Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 19. - 2018.01.29.

Házasság és család, 19. - 2018.01.29.

1./ A gender szélsőséges programja (gendermainstreaming) egyre nagyobb teret nyer. A német alkotmánybíróság tavaly olyan döntést hozott, hogy a törvényalkotónak 2018. végéig törvényt kell alkotnia az ún. társadalmi harmadik nem bevezetéséről. Eszerint a férfi és női nem mellett lesz egy harmadik nem, melyet az inter – vagyis a „vegyes” - pozitív kicsengésű jelzővel kell illetni. Az interszexuális nem bevezetését most már a svéd kormány is fontolgatja. Nem kétséges, hogy a gender-semlegesség fellegvárának számító Svédországban hamarosan törvénybe is foglalják a harmadik nem bevezetését. Ezek után egy fiú is viselheti a Lisa nevet, egy lány pedig viselheti a Jack fiúnevet. Ámbár ki tudja, lehet, hogy kitalálnak majd új, harmadik nemnek megfelelő neveket.

Félretéve az iróniát, a zűrzavar egyre fokozódik. Ez a zűrzavar nem most kezdődött. A gender szélsőséges programja az ENSZ által szervezett 1995-ös pekingi női világkonferencián került a nagy nyilvánosság elé. A nők, a melegek, a biszexuálisok és a transzszexuálisok egyenjogúságáért folytatott törekvés annak a véleményének adott hangot, hogy „nem két nem létezik, hanem öt: így nem férfiakról és nőkről kellene beszélni, hanem heteroszexuális nőkről és homoszexuális nőkről, heteroszexuális férfiakról és homoszexuális férfiakról, valamint biszexuálisokról”. Ez állt a pekingi női világkonferencia záródokumentumában.

Akár megnyugtatónak is tarthatnánk, hogy ehhez képest a német alkotmánybíróság és a svéd kormány már csak három nemről beszél. Örülni még sincs okunk. Gimnazista diákok arról tartottak eszmecserét a minap, hogy amennyiben két homoszexuális beállítottságú személy szereti egymást, és azzal nem bántanak senkit, akkor miért ne lenne elfogadható az ő „interszexuális” identitásuk?! Ebből látszik, hogy a magyar diákok fejében is zűrzavar van, pedig hazánk nem számít a gender-ideológia fellegvárának.

Attól tarthatunk, hogy előbb-utóbb elhangzik majd egy olyan mondat, miszerint: „a harmadik nem a megoldás, és nem a probléma.” Ez nem lehetetlen, hiszen – miként Orbán Viktor a múlt heti V4-es budapesti találkozón idézte – 2004-ben, az akkori ENSZ-főtitkár, Kofi Annan kijelentette: „a migráció megoldás és nem probléma”. Nos, akár a migránsügyet nézzük, akár a gender-ügyet, mindkettő nagy zűrzavart okoz Európában. A legnagyobb baj, hogy nincsenek egyértelmű jelzőtáblák. Persze volna egyértelmű tábla – gondoljunk a bibliai isteni kinyilatkoztatásra – de ezt zsigeri gyűlöletből eleve elutasítják. Ehelyett bőven vannak olyan zavaros jelzések/jelzőtáblák, mint amelyekre utaltam. Gondoljuk el, ha a mai egyértelmű és világszerte egységes KRESZ-táblák helyett egyik országban ilyen, másik országban olyan táblákat helyeznének el, mi következne belőle? Anarchia, káosz, zűrzavar. Csodálkozhatunk azon, ha gimnazista diákjaink olyan kérdéseket vetnek fel, hogy ha két „interszexuális” egyén így szereti egymást, akkor azt miért nem lehet elfogadott! Ki mondja el nekik, hogy egy állam működtetéséhez nem csak adóbevételre van szükség, de emberekre is, akik az adót befizetik. Az „interszexuális” álházasságokból (ez XVI. Benedek pápa megfogalmazása) ugyebár nem születik gyermek. Akkor migránsokkal pótoljuk a hiányzó állampolgárokat? Kofi Annan szerint ez a megoldás, és nem probléma. Persze a napi gyakorlat éppen az ellenkezőjét igazolja – s ez a tény nem elhanyagolható!

Kérdés, hogy a nyugati világ mai ideológusai/vezetői képesek-e belegyömöszölni Európa népeit migráns- és gender-ügyekben a maguk alkotta Prokrusztész-ágyába.

2./ Égetően fontos lenne a fiatalokkal tisztázó beszélgetéseket folytatni. Például arról, amit a Gaudium et spes zsinati dokumentum tanít a házasságról és családról.

A bensőséges házastársi élet- és szeretetközösség a Teremtő műve, a maga törvényhozásával ő szabályozza, és a házassági szövetségkötés, vagyis a személyes és visszavonhatatlan beleegyezés hozza létre. Így egy, az Isten rendelése folytán szilárd intézmény keletkezik – még a társadalom nyilvánossága előtt is – abból az emberi aktusból, amellyel a házastársak egymásnak adják önmagukat és elfogadják a másikat; ez a szent kötelék pedig – mind a házastársak és a gyermek, mind a társadalom érdekében – már nem függ az emberi döntéstől. Maga Isten a szerzője a házasságnak, amelynek javai és céljai vannak, és ezek mindegyikétől igen nagy mértékben függ az emberi faj fennmaradása, az egyes családtagok személyes fejlődése és örök sorsa, továbbá magának a családnak és az egész társadalomnak méltósága, biztonsága, békéje és jóléte.” (48)

Bizony hasznos lenne a zsinati útmutatás magunkévá tétele, s az arról való tanúságtétel!