Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 34. - 2018.06.04.

1./ Séta az életért - Immár nyolcadik éve rendezik meg június 4-én a „Séta az életért” elnevezést viselő életvédő felvonulást. A délután 4 órakor induló menetet dr. Székely János megyéspüspök indítja meg a Hősök terén, és este 6 órakor érkeznek meg a tabáni 56'-os emlékműhöz.

Június 4-e két okból is nemzeti gyásznapnak mondható. 1920. június 4-én a Versailles-i Nagy Trianon palotában írták alá azt a békediktátumot, mely területének mintegy 70 %-ával megcsonkította a történelmi Magyarországot. 36 évvel később, napra pontosan - 1956. június 4-én - pedig életbe lépett az a rendelet, amely szovjet nyomásra törvényessé tette az abortuszok elvégzését. Ennek következtében ma a népesség 70 %-kal kevesebb, mint lehetne. Ezért mondják az 1956-os rendeletet „belső trianonnak”.

Talán az évek óta megrendezett figyelemfelhívó „séta” is hozzájárult ahhoz, hogy hazánkban már több éve csökken az abortuszok száma, bár számuk így is évente tízezerre rúg. Különös jelenség, hogy egyre több fiatal, vagy egyedül élő nő kéri a műtéti beavatkozást. Az abortuszkérdés tehát koránt sem került nyugvópontra, különösen nem, ha például napjaink írországi népszavazását is figyelembe vesszük, miszerint az írek 70 %-a az abortusz engedélyezése mellett döntött. Nem is olyan régen még Írország számított a legkatolikusabb országnak Európában. A család krízise tehát tovább tart Európában. Mi ennek az oka? XVI. Benedek pápa egyik beszédében rámutatott a baj gyökerére: az erkölcsi relativizmusra.

 

2./ XVI. Benedek pápa megnyilatkozásai címmel idén jelent meg a Szent István Társulat kiadásában Joseph Ratzinger pápasága dokumentumainak gyűjteménye. 10 évvel ezelőtti franciaországi látogatása során a francia püspöki konferencia előtt elmondott beszédében érintette a családok helyzetét.

Tudjuk, hogy a házaspárok és a család ma valóságos viharban vannak – mondta XVI. Benedek pápa, majd így folytatta: Az evangélistának a tó közepén járó bárkáról szóló szavai a családra vonatkoztathatók: „A hullámok becsaptak a bárkába úgy, hogy majdnem elmerültek” (Mk 4,37). Jól ismertek a tényezők, melyek ezt a krízist létrehozták, ezért nem töltöm az időt felsorolásukkal. A törvények már több évtizede sok országban relativizálták a társadalom alapvető sejtjének természetét. A törvények gyakran inkább a szokásokhoz, illetve egyes személyek vagy csoportok követelésihez igazodnak, mint a társadalom közjavát szolgálják. Egy férfi és egy nő stabil egysége, mely az Istentől ajándékba kapott gyermekek születésének köszönhetően a földi jólét építésére van rendelve – a házastársi elkötelezettség e modellje – egyeseknek már eszébe sem jut. Mindazonáltal a tapasztalat tanítja, hogy a család az a megbízható alapzat, amelyre az egész társadalom épül. Mi több, a keresztény tudja, hogy a család az Egyháznak is eleven sejtje. Minél inkább átitatják a családot az evangéliumi szellem és az evangéliumi értékek, annál erősebb lesz az Egyház, és annál jobban meg tud felelni hivatásának... Az Egyház csorbítások nélkül hűséges akar maradni a parancshoz, amelyet a mi Urunk Jézus Krisztustól kapott. Vele együtt hangoztatja szüntelenül: 'Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza' (Mt 19,6). Az Egyház nem maga találta ki ezt a küldetést, hanem kapta. Kétségtelenül senki nem tagadhatja, hogy vannak súlyos, olykor nagyon fájdalmas próbatétek, melyeken bizonyos családoknak át kell menniük. A nehéz helyzetben lévő családokat támogatni kell, segíteni kell, hogy megértsék a házasság értékét, és biztatni kell őket, hogy ne relativizálják Isten akaratát és az élet tőle kapott törvényét.”

Noha XVI. Benedek pápa tíz évvel ezelőtti megnyilatkozása idején még nem volt aktuális a migránskérdés és annak nyomán a nemzeti szuverenitás kurtítási kísérlete a kötelező betelepítéssel, erre vonatkozóan is iránymutatást adott.

„Meg vagyok győződve arról – mondta a pápa –, hogy a nemzeteknek soha nem kell lemondaniuk sajátos identitásukról. Egy családban is, az a tény, hogy a gyermekeknek ugyanaz az apjuk és az anyjuk, nem vonja maga után, hogy a gyermekek nem különböznek egymástól: saját egyediséggel rendelkező, egymástól különböző személyek. Ugyanez érvényes az országokra is, melyeknek éberen kell őrizniük és ki kell bontakoztatniuk saját kultúrájukat s nem szabad hagyniuk, hogy más kultúrák felszívják magukba, vagy jellegtelen egyformaságba kényszerítsék.”

 

AttachmentSize
Vesperás, 2018-06-04.doc18 KB