Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 49. - 2018.12.03.

1./ A demográfiai válság Európa elsődleges problémája. A népességfogyás megállítására sokféle megoldást kínálnak a politikusok és gazdasági szakemberek. Mivel a tervek kivitelezése a jelenlegi népességre – főleg a fiatalokra – váró feladat, ezért őket erre fel kell/ene készíteni. Egy kormányzat megteheti, hogy gazdasági ösztönzéssel igyekszik elősegíteni a családok létrejöttét, a családonként minél több gyermek vállalását. A demográfiai válság azonban kizárólag gazdasági eszközökkel nem gyógyítható, mert morális arculata is van. Az emberi élet védelme ugyanis morális kérdés is.

Egyik hitoktatónő arról számolt be, hogy amikor az általános iskola nyolcadik osztályában az élet védelméről szólt, a hittanos diákok – némelyik még templomba is jár – teljes mellszélességgel álltak ki a szabadszerelem mellett, és az esetleg nem kívánt terhesség művi megszakítása mellett. A katolikus tanítást elavultnak tartották és elutasították. Kamaszos lázadás? Lehetséges, de a helyzet akkor sem rózsás. Miért? Hadd válaszoljak erre XVI. Benedek pápa kilenc évvel ezelőtt kiadott Caritas in veritate – Szeretet az igazságban kezdetű enciklikájának gondolataival.

2./ A Caritas in veritate a 2008-as gazdasági válság kirobbanása utáni évben jelent meg, így érthetően a népek fejlődése áll a középpontban. A népek fejlődésének kérdésétől nem lehet elválasztani az élet tiszteletét.

A gazdaságilag fejlett országokban igen elterjedt az életellenes törvényalkotás, ami már befolyásolja a morális magatartást és gyakorlatot is, hozzájárulva a születésellenes mentalitás kialakulásához, és gyakran úgy igyekszik kiterjeszteni ezt más államokra is, mintha ez volna a kulturális fejlődés útja. Néhány nem kormányzati szervezet szintén aktívan ügyködik az abortusz elterjesztése érdekében...” (28)

Aggasztó a születések számának visszaesése. /.../ Nem lehetséges a szexualitást egy csupán hedonisztikus és játéknak tűnő cselekedetre redukálni, amint a szexuális nevelés sem redukálható pusztán technikai bevezetésre, amelynek egyedüli gondja az, hogy az érintetteket az esetleges fertőzésektől vagy a szaporodás „kockázatától” megóvja. Ez a szexualitás mély értelmének elszegényítésével és lenézésével érne fel, miközben annak mind az egyes személyek, mind a közösség részéről elismertnek és felelősségteljesen elfogadottnak kellene lennie. A felelősség ugyanis éppen úgy megtiltja, hogy a szexualitást csupán mint gyönyörforrást szemléljük, mint ahogyan azt is, hogy a politikai intézkedések körébe vonjuk be a kierőszakolt családtervezést. Mindkét esetben a materialista felfogással és annak a politikába való átültetésével állunk szemben...

Az élet iránti felelősségteljes nyitottság társadalmi és gazdasági kincs. /.../ A hajdan virágzó nemzetek a születések számának visszaesése miatt a bizonytalanság periódusát élhetik meg, számos esetben akár a pusztulást is – ez éppen a jóléti társadalmakban döntő probléma. A születések számának csökkenése, amely a népesség létszámát a demográfiailag kritikus érték alá engedi süllyedni, válságba taszítja a szociális ellátórendszert is, elvezet a költségek növekedéséhez, korlátozza a megtakarításokból származó tartalékok képzését és ennek következtében a beruházásokhoz szükséges forrásokat is; korlátozza a rendelkezésre álló képzett munkaerőt, és csökkenti annak a szürkeállománynak a tartalékát, amelynek a nemzet szükségleteit kellene kielégíteni. Ezenkívül a kicsi, néha egészen kicsi családok létezése annak a veszélyét jelenti, hogy a társadalmi kapcsolatokat elhanyagolják, és nem kezeskednek a szolidaritás valódi formáiról. Ezek azok a helyzetek, amelyek a jövőbe vetett csekély bizalom és az erkölcsi kifáradás tüneteit mutatják. Ezért szükséges, hogy ismét a fiatal generáció szeme elé állítsuk a család és a házasság szépségét...Az államok arra hivatottak, hogy olyan politikai intézkedéseket eszközöljenek, amelyek elősegítik az egy férfi és egy nő közötti házasság által megalapozott családnak középpontba kerülését és sérthetetlenségét, gondoskodva annak gazdasági és pénzügyi problémái megoldásáról is.” (44)

3./ Milyen feladat hárul a keresztény családokra? A pápai iránymutatás birtokában az a feladata, hogy életével tanúskodjon az evangélium tanításáról. Szent Pál apostol figyelmeztetése nekünk szól: „Hirdesd az evangéliumot, állja vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák.

Te azonban teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat.” (2Tim 4,2-5)

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2018-12-03.doc18.5 KB