Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 30. - 2018.04.23.

1./ Ezer év Szent Adalbert oltalma alatt címmel a Prímási Levéltár Kiadványai sorozatban tanulmányok jelentek meg főegyházmegyénk védőszentjéről, 2000-ben, Esztergomban. A sokféle tudományágakhoz tartozó tanulmányok közül most csak a történészi írásokból merítek, azzal a céllal, hogy Szent Adalbert hatását és aktualitását megismerjük.

Szántó Konrád ferences egyháztörténész Szent Adalbert szerepét taglalja Szent István és Boldog Gizella házasságának létrejöttében. Izgalmas kérdés, hogy Szent Adalbert, mint prágai érsek – aki apai ágon cseh főnemes, anyai ágon pedig szász – hogyan kerül egyáltalán kapcsolatba a magyarokkal, illetve a bajorokkal. Gizella a bajor herceg, II. (Civakodó) Henrik leánya volt. A bajor hercegi család őse Arnulf herceg – meghalt 937-ben – már kapcsolatba került a magyarokkal, mert amikor a magyarokhoz emigrált, egy pogány magyar fejedelemlányt vett feleségül. Szántó Konrád feltevése szerint Adalbert ennek az Arnulf hercegnek volt a dédunokája, és egyben a már említett Civakodó Henriknek unokaöccse. Adalbertben már csak azért is feltámadhatott az a vágy, hogy megismerje szomszédját, Géza nagyfejedelmet, mert ősei között volt egy pogány magyar fejedelemlány. Így kerülhetett Adalbert Géza fejedelem esztergomi udvarába.

Adalbert nagy hatást gyakorolt a trónörökösre, Istvánra, aki mintegy 16-17 éves fejjel ismerte meg a szent püspököt. Nagyon valószínű, hogy ő részesítette a bérmálás szentségében, szavainak átütő ereje, melyet élete példájával erősített meg, döntően befolyásolták István életét. Igen nagy volt a jelentősége annak is, hogy mind a bajor udvarban, mint a magyar udvarban támogatta azt a Géza nagyfejedelem és hitvese Sarolt által felvetett tervet, amely a fiatal trónörökös, István számára a Civakodó Henrik leányának, Gizellának a kezét akarta megnyerni... Így tehát Adalbert Bajorországban is azon buzgólkodhatott, hogy Gizella beleegyezzék a házasságba.”

Szántó Konrád szerint Adalbert a fiatalokat a bajorországi scheyerni grófi kápolnában részesítette az eljegyzés szertartásában 996 februárjában, míg a házasságkötésre Regensburgban került sor, valószínűleg 996 végén vagy 997 elején.

Somorjai Ádám bencés történész tanulmányában arról ír, hogy közvetetten Adalbertnak köszönhető Esztergom érseki székhellyé emelése. Ám ennek gyökerei lengyel eseményekre vezethetők vissza. Szent Adalbert lengyel földön szenvedett vértanúhalált, 997. április 23-án. Boleszláv lengyel fejedelem igen drágán, holttestével azonos súlyú aranyért váltja meg a drága ereklyét, vitetit székhelyére (Gnieznóba), és temetteti ott el s mozgatja szentté avatását. Bő két évvel később, 999. november 6-án szentté is avatják. 1000-ben III. Ottó német-római császár (Adalbert jó barátja) ellátogat barátjának gnieznói sírjához, és az addig jelentéktelen Gnieznót érseki székhellyé emeli, három új szuffraganeus püspökséget rendelve alája. Ezzel hozzájárul a lengyel nemzeti szuverenitás biztosításához, mert a saját érsekség azt jelenti, hogy a lengyel királyt már nem a magdeburgi vagy a mainzi érsek koronázza meg, hanem a saját lengyel érseke. Hamarosan Esztergom is érseki székhellyé emelkedik, s ez minden bizonnyal összefügg a lengyel eseményekkel, valamint a császár személyével, aki így is emléket akart állítani jó barátjának, Szent Adalbert püspöknek.

Szent Adalbert tehát Kelet-Közép-Európa közös szentje lett, hatása a mai V-4-ek (magyarok, lengyelek, szlovákok és csehek) életében egyaránt kimutatható.

2./ Szent Adalbert aktualitása Somorjai Ádám szerint a következő.

Szent II. János Pál pápa 1979. év pünkösdjén Gnieznóban elmondott beszédével megindította a Szolidaritás mozgalmat. Tíz évvel később ismét olyasmi következett be, amit józan ésszel senki sem tudott elképzelni: véráldozat nélkül felszabadultunk a szovjet uralom alól. Mindennek logikus folytatásaként látjuk azt, hogy Szent Adalbert halálának és egyben égi születésnapjának ezredik évfordulója alkalmából megnyílt a lehetőség arra, hogy a visegrádi országok felvételt nyerhetnek abba az Európai Unióba, amelynek mindig is részeseiként fogták fel magukat. Az első évezred fordulóján kinyílt a keresztény Nyugat-Európa kapuja és bevett két új királyságot (a magyart és a lengyelt); a második évezred fordulóján ismét kinyílt a már sajnos nem keresztény Nyugat-Európa kapuja, hogy ehhez társulva mi alakítsuk át ezt a közös Európát. Ezt írta 2000-ben Somorjai atya.

Most, 2018-ban sorsdöntő időket élünk. Kérdés: visszatérünk-e keresztény gyökereinkhez, melynek lefektetésében Szent Adalbertnek is szerepe volt. Kérjük az ő égi közbenjárását! Időszerű!

AttachmentSize
Vesperás, 2018-04-23.doc19 KB