Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 51. - 2018.12.17.

1./ A 2018-as Családok éve bejezéseként felmerül a kérdés: hová tart az emberiség? A kérdés több szempontból is indokolt: a föld lakosságának robbanásszerű gyarapodása, az ökológiai problémák sokasodása, a szélesedő morális válság – hogy csak néhányat említsek. Nem véletlenül említem a népességrobbanást, mert annak további ökológiai és morális következményei is vannak. A föld népességének növekedése sosem látott sebességre váltott. Amíg 1950-ben bolygónk lakossága 2,5 milliárd volt, addig 2017-ben az ENSZ felmérése szerint már 7,6 milliárd ember élt a földön. Vagyis közel 70 év alatt megháromszorozódott az emberiség. Kiszámították, hogy a jelenlegi emberiség fenntartásához annyi erőforrásra lenne szükség, amennyit 1,7 Föld tudna biztosítani. De csak egy Földünk van, így tehát világos, hogy a jövőnket éljük fel. Az emberiség túlfogyasztása a 70-es évektől kezdődött, és egyre nagyobb méreteket ölt.

Mi a megoldás? A „lopakodó népirtás”? Történelmünkben erre van példa, és nem csak háborús viszonyok között.

2./ Aldous Huxley (1894-1963) 1959-ben előadást tartott a kaliforniai Santa Barbara Egyetemen a népességrobbanásról. Az agnosztikus angol író és filozófus a születések arányának korlátozása érdekében valamilyen szájon át szedhető egyszerű fogamzásgátló létrehozását tartja szükségesnek, amely az emberek számára könnyen és gyorsan hozzáférhető lenne. Előadásában elmondta: „Tavaly beszélgettem a Rockefeller Intézet kutatóival, akik azt mondták, még a szükséges alapkutatásokkal sincsenek kész... Talán tíz éven belül létrehozható és nagy mennyiségben előállíthatóvá válik egy megfelelő termék.” Huxley ezt már nem élte meg, mert előadássorozata után négy évvel meghalt; azt azonban megállapította, hogy egy fogamzásgátló tabletta kikísérletezése után időbe telik, amíg millió és millió férfi és nő elfogadja az új fogamzásgátló módszert.

Mi már tudjuk, hogy Huxley halála utáni években megjelentek a fogamzásgátló tabletták, ami szükségessé tette az egyházi megnyilatkozást ebben a kérdésben. Szent VI. Pál pápa 1968-ban kiadta a helyes születésszabályozásról szóló enciklikáját, a Humanae vitae-t. Azt is tudjuk – amit a Szent Pápa akkor még csak megérzett –, hogy a mesterséges fogamzásgátlás nem csak a születések számát csökkentette, de a fiatalok és házasok felelősségérzetét is aláásta. A nem kívánt gyermekáldástól való félelem csökkenésével sokan felelőtlen kapcsolatokba bocsátkoztak, megnőtt a házasságtörések száma, minek eredményeként növekedett a válások száma is. Az antibébi tabletták elterjedésének korát nevezzük „szexuális forradalomnak”, s ennek valóban az lett a következménye, hogy kevesebb gyermek született.

Huxley közel hatvan évvel ezelőtti előadásának tartalma arra utal, hogy a fogamzásgátló tabletták gondolata egy jól átgondolt születésszám csökkentési terv része volt. Egyszerűbben fogalmazva: lopakodó népirtás.

Úgy tűnik, hogy napjaink migráns-politikája is egy hasonlóan átgondolt terv része, mely csökkenteni szeretné Afrika és Ázsia túlnépesedését oly módon, hogy nagy tömegű lakosságot átirányít más kontinensre. De vajon gondolnak-e a politikai célok mellett a mesterségesen kiváltott népvándorlás – invázió – várható gazdasági, kulturális, vallási következményeivel? Mert ahogy a szexuális forradalomnak voltak máig ható negatív következményei, úgy ennek a mesterséges inváziónak is lesznek negatív következményei.

Az Egyháznak fontos feladata, hogy figyelmeztessen a Istentől kapott tanításra. Van, aki megteszi.

3./ XVI. Benedek pápa 2009. május 14-én elmondott názáreti szentbeszédében arról szólt, hogy „a családban mindenkit, akár a legkisebb gyermeket vagy a legöregebb szülőt, mint személyt, önmagáért szeretik s nem azért, mert valamilyen célra használható eszköz. Itt kezdünk látni valamit a család lényeges szerepéből, amely egy jól rendezett és befogadó társadalom építésénél az első tégla.”

Milyen kár, hogy a pápa tanításától eltérően oly sokan csak eszközt látnak az emberben. A szexuális forradalom hozzájárult, hogy a nőt csak vágyuk kielégítésének tárgyaként kezeljék. A migráns-hivogató politika az Európában meg nem született emberek pótlásának eszközét látja a beözönlőkben. Milyen más világ lenne, ha a gazdasági haszonszerzés kegyetlen törvényei helyett az isteni törvények – az emberi élet védelme magzati kortól a természetes halálig – irányítanák a döntéshozókat, a média működtetőit és az emberek millióit. Álmodjunk egy ilyen világról!

 

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2018-12-17.doc18 KB