Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 29. - 2018.04.16.

Házasság és család, 29. - 2018.04.16.

1./ Az országgyűlési választások értékelése tölti be napjainkat idehaza és külföldön egyaránt.

Mindenképpen pozitívumként kell értékelni a magas részvételi arányt. A választásokon való részvétel ugyanis nem csak jog, de erkölcsi kötelesség is. A Katolikus Egyház Katekizmusa írja, hogy „a közjó érdekében vállalt közös felelősség erkölcsileg megkívánja az adófizetést, a szavazási jog gyakorlatát, az ország védelmét.” (2240)

A magas részvétel annak a jele, hogy a választópolgárokat nem csak a maguk szűk élete érdekli, hanem a köz java is. Jóllehet, a választások fő mozgósító ereje a bevándorláspolitika volt, a választók nem csak erről mondtak véleményt, hanem a regnáló kormányzat elmúlt nyolc évéről is.

Nevezetesen a családpolitikáról is. A családpolitika első jelentős felütése a 2011-es alkotmány volt, melynek alapvetésében ez áll: „Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.” (L cikk, 1.bek.) Emlékezhetünk, hogy annak idején az új alkotmány milyen ellenállást váltott ki azok körében, akik nem a férfi és nő közötti házasságot preferálják, hanem olyat, amit a bibliai kinyilatkoztatás természetellenesnek és ocsmányságnak nevez. (vö. Róm 1,24-32) Amúgy a családpolitika és a bevándorláspolitika nem egymástól független téma, ezért a választók nem csak a bevándorláspolitikáról nyilvánítottak véleményt, hanem a családpolitikáról is.

Április első napjaiban másról is szó volt a nagyvilágban:

2./ Martin Luther King amerikai baptista lelkészt 50 éve (1968.04.04.) gyilkolták meg. A béke Nobel-díjas, négy gyermekes polgárjogi aktivista mondta: „A gonoszok kiáltozása félelmet kelt bennem, a jók hallgatása viszont rémülettel tölt el.” Nos, ebből a megközelítésből is pozitívumként kell értékelni az országgyűlési választásokon való jelentős részvételt. Ahogy Joyce Higgins de Ginatta ecuadori üzletasszony és egyetemi oktató mondta egy vatikáni pasztorálteológiai kongresszuson, 2000-ben: „Egy olyan társadalomban, ahol csupán a negatív dolgokat helyezik előtérbe, ott a sikert értékekkel kell elérni, hiszen nemcsak jó apának és jó anyának, valamint sikeres vállalkozónak kell lennünk, hanem a társadalomba beilleszkedett polgárokká is kell válnunk. Ahhoz, hogy a közös jót megtaláljuk, személyesen el kell köteleznünk magunkat a civil társadalomban amellett, hogy rámutatunk a rosszra és orvosoljuk a problémákat, s hogy kinyilvánítjuk és megvédjük saját álláspontunkat bármi áron is.”

Ki ellen kell megvédeni keresztény identitásunkat, álláspontunkat? - kérdezhetjük. Az említett vatikáni konferencián felszólaló Kathryn Hoomkwap – négy gyermekes nigériai családanya, a Család Pápai Tanácsának tagja – konkrétan megnevezte, kik ellen kell megvédeni magunkat. Ezt mondta az azóta, 2008-ban meghalt katolikus aktivista: „A nemzetközi szervezetek és az ENSZ, a Harmadik Világ szegénységének csökkentése érdekében, a családtervezésre irányuló neveléspolitikát és népesedés-nevelési programokat dolgozott ki, amelyek közvetlen támadást jelentenek a család ellen. A XX. század végén néhány ENSZ-konferencián egyesek megpróbálták a családot nyíltan nevetségessé tenni, habár a társadalom rendkívül megbecsült intézményeként jellemezték. Az ENSZ úgy határozta meg a családot, mint „a demokráciának a társadalom szívében rejtőző legkisebb épületét”. Hová vezet a család definíciójáról való lemondás? - teszi fel a kérdést Kathryn Hoomkwap. Oda, hogy végül mindenfajta egyesülést elismernek „családnak”, egészen a férfi és férfi, illetve a nő és nő közötti kapcsolatig. Ez pedig támadást jelent a házasság és a család intézményével szemben, amelyeket egyébiránt a társadalom alapjának tartanak. Hogy csökkentsék a szegénységet és javítsanak a szegények életkörülményein, megsértik az emberi élet szentségét és a szülők Istentől kapott méltóságát, akiknek az a feladatunk, hogy gondoskodjanak róla. Az ENSZ és a hozzá tartozó szervezetek legtöbb dokumentumában a család szót rohamosan felváltják a különféle családformák kifejezések. Az olyan ENSZ-konferenciák, mint a „Népesség és Fejlődés”, nyugati individualista „életmódokat” igyekeztek ráerőszakolni az afrikaiakra és a Harmadik Világ többi polgárára. Ez a konferencia az abortuszt mint népesedésszabályozási módszert kívánta legalizálni.” Végül megemlítette, hogy „a Szentszék, a Harmadik Világ néhány bátor nemzetével és az arab országokkal együtt, határozottan fellépett a befolyásos államok részéről a házasság és a család intézményeinek megsemmisítésére irányuló törekvésekkel szemben.”

Ezek után elmondhatjuk: a magyar választásokkal mi is bátor országok sorába léptünk! Deo gratias!

AttachmentSize
Vesperás, 2018-04-16.doc18.5 KB