Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 2. - 2017.09.11.

1./ Boldogság, vagy boldogulás? A két fogalom közötti különbségen azután gondolkodtam el, hogy egy több évtizedes pedagógus-múlttal rendelkező szerzetestanár közlését hallottam, aki tíz éven keresztül az egyik legpatinásabb – kollégiummal működő - egyházi középiskola igazgatója is volt. Elmondása szerint egy kezén meg tudja számolni azokat a szülőket, akik azt kérték tőle, mint igazgatótól, hogy „segítsék a gyermekemet boldoggá válni”. Vagyis nem azt kérték, hogy segítsék őket az életben való boldoguláshoz, hanem segítsék őket boldognak lenni. Boldoguláshoz vezethet, ha használható tudásban részesítik, pl. az informatika területén, vagy bármely tudomány területén. De mi kell a boldogsághoz? - ez itt a kérdés. S ezzel a kérdéssel – mint az idős paptanár mondta – kevés szülő foglalkozott. Hát ezért foglalkozom ezzel a kérdéssel ebben az elmélkedésben.

2./ A Biblia számos vonatkozásban tanít a boldogságról.

Társadalmi vonatkozásban lényeges szempont, hogy ki vezet egy országot. A Prédikátor könyve így ír: „Jaj neked, ország, ha gyerek a királyod, s ha fejedelmeid már reggel lakmároznak! Boldog vagy, ország, ha nemes ember a királyod, s ha fejedelmeid illő időben esznek, férfiak, nem pedig iszákosok módjára.” (10,16-17) Az ószövetségi bölcsesség igazát ma is tapasztaljuk: bizony nem mindegy, hogy ki vezet egy országot, kik vezetik az Európai Úniót.

Egyéni vonatkozásban a zsoltárok könyve számos helyen szól a boldogságról. „Boldog ember, aki nem jár a bűnösök útján. Boldog, aki örömét lelki Isten törvényében.” (1,1-2) „Boldog, aki az Úr törvénye szerint él, boldog, aki követi útmutatásait.” (119,1-2) „Boldog ember, aki reményét az Úrba veti.” (40,5)

Transzcendentális vonatkozásban is olvashatunk a boldogságról. „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában.” (Lk 14,14) „Boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg.” (Jel 14,13)

E néhány kiragadott példa is mutatja, hogy a boldogságról más fogalma van a Bibliának, mint a világnak.

Ki mivel vesződik, azzal kenődik” - mondta egykori tanárom. A pék lisztes lesz, az autószerelő olajos. Aki világi dolgokkal vesződik, az a világ gondolkodását veszi át. Aki a kinyilatkoztatott tanítással kerül kapcsolatba, az az isteni gondolkodást veszi át nagy valószerűséggel. Ezért fontos, hogy istenes dolgokkal is foglalkozzunk, ne csak a világban való boldogulással törődjünk.

3./ A boldogság eléréséhez elengedhetetlen egy belső iránytű. Ez az iránytű a lelkiismeret, melyet Isten teremtett belénk. Boldogságot ad a tiszta lelkiismeret. A közmondás szerint: „a tiszta lelkiismeret a legjobb párna”, ill. „a tiszta lelkiismeret a legjobb altató”. De azt is mondhatjuk, hogy a tiszta lelkiismeret a legjobb belső iránytű. Azonban az iránytűt meg lehet zavarni egy mágnessel.

Verne Gyula: A tizenötéves kapitány c. ifjúsági regényének egyik szereplője Negoro, a gonosz hajószakács - aki valójában rabszolgakereskedő – egy mágnes segítségével megzavarja a hajó iránytűjét, s így az nem Dél-Amerikában köt ki, hanem Afrikában, ahol el akarja adni rabszolgának a hajó utasait. Végül azonban a fiatal kapitány mégis megmenti az utasokat.

A lelkiismeretünket a bűnös kísértés, és abba való beleegyezés, vagyis a bűn tudja megzavarni. A bűn pedig boldogtalanságot okoz. Ha boldogok akarunk lenni, akkor karban kell tartanunk lelkiismeretünk iránytűjét, hogy életünk a helyes irányban folyjon. A határozott és biztos irányt a Biblia mutatja, az a könyv, amely isteni sugalmazással keletkezett. A Biblia bűnnek nevezi a helytelen, tiltott cselekedeteket és viselkedési formákat. Ezzel megmutatja a kerülendő tetteket és felhív a jó megtételére. Oktalanság lenne azt gondolni, hogy a helyes és boldog élethez a bűn elkerülése elegendő. Nem elég a bűnt kerülni, de jót is kell tenni. A jótetteket és az ehhez szükséges képességeket erényeknek nevezzük. A boldogság tehát két pilléren nyugszik: egyrészt kerülni kell a bűnöket, másrészt erényeket kell gyakorolni. A Biblia tág ismereteket ad mind a bűnökről, mind az erényekről.

4./ A szentek élete gyakorlati példákat ad a boldogság megtalálásához. Például a Szűzanyát nem véletlenül mondjuk „boldogságos Szűznek”. Mária fogantatásától kezdve mentes volt minden bűntől, így aztán neki sosem volt lelkiismeretfurdalása, mivel bűne sem volt. Bűntelensége miatt lelkiismeretének iránytűje mindig a helyes életutat mutatta. Ezért mondta önmagáról, hogy „boldognak hirdet minden nemzedék” (Lk 1,48). Ha a szenteknek sikerült a boldogság elérése, akkor ez másoknak is sikerülhet. Csak gondozni kell iránytűnket: bűnbánattartással és erényekkel.

 

AttachmentSize
Vesperás, 2017-09-11.doc18.5 KB