Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 25. - 2018.03.12.

1./ „Szeressétek egymást, aminét én szerettelek titeket.” (Jn 13,34) Jézusnak ez a mondása olvasható a Budapest-Baross Gábor telepi templom diadalívén. Esküvőkön gyakran beleszőttem a homíliába, hiszen a házasság fontos tulajdonsága az önátadás. Ahogy Jézus teljesen átadta magát küldetésének, a megváltás művének, úgy a házastársaknak is át kell adniuk magukat egymásnak.

Szent Pál apostol szerint a házastársak előtt Jézus Krisztus a példa: „Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és föláldozta magát érte.” (Ef 5,25) Az önátadásban Jézus a minta; ahogy ő átadta magát az emberiségnek – azon belül az Egyháznak –, úgy kell a házastársaknak is átadniuk önmagukat egymásnak. Hogy ez az önátadás a függetlenség bizonyos feladását igényli? Igen, azt igényli. Hogy ez bizonyos konfliktusok kiváltója lehet? Igen, az lehet. Az egész Európai Unió erről szól: az uniós tagság nem csak jogokat és juttatásokat biztosít, de egyben a függetlenség bizonyos feladását is jelenti. Ez nem megy konfliktusok nélkül. Az Unió éppen most akarja ráerőltetni minden tagországra a migránsok kötelező elosztását; ha ez sikerül, az újabb önállóságtól fosztaná meg a tagállamokat, nevezetesen attól, hogy ők maguk döntsék el: akarnak vagy sem befogadni migránsokat.

A házassághoz szükséges bizonyos önfeladás, szükséges a függetlenség bizonyos feladása. Éppen itt van a konfliktus, ami sajnálatos módon sok esetben a házasság feladásához vezet. Azért lépnek ki sokan a házas szövetségből, mert a szabadságot nagyobb értéknek tartják, mint a házas köteléket. Ez a konfliktus jelenik meg például a gyermekáldás elfogadásában. Vannak házasságok, ahol a gyermekáldás elfogadásában egyetértés van, más esetekben már vitát képez, hogy mikor és hány gyermeket vállaljanak.

2./ Hogyan értelmezze egy keresztény házaspár a gyermekáldás kérdését?

A házaspárok arra a lelki misszióra kaptak meghívást, hogy együttműködjenek Istennel az emberi élet átörökítésében és a gyermeknevelés feladatában, és amennyiben keresztények, Isten gyermekei számának gyarapításában is. Egy ilyen kivételes küldetés szerves része a házastársak keresztényi és emberi szeretetének, ezért az életszentség és a küldetés nem egymástól elválasztható elemek, hanem ugyanannak az isteni tervnek egymással harmonikus és koherens kapcsolatban lévő sarkpontjai. Ha szem elől tévesztjük a misszió elsőrendű feladatát, akkor maga az életszentség válik bizonytalanná. A házastársi szeretet az élet megszentelését jelenti, amely nem merül ki a házasfelek életközösségében, hanem (az Istennel való együttműködésben) felülmúlja azt, és megfelelő hátteret biztosít új emberi életek útnak indításához, akik ugyanúgy Isten képmását hordozzák, mint a szülők.

Magától értetődő, hogy a szülőkben komoly vágyak élnek a gyermekek iránt, s ezek a házasság szeretetteljes közösségéből erednek. Ám ha a szülők a gyermekekre úgy tekintenek, mint önmegvalósításuk tényezőjére, s nem pedig mint az életszentségre való meghívásra adott válasz megtestesítőire, akkor könnyen elképzelhető, hogy az apai vagy anyai önzés, mely a gyermeket kisajátítja a maga számára, hozzájárul a szülők már valószínűleg korábban is gyenge házastársi összetartozásának a felbomlásához.” - mondta a Család Pápai Tanácsa vatikáni kongregáció egykori titkára, Francisco Gil Hellín püspök, egy 2000-ben megtartott római konferencián, majd idézte XVI. Benedek pápa éles meglátását.

Az anyaságtól való félelem kialakulásában, mely korunk emberének oly gyakori sajátossága, bizonyosan szerepet játszik egy mélyebben gyökerező dolog is: végül is a másik ember számunkra ellenfél, aki megfoszt bennünket életünk egy részétől; egyéniségünket és annak szabad kibontakozását pedig gátolhatja. Manapság a 'szeretet filozófiája' már nem létezik, csupán az 'önzés filozófiája' tud érvényesülni.” (Joseph Ratzinger bevezetője M. Schooyans könyvéhez.)

Az anyaságtól és az apaságtól való félelem tehát magát a házasság ajándékát fenyegeti.” - összegzi végül a spanyol püspök.

 

3./ A Szentírás tanítása eligazít ebben a konfliktusban is. Szent János apostol első levelében olvassuk: „A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem büntetés. Aki tehát fél, abban tökéletlen a szeretet.” (1 Jn 4,18)

Ha a házastársakban megvan a tökéletes szeretet, akkor képesek az önátadásra, képesek az egyéni függetlenségük bizonyos feladására. Ha hiányzik ez a tökéletes szeretet, akkor csupán egy illúziót kergetnek, amiről hamar kiderülhet, hogy csak egy délibáb.

 

AttachmentSize
Vesperás, 2018-03-12.doc18 KB