Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 18. - 2018.01.22.

1./ A minden évben megrendezett Házasság hete alkalmat teremt arra, hogy pozitív módon legyen bemutatva a házasság és család intézménye. Talán nem véletlen, hogy a Házasság hetének „arcai” - úgy is mondhatnánk: házigazdái – rendre vallásos házaspárok. Mi ennek az oka? Nyilvánvalóan az, hogy a házasságról és családról a kereszténység pozitív tanítást ad. Például a Gaudium et spes zsinati dokumentum (1965-ben) ezt írja: „Az ifjúságot alkalmas módon és idejekorán, elsősorban éppen a családon belül, fel kell világosítani a házastársi szerelem méltóságáról, feladatáról és megéléséről, hogy a tisztaság szeretetében nevelkedve megfelelő életkorban és erényes jegyesség után köthessen házasságot.” (49)

Lehet, hogy a sokféle élettársi kapcsolatok korában idegenül cseng a „tisztaságban megélt erényes jegyesség” eszméje, de ettől nemhogy csökkenne annak értéke, ellenkezőleg: növekszik. Hasonlat: egy negyven éves, 1500-as LADA személyképkocsit, mely mindössze 13 ezer km-t futott, 4,65 millió Ft-ért árul a tulajdonosa. Lehet az erényes jegyesség eszményét régimódinak nevezni, olyannak, amely ma nem „korszerű”, de attól az értéke egyáltalán nem csökken, sőt: növekszik.

A szülők nevelői munkájához hasznos pszichológiai útmutatást adott a zsinat utáni években a német szerzőpár: Helga és Barthold Stratling. Tanulmányukban a házasságkötés előtti szemérmetlenség bűnét nem csak a hatodik parancshoz kapcsolják, hanem az első parancshoz is, mely az Isten szolgálatát írja elő. Megközelítésük szerint a szerelem Istentől adott természetes rendje, és még inkább a szentségi házasságnak rendje egyúttal szolgálat is. A szerelem Isten akarta rendjén kívül megélt szexualitás tagadja ezt a szolgálatot, és ezáltal megsérti mindazokat, akiknek igényük az igazi szerelem. A házasság előtti kapcsolatban megélt félelem a „nem kívánt gyermektől” ugyanis nem mondható a másik fél szolgálatának. A lappangó félelem nem örömforrás. Félelemmel nem lehet szolgálni a szerelmet. És itt nem csak a nem kívánt gyermektől való félelemről beszélhetünk, de arról a bizonytalanságról is, hogy a másik – akivel semmiféle legális kötelék nem köt össze – mikor gondolja meg magát, és mikor lép ki a kapcsolatból.

2./ Böjte Csaba: Arra SZÜLETTÉL, hogy AJÁNDÉK LEGYÉL c. könyvében (Helikon, 2016) – amolyan füveskönyvében – bölcs meglátásokat és tanácsokat olvashatunk a jegyességről.

Nem kell egy egész dinnyét megennem ahhoz, hogy megállapítsam, édes-e; elég, ha megnézem, megkopogtatom, talán egy kicsi falatot ad nekem az árus a lékből. Ugyanígy azt gondolom - mondja Csaba testvér –, hogy fából van az az embere, aki egy-egy érintésből, pusziból, gyengédségből nem érzi meg, hogy testileg is egy hullámhosszon van-e kedvesével. (64)

A testi kapcsolat az együttjárás könnyed, vidám időszakát, szerelmetek kialakulásának tavaszát elsöpri, ha idő előtt jön a perzselő nyár. A forró ölelés könnyen elfedteti, elhomályosítja azokat a hiányosságokat, fogyatékosságokat a másik emberben, melyekkel egy életen keresztül nagyon nehéz vagy lehetetlen együtt élned. A tekintet szinte vakká változik, ha csak a gyönyört keresi. És utána jöhet az ébredés, a másnapos elbizonytalanodás, a keserű kijózanodás. (65)

Természetes, hogy nem iszunk más poharából, nem használjuk más fogkeféjét, az üzletben csak a bontatlan csomagolású árut vesszük meg – a tisztaságot, a teljességet értéknek tartjuk. Pont életünk egyik legfontosabb területén lennénk igénytelenek? (66)

Felmerül a kérdés: valóban én kellek neki, vagy csak a testem? Őszintén, igazán szeret engem? Mi lesz akkor, ha már nem tart vonzónak? Másikat keres, hisz eddig sem volt fontos neki, hogy a házasságban találja meg a boldogságot? Vajon hűséges lesz-e hozzám, amikor beteg vagyok, hiszen nem tanulta meg a gyengédség ezer más, apró jelét? A bizalmatlanság, a féltékenység mint kígyó lopódzik a szerelmesek szívébe, és az, amit Isten áldásnak szánt, tönkreteheti az életüket.” (67)

3./ Lackfi János költő és Bárdos Júlia művészettörténész volt a 2012-es Házasság hetének arca. Házasságkötésük idején 18 és 20 évesek voltak, s immár negyed évszázados házasságukból öt gyermek született. A József Attila-díjas költő szerint „sokan mondják, hogy én még szeretném élni az életem, azért nem házasodom – én viszont azt gondolom, hogy a házasságban éli az ember igazán az életét”. Felesége pedig azt mondja, hogy a szeretet valójában nem érzelem, hanem döntés, és sokszor a döntés után jön az érzelmi rész. Ha kitartunk döntésünk mellett, abból születik meg az újabb érzelmi magaslat.

A jó keresztény házasságban élő pár szavait egy emberöltőnyi házasélet hitelesíti. Ez nem semmi!