Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 20. - 2018.02.05.

1./ A Házasság hete vasárnap kezdődik, melynek alkalmából rövid szentségimádást tartunk a 9 órai szentmise után. Közös imádságunkkal kívánjuk megköszönni Istennek a házasság ajándékát.

A Házasság hetének honlapja az alábbi emelkedett gondolatokkal méltatja a házasság intézményét:

 

A házasság Isten csodálatos ajándéka és gondoskodása az ember számára, amelyben a felek megtapasztalják a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinte megbocsátás értékét egy nekik rendelt, de nem tökéletes társon keresztül. A házasságban egy férfi és egy nő saját elhatározásából elkötelezi magát, hogy egymás bátorítására, segítésére és védelmére törekszik egész életében. Ilyen módon a házasság felelősségteljes, biztonságos és meghitt közösséget jelent számukra, és áldásul szolgál életük minden más területén is.”

 

2./ Szent II. János Pál pápa 2000. októberében a Rómában tartott nemzetközi pasztorálteológiai kongresszuson ugyancsak meleg szavakkal köszöntötte a mintegy ötezer résztvevő házaspárt:

 

Találkozótok témája, a gyermek: a társadalom és a család tavasza, fontos problémákat vethet föl. Nem éppen a gyermekek azok, akik lépten-nyomon vizsgáztatják szüleiket? Ezt teszik nem csak a véget nem érő „miértjeikkel”, hanem az egyszer nevető, máskor szomorú arcukkal is. Egész ki létük egy óriási kérdőjel, amit a legkülönfélébb módokon nyilvánítanak ki, például rosszalkodásukkal is azt kérdezik tőlünk: mama, papa, szerettek engem? Tényleg áldás vagyok számotokra? Úgy szerettek, amilyen vagyok? Tényleg mindig a legjobbat akarjátok nekem?

Ezek a többnyire csak egy-egy tekintettel megfogalmazott kérdések a felelősségére figyelmeztetik a szülőt és valamiképpen Isten szavait is visszhangozzák.

A gyermek „tavasz”: mit jelent számunkra ez a metafora?

Olyan életet, színt, fényt és éneket ebben a világban, amit csak a tavasz adhat. A gyermeknek ez mind természettől fogva sajátja. Ők az örök reménység, a mindig megújuló útkeresés, a folyamatosan megnyíló jövő virágai. A házastársi szeretet gyümölcsei ők, amely bennük talál magára és bennük pihen meg. Világra jöttükkel az életet hirdetik, s ezzel minden élet Teremtőjére mutatnak. Teljes kiszolgáltatottságukkal, különösen életük kezdeti szakaszában, együttérzésre szólítanak fel. Nem véletlenül mondja Jézus a tanítványoknak, hogy legyetek olyanok, mint a kisgyermek.

A mai napon, kedves Szülők, eljöttetek köszönetet mondani gyermekeitekért és befogadni azt az üzenetet, amit általuk küld számotokra az Úr.

Sajnos a gyermekek helyzete a világban nagyon változó. Sokfelé – és ez furcsamódon az úgynevezett jóléti államokban gyakori – a gyermek világrahozatalát nehéz, körültekintő döntés előzi meg, ami szinte kötelezően hozzátartozik a gyermekvállaláshoz. Így a gyermek inkább fenyegetést jelent, mint áldást. És mit mondhatnánk, gyermekéletek sokaságának meggyalázását, megnyomorítását látva, amire a /gyermekekhez írt/ levél is figyelmeztet?

A gyermek valóban kihívást jelent az egész társadalom számára, és ez közvetlenül a családokban jelenik meg. Nálatok jobban senki sem tudja, kedves Szülők, milyen fontos, hogy a gyermek számíthasson rátok, a ti teljes valótokra – az anyai és az apai szeretetre –, minden adományotokra. Nem szabad támogatnunk azokat a tendenciákat, amelyek ezt az igazságot – akár törvényes úton is – háttérbe próbálják szorítani.

Nem szenvednek-e így is eléggé a gyermekek a válásoktól? Milyen szomorú, mikor egy kicsinek meg kell osztania szeretetét a két civakodó szülő között! Sokan közülük egy életen át hordozzák az ilyen megpróbáltatások okozta lelki sebeket.

Ti, keresztény testvéreim, legyetek biztosak abban, hogy a házasság szentségével megkaptátok a hűség adományát is, amire a gyermeknek akkora szüksége van, mint egy falat kenyérre... Hirdessétek együtt az élet és a család fontosságát! Enélkül nincs emberhez méltó jövő.”

 

A Szent Pápa mennyei közbenjárását kérjük a vasárnap délelőtti családi szentségimádásunkra!