Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 50. - 2018.12.10.

1./ Karácsony az öröm keresztény ünnepe – írja Raniero Cantalamessa kapucinus A karácsony misztériuma c. könyvében. Szomorúságra ad okot „látni, ahogyan egyre inkább eltűnik az ünnepből az igazi öröm. Mindenekelőtt a gyermekeké, amely az öröm legszebb megnyilvánulása volt. A gyermek Jézust megdöbbentő módon felváltja a Mikulás, jóllehet a karácsony a gyermek Jézus nélkül olyan, mint egy képkeret kép nélkül, mint egy mise átváltoztatás nélkül, mint egy ünnep az ünnepelt nélkül. A karácsony még az ősi keresztény gyökerű országokban is kezd pogány mintára megrendezett télünneppé válni, amelyet elborítanak a rénszarvasok és a játék mackók.”

A Pápai Ház szónoka 1999-ben írt, magyarul most megjelent könyvében megemlíti a karácsonyhoz kötődő vallási jelképek elleni hadjáratot is, mely Európa több országában és városában is megfigyelhető. A karácsonyfák és betlehemek közterületről való kitiltásának indokaként „nemegyszer azt hozzák fel, hogy nem akarják megsérteni a más valláshoz tartozókat, köztük a muzulmánokat. Ám ez csupán felételezés, ürügy. A valóságban egy bizonyos laicista világ az, amely nem akarja látni ezeket a szimbólumokat, nem pedig a muzulmánok. Nekik semmi kifogásuk sincs a keresztény karácsony ellen, sőt, tiszteletben tartják. A Koránban van egy szúra, amely Lukács evangéliumának ihletésére íródhatott, és tele van gyengédséggel és költőiséggel Jézus születése iránt. Néhány muzulmán ezért maga is ünnepli Jézus születését, s egyesek egészen odáig elmennek, hogy azt mondják: nem muzulmán az, aki nem hisz Jézus csodálatos születésében.” ( vö. im. 5-8)

2./ Mit tehetünk a karácsony megmentése érdekében? Mit tehetnek a családok azért, hogy a karácsony ne váljon konzumünneppé: a vásárlás és fogyasztás, újabban a wellness ünnepévé?

A katolikus családok éltében máig élő népi ájtatosság a „Szállást keres a Szentcsalád”. Ez abban áll, hogy karácsony előtt 9 napon át a szent család képét vagy szobrát más-más családhoz viszik egy napra, és ott a kép vagy szobor előtt házi ájtatosságot tartanak. Az imádság általános keretét az Éneklő Egyház római katolikus népénektár 1019-1020 oldala tartalmazza, de helyenként sajátos imádságokkal és formában végzik.

A plébániai családok imalánca fontos eszköz a családok megerősítésében, de a plébániai közösség összetartásában is.

Szent II. János Pál pápa 1994-ben a családokhoz írt levelében az imádságról írja, hogy a családnak imádkozó egységgé kell válnia. „Az imádságnak minden család mindennapos élete részévé kellene válnia... A család nemzedékek együttese. Az imádságban mindenkinek jelen kell lennie: azoknak is, akik élnek, azoknak is, akik meghaltak és azoknak is, akiknek ezután kell világra jönniük. A családban mindenkiért kell imádkozni... De vajon ilyenek a családok? Bizonyára nem kevesen, igen. A kor azonban, melyben élünk úgy tűnik, a családot két generációra korlátozza. Ez leggyakrabban, főként a nagy városokban, a lakáskörülmények miatt adódik. Napjaink családjaiban kevés az emberi élet. Hiányzanak a személyek, akikkel meg lehetne teremteni és osztani a közjót; a jó ugyanis természete szerint igényli, hogy létrehozzák és megosszák másokkal: 'a jó ki akar áradni'. (vö. Gratissimam sane, 10)

A „szállást keres a Szentcsalád” népi ájtatosság lényege a családdal együtt végzett közös imádság. Amikor a Szent Család képét vagy szobrát továbbadó illetve fogadó családok együtt imádkoznak, akkor ott nem csak emberi találkozásra kerül sor, de hitükről történő tanúságtételre is lehetőség adódik. A népi ájtatosság eléjük idézi a Szent Család nehézségeit: a szálláskeresést és elutasítást. Ám Szent Józsefet és Szűz Máriát a nehézségek sem tántorították el hivatásuktól, melyet Istentől kaptak az angyal közvetítésével. A népi ájtatosság keretében egymást meglátogató házastársak is megerősödnek, hogy „szeressék hivatásukat, akkor is, ha útjuk épp nehéz szakaszhoz ért... imádkozni kell azért, hogy ekkor is hűségesek legyenek Istennel kötött szövetségükhöz.” (im. 14)

A karácsony lényegéhez az Istentől eredő jóság kiáradása tartozik hozzá, és nem a fogyasztás. A konzumidiotizmus jellemzője, hogy mindenki a fogyasztás által akarja jól érezni magát. A keresztény hívő öröme nem a fogyasztásból fakad, hanem az Istentől eredő jóság kiáradásából. Ennek a jóságnak a kiáradását élik át a családok a közös imádság alkalmával.

 

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2018-12-10.doc18 KB