Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 38. - 2018.09.17.

1./ A párkapcsolatok törékenysége korunk egyik szomorú ténye. Ferenc pápa találó kifejezése, hogy korunkat az „ideiglenesség kultúrája” jellemzi. Addig maradnak sokan egy kapcsolatban – legyen az házasság, vagy akár csak élettársi viszony – amíg abban „jól érzik magukat”. Ez a megközelítés egyre általánosabbá válik. Sok esetben a felelősség, a házasság lényegi kötelességei fel sem merülnek. Különösen szomorú arról értesülni, amikor egy egyházközség vallásgyakorló házaspárja – akár 5-6 gyermek mellett – elválik. A válások nem egy pillanat művei, hanem olyan, mint amikor egy ház falán először kis repedések jelennek meg. Ha nem figyelnek fel a kezdetben még orvosolható jelenségre, az később a ház összeomlásához vezethet. Hogyan lehetséges, hogy két vallásgyakorló – elvileg a bűnbánat szentségéhez is járuló (?) - házaspár oda jusson, hogy családi életük szétesik? Hogyan lehetséges, hogy nem figyelnek fel életük diszharmóniájára?

A harmónia nemcsak a komolyzenében, de az emberi kapcsolatokban is fontos tényező. A harmonikus családi életnek egészségmegőrző szerepe van – amint erre Kopp Mária egyetemi tanár, magatartáskutató rámutatott. Az egészségmegőrző szerepen túl a gyermekek lelki fejlődése sem nélkülözheti a harmonikus családi életet. Hála Istennek, sok stabil és harmonikus család van, akik üde színfoltjai ennek az ideiglenesség kultúrájától senyvedő világnak. A sok harmonikus családból megemlítem Lisieux-i Szent Teréz családját.

2./ A szent Martin-szülők, Louis és Zélie megismerkedése és házasságkötése is egészen rendkívüli volt. A 34 éves Louis a legvonzóbb agglegénynek számított a francia Alencon városában. Idejét a horgászatnak, kirándulásnak, olvasásnak, vallásos gyakorlatoknak és órás szakmájának szentelte. Édesanyja – miután fiának házasságra való biztatása hasztalannak bizonyult – elhatározta, hogy kezébe veszi az ügyet. Részt vett egy csipkeverő tanfolyamon, ahol alaposan megfigyelt egy fiatal üzletasszonyt, aki nem volt más, mint a 26 éves Zélie. A mama eldöntötte, hogy ez a lány nagyszerű feleség lesz fia számára.

Ebben az időben történt, hogy Zéie a város egyik hídján áthaladva találkozott egy fiatalemberrel, aki mély benyomást gyakorolt rá. A hirtelen találkozás levette a lábáról, és egy belső hang azonnal azt súgta neki: „Ez az a férfi, akit neked szántam.” Egy kis nyomozás után kiderült, hogy a fiatalember nem más, mint Louis Martin. Amikor hivatalosan is bemutatták őket egymásnak, Zélie vonzó megjelenése, intelligánciája, józan esze, gyakorlatiassága és erős, vallásos hite meghódította Louis szívét. Éppen három hónappal később, 1858. július 13-án összeházasodtak. Az újdonsült házasok nem is álmodtak arról az átütő hatásról, amit az életközösségük később emberek millióira gyakorolt világszerte a katolikusok között. (Brian McKevitt OP: Kis Szent Teréz szülei. 13-14.)

Ha a mai időkben egy fiatal pár három hónap ismeretség után a házasságkötés mellett döntene, mindenki azt mondaná: ez túl korai, hiszen nem is ismerhették meg egymást kellően. Más esetekben pedig a fiatalok azzal indokolják házasság előtti összeköltözésüket, élettársi viszonyukat, hogy meg kell ismerni egymást. Aztán megtörténik, hogy több éves élettársi viszony után megházasodnak, és pár hónap házasság után elválnak. Ezek szerint több év alatt sem ismerték meg egymást? Mi lehet a titka annak, hogy Kis Szent Teréz szülei három hónappal megismerkedésük után mégis egy harmonikus családi életet tudtak élni? Házasságukból kilenc gyermek született, de csak öten élték meg a felnőttkort. A XIX. századi magas gyermekhalandóság mellett ez nem volt meglepő. Az azonban meglepő volt, hogy az öt felnőtt lányuk mindegyike apáca lett. Meglepő, hogy a családból hárman már szentté lettek avatva, a család negyedik tagját pedig – Léonie-t - talán hamarosan a boldogok között tisztelhetjük.

3./ Mi lehetett a Martin-család harmonikus életének a titka? Erre nehéz válaszolni, már csak azért is, mert más korban éltek, mint a mai rohanó világunkban élő agyonhajszolt családok. Ők minden nap elmentek szentmisére, a gyerekekre és egymásra is volt idejük. Ma melyik család tehetné meg, hogy közösen vesznek részt naponta a szentmisén. Ez még vasárnap is nehéz... az okokat hosszú lenne felsorolni. Egyet azonban el lehet tanulni a Martin-családtól: az egymással való kommunikációt. Különös, de a mi kommunikációs társadalmunkban sok családban alig működik a kommunikáció. Kényes témákról nem beszélnek, szőnyeg alá söprik a feszültségeket, ami a lehető legrosszabb, mert előbb-utóbb robbanáshoz vezet. - A Martin-család példája, és szent tagjainak égi közbenjárása segítse a családokat a kommunikáción át a harmonikus családi élethez.

 

AttachmentSize
Vesperás, 2018-09-17.doc19 KB