Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 32. - 2018.05.14.

1./ Docat – Mit kell tennünk? címmel – Ferenc pápa előszavával – erkölcsi kérdésekről szóló könyv jelent meg a Szent István Könyvhétre. A fiataloknak szánt kiadvány a Katolikus Egyház társadalmi tanítását ismerteti, kérdése-felelet formában. Húsz oldal terjedelemben foglalkozik a társadalom alapjával, a családdal. A könyv tartalmilag három alapvető kiadványra támaszkodik: az Egyház társadalmi tanításának kompendiumára, a Katolikus Egyház Katekizmusára és a Youcat néven néhány éve megjelent ifjúsági katekizmusra. A Yuocat-hoz hasonlóan a könyv margóján pápák és szentek, ismert gondolkodók, sőt politikusok ide vonatkozó gondolatait olvashatjuk. A gondolkodásra késztető könyv elsősorban fiataloknak íródott, de hasznosan forgathatja idősebb korosztálybeli is.

Egy-két példán keresztül reflektálnék a könyv tartalmára.

2./ Mit kell tennünk? - a könyvnek ez az alcíme eligazítást adhat több mai kérdésre.

Néhány hete egy katolikus hívő megerősítést kért tőlem abban, hogy vajon helyesen cselekedett-e, amikor a közeli rokonságában valaki egynemű kapcsolatot létesített, és ő ezt helytelenítette. A rokonság egy része ugyanis helytelenítette az ő katolikus tanítással megegyező véleményét.

Mit kell tennünk ilyen helyzetben? Erre a kérdésre a Docat c. könyv 124. pontjában kifejti, hogy a házasság egy férfi és egy nő közössége, mely „arra irányul, hogy a házasság gyermekekkel családdá bővüljön. E szempontok alapján nem beszélhetünk 'egyneműek házasságáról'. Ugyanakkor a keresztények figyelmeztetést kapnak arra, hogy ne diszkriminálják azokat, akik azonos nemű párt választottak.”

Arra nem tér ki a könyv, hogy miben állhat az egyneműek diszkriminációja, viszont idézi Robert Spaemann katolikus német filozófus gondolatát: „A természettől nem tudjuk emancipálni magukat.”

Mit is mond ezzel a XVI. Benedek pápával egyidős – és az emeritus pápa által nagyra becsült – német filozófus? Az emancipáció a római jogban azt jelentette, hogy a felnőtté váló fiú függetlenné válik az apától. Későbbi időkben az emancipáció már a kisebbségek és a nők egyenjogúságát is jelentette. Ha sok mindentől függetlenné is válunk, ha sok tekintetben megvalósul is az egyenjogúság, a természettől nem tudjuk emancipálni magunkat. Férfi és női mivoltunktól nem tudjuk emancipálni magunkat. Egyszerűen azért, mert a Teremtő ilyennek teremtette az embert: férfinak és nőnek.

 

Mit kell tennünk – szülőnek és pedagógusnak – akkor, ha fiatalkorú (14-18 év közötti) gyermeke vagy diákja testi kapcsolatot létesít és várandós lesz? Ilyen esetek minden korban megtörténtek, ma is megtörténnek. Pár évtizede ilyen esetben kivették a középiskolából a diákot, mára azonban sokat változott a világ, és bizonyára sokan diszkriminációnak, megalázásnak, megbélyegzésnek tartják ezt a megoldást. Valóban ősi kérdés, hogy van-e jogunk dönteni mások életéről, sorsáról. Viszont a szülőnek és pedagógusnak kötelessége nevelni. A jóra és erkölcsös életre kell nevelni. Ehhez segít a könyv margóján olvasható Szent II. János Pál pápa idézet:

 

Ma sok szülő gondolkodik úgy, hogy lemond szülői hivatásáról, és gyermekeinek csupán a barátja lesz. Nem figyelmezteti, nem is szidja meg őket, még akkor sem, ha – minden szeretet és gyöngédség mellett – a helyes nevelés érdekében szükség lenne ilyen közbelépésre. Ezért utalnom kell arra, hogy a gyermeknevelés szent kötelesség, a szülőknek, az apának és az anyának közös feladata. Ehhez pedig melegségre, közvetlen kapcsolatra, beszélgetésekre és példamutatásra van szükség. A szülőknek az a hivatása, hogy megtestesítsék családjukban a jóságos mennyei Atyát, az egyetlen példaképet, akihez igazodnunk kellene.”

 

Nem állíthatjuk, hogy könnyű ma katolikus szülőnek vagy katolikus iskola pedagógusának lenni, mert állandó kihívást jelent ebben az értékvesztett társadalomban keresztény értékeket közvetíteni. A konfliktus tehát kódolva van a világ életmódja és a katolikus életmód között. Azonban van egy fegyverünk, melyet Szent Kalkuttai Teréz anya ajánlott: imádkozni és megbocsátani. (Docat, 125.o.)

Ezt ajánlja Illyés Gyula: Szörnyű fegyver c. versében is: „szörnyű a fegyverem: megbocsátok.”

 

AttachmentSize
Vesperás, 2018-05-14.doc17.5 KB