Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 5. - 2017.10.02.

1./ Kákonyi Asztrik (1923-1990) ferences pap és festőművész rózsafüzérről írt elmélkedései kerültek a kezembe a napokban, melynek bevezetője az imádság fontosságáról szól. Könyvének elején két szentírási idézethez fűz ma is megfontolandó gondolatokat.

Az első idézetet az Apostolok Cselekedeteiből vette, mely Jézus mennybemenetele utáni eseményről számol be, amikor az apostolok „mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.” (1,14)

Az egész világ azért beteg – írja Asztrik atya –, mert nem imádkozik, és elveszítette az élő kapcsolatot az Élet forrásával. A zajos világ káprázata, ezerféle szórakozása elrabolja figyelmét, idejét és lelki békéjét. A csend, a magány és az imádság nélkül nem fejlődik bennünk igazi élet. Ez a három teljesen összetartozik. Minden igazi imádság csenddel kezdődik. A közösségi és az egyéni ima élő egészet alkot, mindkettőre egyformán szükség van. A csend, magány és imádság a megváltott élet csodálatos ajándéka. Az imádság útjára, tökéletesebb formájára Szűz Mária akar bennünket megtanítani. Ő biztat és kéri mindenkitől az Egyház által, hogy imádkozzunk a világ megmentéséért: az igazi békéért.”

A második idézetet Szent Pál apostol első korintusi leveléből vette: „Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott.” (2,12)

Asztrik atyának ehhez a szentpáli mondathoz fűzött gondolataiból csak néhányat emelek ki. A család és a társadalom nyomorúságának, betegségének okát abban látja, hogy a „világ lelke”, vagyis a „sátán, a hazugság atyja” (Jn 8,44) pusztítja az életet. A sátán az, aki „féligazságok megtévesztő csomagolásával hazudik, és elérte azt, hogy 'steril módszerekkel' emberek által pusztítja az életet.”

Noha Asztrik atya 1990. Mindenszentek ünnepén meghalt, amikor a természet pusztulásáról alig hallhattunk, mégis szinte látnoki mélységről árulkodik következő megállapítása: „A pusztuló természet megmentése csak a belsőleg 'tönkrement, kiégett' ember gyógyulásától függ. A társadalmi élet bajainak a forrása a belső világ zűrzavara.” A zűrzavar okát abban jelöli meg, hogy „az ember elveszítette érzékét a természetfeletti iránt, elveszítette a középpontot... Ebben a világban minden lefokozódik: a teremtett világból csak természet, adottság lesz; és benne minden magasabb rendű evilági szintre zsugorodik: a munkából robot, az időből ünnep nélküli hétköznap lesz, stb., és az élet belső világossága céltalan sötétséggé válik.”

Ezerféle módszert, orvosságot kínálnak a bajok gyógyítására – írja Asztrik atya –, de „az a legjobb, mely belsőleg gyógyítja az embert, mely közösségbe vezeti, hogy egymást segítsék az egyének, az imádkozó családok, a közösségek ebben a lelki gyógyulásban. Az imádság egyetemes gyógyszer. Ezt kéri mindenkitől az Egyház által a Szűzanya is, amikor a búcsújáró helyeken a közös imádság magasabb rendű formáját: Jézus életének titkairól való elmélkedést (a rózsafüzért!) akarja elterjeszteni. Jézus megígérte: Ahol ketten-hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük (Mt 18,20).”

 

2./ Kalkuttai Szent Teréz anya ugyanazt mondta, mint Asztrik atya: a világ legfőbb baja, hogy hiányzik az imádság. S emiatt következik be az, amit néhai Hantzmann Lipót piarista atyától sokszor hallottam: materializálódik a hitünk. Bizony sok keresztény hite materializálódik amiatt,

mert az imádság hiányában elveszti érzékét a természetfeletti iránt. „Lipi” atya – így szólítottuk a nagytudású nyelvészt – hányszor mondta fájdalmasan, hogy a kereszténység hatalmas értékei ma sokaknak egyáltalán nem kellenek.

Igen, a silány bóvli, a vacak, a gagyi sokszor kelendőbb, mint az igazi érték. A tavaly szeptemberben meghalt Csoóri Sándor költőtől hallottam egy interjúban a Lipi atyáéval megegyező tömör véleményét: „egyre inkább silányulunk”. A hit materializálódása is a lelki silányulás következménye. Még a keresztények is egyre ritkábban veszik a fáradtságot, hogy hitük tanítását mélyebben megismerjék. Nincs rá idejük, nincs rá energiájuk. Pedig a vallási tudatlanság a legnagyobb veszély a hitre – ahogy ezt XII. Pius pápa mondta. A sok vallási kalandor ebből él.

Október hónapban azzal is erősíthetjük hívő identitásunkat, ha családi közösségben közösen, naponta elmondunk egy tized rózsafüzért. Imádkozzunk együtt Máriával – miként az apostolok!

 

AttachmentSize
Vesperás, 2017-10-02.doc18.5 KB