Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 31. - 2018.05.07.

1./ Mindszenty József: Az édesanya c. könyvéből idézek anyák napja múltával, és a Szűzanya hónapja alkalmával. A könyv előszavából kiderül, hogy a bíboros hercegprímás már gimnazista korában foglalkozott a témával, majd kispapkorában 100 oldalasra bővítette írását. A második kiadás az első világháború éveiben jelent meg és fogyott el, a harmadik, átdolgozott kiadás 1940-ben jelent meg. A kommunizmus bukása után, 1990-ben ismét megjelent a mű. A most idézett részletből is kitűnik a szerző alapos jártassága és olvasottsága az anyaság témájában.

 

2./Az első emberpár megteremtésének módjával Isten határozott szavakkal jelölte ki a nő helyét a férfi oldalán, mint ennek segítőtársát. A nőt nem a férfi fejéből, lábából alkotta az Úr, mert sem fej, sem rabszolganő nem lehet. Oldalából vétetett, hogy közel legyen a szívéhez. Nem puszta eszköz a férfi kezében, de nem is lehet, hiszen emberi természete a férfiéval lényegileg egy. Ő a férfi segítőtársa, még pedig első sorban abban, ami a házasság lényeges feladata, t.i. az emberi nem fönntartásában s így egyúttal a családban általában. Segítőtársa a család földi és örök boldogságának munkálásában is. A természet rendje szerint a férfival nem jogegyenlőségi, hanem alárendelt helyzetben van. Csakhogy ez az alárendeltség mellérendeltséggel ér föl azzal, hogy a férfival egy a természetfeletti célja, egyenlőnek kell tekintenie és úgy is kell vele bánnia, főleg a házastárs legbensőbb tiszteletével és becsülésével.

Br. Eötvös repkényhez hasonlítja a nőt. És valóban az! Ezer meg ezer szállal, mindmegannyi ölelő karral veszi körül a fát... a nők között nem az óriás fákat, hanem a virágokat és folyondárokat keressük. A nő úgy kerül ki Isten kezéből, hogy segítsen, önmagunk fölé emeljen, bátorítson és osztozzék örömben és bánatban. Jó osztályrész mindenkor a jó asszony, kedvesség fölött kedvesség a szent és szemérmes asszony (Sirák 26, 3.19). Ez az, amit XI. Pius is megállapít: „A nő a család szíve; a szeretet fejedelemségét igényelheti és kell is igényelnie” (Casti connubii, 1930. 5.1.).A nőt az evangélium királyi trónra ültette a családi otthon falai közt. (u.ott 12. 1.) A férfié a kormánypálca, de a nő anélkül, hogy egyszer is ajkára jönne ez a szó: akarom, méltóságával önkéntelen maga alá hajtja az embereket.

Az Isten-rendelte hivatásban és vágányon áll meg Mulford Prentice megállapítása: „Minden nagy ember mögött, az élet fejlődésének minden fokán és változatában, minden siker és vállalkozás mögött ott van valahol a nő, a serkentő, - láthatóan vagy láthatatlanul.”

Schiller szerint a nő kezében van az emberiség tisztessége és tisztasága. Kiegészíti ezt Szent Bernát és Vörösmartynk:

Ha a férfi elesik az asszony által, nem emelhet fel eséséből más, csak az asszony.”

Az önálló nők kongresszusán panaszkodtak, hogy a történelem a férfiak szemszögéből jegyezte fel az évszázadok eseményeit. Lehet. De – mint Gertrud von le Fort idézett művében mondja – a nőnek, mint szűznek, jegyesnek, hitvesnek, anyának viszonya férjhez, gyermekhez, népéhez, kultúrához: ebben benne van az emberiség egész élete. Megvan az a dicsőségük, hogyha ők nem is lángelmék, de a lángelméket ők szülik... A világtörténelem nagyjai közt az első helyet az anyának adjuk. Világot kormányoz az, aki szül. A nő az a sark, amely körül a világ forog. Lemondhat a nő a Szent Péter templom, a milánói és kölni dóm tervezésének dicsőségéről. Ő szebbet, felségesebbet hozott a világra: az örök élet dómját. Az anya a családban a társadalomnak dolgozik; a kultúrát adja át nemzedékről-nemzedékre; építi a társadalmat. Az erényekkel és örökkévaló dolgokkal átnyúl az örökkévalóságba. Nélküle nincs család, haza... Bedugulnak az emberi művelődés hatalmas erőforrásai: jóság, szeretet, lehajlás. Ő lehet a poros országutak szerény vándorbotja és a megújuló mindennapok ismeretlen katonája, de a világ iránytűje az a kéz, amely bölcsőt ringat. Ami él és maghal, anyától ered. „A férfi a nő által való” - mint Szent Pál mondja (1 Kor 11,8). A férfi műveiben is a nő jelentkezik. A férfi feljő és lebukik az élet színteréről, a nő – mint az örökkévalóság és folyamatosság képviselője – indít és nevel új és új életet az általa kijelölt irányban és befolyásolja az eljövendő korokat, ő vet szellem-erkölcsi alapot és az anya anyái képére alakítja a nemzedékeket. … A nő az anyasággal éri el boldogságát. A házasság az igazi női pálya. Az asszony élete szerényebb, minta férfié; de a háztüzét oltárrá változtatja és naponta fölszenteli önáldozatával.” (im. 19-22)

 

AttachmentSize
Vesperás, 2018-05-07.doc18 KB