Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 44. - 2018.10.29.

1./ A család veszélye egyben az állam veszélye is.

Napjainkban leginkább a népességfogyás veszélyére szoktunk gondolni. Két megoldás ütközik: az egyik a bevándorlóktól várja a népesség számának növelését, a másik hatékony családpolitikában, mely elősegíti a gyermekvállalást. Európa elöregedését látva a megoldás egyre sürgetőbb.

Demény Pál Széchenyi-díjas magyar-amerikai demográfus szerint ha a jelenlegi demográfiai értékek maradnak, ötven év múlva Európa felismerhetetlenné válik. A most 85 éves tudós öt éve azért települt vissza, mert Amerikában a harmadik világ túlnépesedésének kutatását támogatták, ahelyett, hogy a születések számának növelésével foglalkoztak volna. A demográfiai válság megoldásaként lényegében azt mondja, amit kormányunk is képvisel: hatékony családpolitikával növelni kell a születések számát, és így hosszabb távon meg kell állítani a népességfogyást, ahelyett, hogy bevándorlók számára nyitott kapukkal próbálnánk növelni a fogyó népességet. Helyesnek tartja, hogy az állam a gyermekek számának figyelembevételével adjon támogatást a családoknak, és ne alapjogon juttasson támogatást. Vagyis a differenciált támogatást tartja jónak.

Egy közgazdász-demográfus természetesen a számok tükrében látja azt a veszélyt, ami a családokat és az államot is fenyegeti.

2./ A család intézményét morális veszélyek is fenyegetik.

Ezekre a veszélyekre utal XVI. Benedek pápa: A Közel-keleti Egyház (Ecclesia in medio oriente) kezdetű apostoli buzdításában.

A családot mint a házasságra alapuló isteni intézményt, abban a formában, ahogyan azt a Teremtő akarta, ma sok veszély fenyegeti. Különösen a keresztény családnak kell szembenéznie legbenső lényegével úgy, mint eddig soha. A szentségi házasság lényeges tulajdonságait – az egység és felbonthatatlanság – és a család, a szexualitás és a szerelem keresztény modelljét a hívők egy része, ha nem is támadja, nem érti. És éri őket a kísértés, hogy az evangéliummal ellentétes modelleket tekintsenek sajátjuknak, melyeket szerte a világon elterjedt kortárs kultúra képvisel.” (58)

A pápa nem sorolja fel ezeket a veszélyeket, de ismerjük őket: a család fogalmának kitágítása az azonos neműekre, az élettársi viszony, továbbá alapjog a váláshoz, abortuszhoz, mesterséges megtermékenyítéshez. Mi a baj ezekkel a modellekkel? - kérdezi sok keresztény. Az a baj, hogy – ahogy a Szentatya írta - ezek a modellek ellentétesek az evangéliummal. Az a baj, hogy ezek a modellek lerombolják a keresztény identitást. Ezek a modellek belopóznak a keresztény gondolkodásmódjába, és amolyan „lassú víz partot mos” módszerrel aláássák a keresztény identitást. Idő kérdése, és az aláásott identitás beszakad, és a kor áramlata elragadja azt.

Az egyre többet emlegetett új keletű gender-ideológiával nem az a baj, hogy nagyságrendekkel csökkentené a népszaporulatot. A népszaporulat ettől függetlenül már régóta katasztrofálisan alacsony, s ebben a mesterséges születésszabályozásnak sokkal nagyobb szerepe volt és van. A gender-ideológiával inkább az a baj, hogy aláássa a nemi identitást, és ellentétes az isteni tanítással. Aki már nem tud keresztényként gondolkodni, az előbb-utóbb nem fog keresztény módon élni sem.

3./ A közjó érdekében mind az államnak, mind az egyháznak kötelessége a társadalom egyensúlyát fenyegető veszély elhárítása. A „demográfiai tél” bizony súlyosan fenyegeti a társadalmi egyensúlyt. Amikor egy beteg élete veszélyben van, akkor az orvos a radikális beavatkozást választja. Amikor a társadalom súlyos erkölcsi válságban van, akkor már csak a radikális megoldás segíthet. A radikális keresztény élet az, ami kivezethet ebből az erkölcsi anarchiából. A radikális keresztény életet életszentségnek hívják.

Ferenc pápa a radikális kereszténységet szorgalmazza az Örüljetek és ujjongjatok (Gaudete et exultate) kezdetű apostoli buzdításában. „Nem kell félni az életszentségtől” - írja (32), majd Léon Bloy (1846-1917) francia katolikus írótól idéz: „egyetlen szomorú dolog van, (…) mégpedig, hogy nem vagyunk szentek”. (34) A konvertita Bloy a radikális kereszténység zászlóvivője volt. Bátran kimondta, hogy „minden olyan keresztény, aki nem hős, sertés”. Bizony a négy sarkalatos erény egyikére – fortitudo=bátorság, lelki erősség – nagy szükség van korunkban, hogy szentek legyünk.

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2018-10-29.doc18 KB