Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 36. - 2018.09.03.

1./ A Családok IX. Világtalálkozója augusztus 21. és 26. között Dublinban került megrendezésre. Az első világtalálkozót 1994-ben, a Családok Évében tartották Rómában, majd 3 évente mindig más városban rendezik meg. Az idei írországi világtalálkozón Udvardy György pécsi püspök, és Kocsis Fülöp gör.kat. érsek, valamint hat család képviselte hazánkat. A Magyar Kurírban olvasható beszámolójukból egy-két gondolatot emelnék ki.

Mindkét püspökünk számára öröm volt megtapasztalni az örömöt, mely az Egyház küldetésének lényegéhez tartozik. Kocsis Fülöp érsek atya ezt üzente a médián keresztül a magyar családoknak:

 

Merjünk örülni annak, hogy katolikusok vagyunk. Annak, hogy az Egyház öröme a családok öröme. Nem azt mondom, hogy felejtsük el a sebeket vagy azokat a támadásokat, amiknek a család a XXI. században ki van téve, de ne tulajdonítsunk ennek aránytalanul nagy figyelmet. Az öröm mindezt nemcsak felülírja, de gyógyítja is. Ne legyünk besavanyodottak, merjünk örülni!

A család legyen olyan bástya, vár, kastély, mely belül kitörő örömet él meg, kifelé pedig erős és biztonságot nyújt. Ezt a 'bástyát' kell tudnunk felépíteni, ez a hivatása a keresztény családoknak.”

 

Udvardy György püspök atya a családok elleni támadások közül említette azt a törekvést, hogy külső csoportok a család fogalmának kitágítására törekednek. Itt a homoszexuális párokra utalva ezt mondta:

Személyes szomorúságom okán is fontos megemlítenem, hogy a több mint hatvan előadás között volt egy, amely a homoszexuális közösségek plébániai támogatását és befogadását szorgalmazta. A családok világtalálkozóján ez témáját tekintve idegen testként volt jelen.”

 

2./ Hogy kerül a csizma az asztalra? - kérdezhetjük. Hogy lehet egy katolikus családkonferencián a katolikus tanítással ellentétes életvitel befogadását egyáltalán ajánlani?! Aki ezt megteszi, az vagy amnéziában szenved, vagy provokál. Ebben a témában ugyanis több egyházi megnyilatkozásra is hivatkozhatunk. Most csak Szent II. János Pál pápa Novo millennio ineunte – Az új évezred kezdetén c. apostoli leveléből idézek, melyet közel húsz éve, 2001. vízkereszt ünnepén adott ki:

 

Külön figyelmet kell fordítani a családpasztorációra. Ez a jelenlegi történelmi pillanatban kitüntetett jelentőségű, mivel éppen ennek az alapvető intézménynek gyökeres válságát éljük. A házasság a keresztény elképzelés szerint egy férfi és egy nő teljes, kizárólagos és felbonthatatlan kapcsolata, Isten eredeti terve szerint, melyet a történelem folyamán 'szívünk keménysége' ugyan elhomályosított, Krisztus azonban visszaállította eredeti ragyogásába, amikor kinyilatkoztatta, mit akart Isten a 'kezdetek' óta (Mt 19,8)...

Az Egyház nem engedhet e kérdésben a rá nehezedő kulturális nyomásnak, még ha ezt harcos követők terjesztik is. Inkább úgy kell eljárni, hogy mind teljesebb evangéliumi neveléssel képessé tegyük a családokat arra, hogy meggyőző példáját adják az olyan házasságnak, melyet tökéletesen Isten tervei és az emberi személy – a házastársak és főként a törékeny gyermekek – valódi igényei szerint élnek.” (Novo millennio ineunte, 47.)

 

A Szent Pápa kulturális nyomásként nevezi meg azt a törekvést, mely a házasság fogalmát ki akarja terjeszteni a homoszexuális párokra is. Aki ennek a törekvésnek ellenáll, az nem kirekesztő – még ha ezt a billogot szívesen is aggatják ránk –, hanem az isteni tanítás hűséges őrzője. Az Egyház nem engedhet e kérdésben, bármennyire is szeretnék ezt egyes csoportok. Az Egyház nem lehet nyitott olyan életforma iránt, amely Isten eredeti tervével ellenkezik. Más a nyitottság, és más a hűtlenség. Ezt a két fogalmat világosan meg kell különböztetni egymástól.

Bizonyos, hogy a család intézményének válságát nem a keresztény identitás feladása oldja meg, hanem a család szentségének felmutatása. Röviden: szent családokra van szükség. Ha a dublini világtalálkozó résztvevői ezt felismerték, akkor van okunk örülni.

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2018-09-03.doc17.5 KB