasztalataimat is hozzátehetem. Az iskolai programokon felül annyi más elfoglaltságot vállalnak a gyerekek és fiatalok, hogy alig lehet bármilyen plébániai rendezvényt szervezni számukra. Nem érnek rá. A hazánkban is évtizedes múltra visszatekintő „tiszta szerelem imaest” minden év szeptemberében kerül megrendezésre. Tavaly mi is csatlakoztunk ehhez, és egy szerda este 7 órakor 8-10 fiatallal megtartottuk az imaeste, utána agapéval. Idén, hasonló napon és időpontban már csak 4 fiatal jött el közülük. Tapasztalatom szerint a szülők azokat a trendi programokat támogatják, amire a gyerekeknek és fiataloknak kedvük van, ahelyett, hogy a számukra szükséges programokat támogatnák. Ha a schönstatti családok és más lelkiségi mozgalmak családjai tudnak olyan programokat szervezni, ami a fiataloknak szükséges, akkor a plébániai családok miért nem tudnak ebben lépni? A válasz egyszerű: azért, mert nincsenek plébániai közösségek. Vagy amit annak mondanak, azok nem azok. Egy vallásos közösség attól mondható vallásos közösségnek, hogy mer a társadalmi iránytól elütő, saját identitását erősítő programokat kínálni a fiataloknak.

2./ Az elmúlt napokban örömteli tapasztalatokra is szert tettem.

Az egyiket Schmidt Mária történész előadása adta. A Terror Háza előtt arról beszélt október 23-én, az 1956-os forradalom évfordulóján, hogy „ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak.” E bölcs mondás analógiájára mondhatjuk azt is, hogy ahol a szenteket nem felejtik, ott mindig lesznek újak. Miként az 56'-os hősök örökre érvényes mintát adnak a hazaszeretetre, akként a szentek is midig érvényes mintát adnak a hit megélésére. A szentség mintájára is szükség van.

A forradalom ünnepén este Hidas Frigyes Requiemjét hallgattam meg káplánéveim templomában.

A fúvósok között szerepelt egykori ministránsom, a hallgatóság körében pedig egy nagyszülő házaspár, akik elújságolták, hogy 10 unokájuk egyike jezsuita papnövendék. A tiszta házaséletnek egyik gyümölcse. Ez Európa megmentésének útja: tiszta házasélet és a gyermekáldás elfogadása.

 

AttachmentSize
Vesperás, 2017-10-30.doc18.5 KB