Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 17. - 2018.01.15.

1./ A házasság felbonthatatlanságáról az egyházi Tanítóhivatal számos esetben szólt. A Gaudium et spes zsinati határozat 48. pontja arra hivatkozik, hogy „a férfi és a nő a házasságban már nem két test, hanem csak egy (Mt 19,6), személyük és tevékenységük bensőséges egyesülés – hiszen itt két személy kölcsönös önátadásáról van szó – nemkülönben a gyermekek érdeke is a házastársak teljes hűségét követeli meg, és sürgeti, hogy felbonthatatlan legyen egységük.”

A házasságok válságának korában a világban sokat beszélnek a felbonthatatlanság nehéz követelményéről, miközben említésre sem méltatják a felbonthatatlan házasság erkölcsi értékét. A zsinati határozat 49. pontja ellenben „tiszteletreméltó erkölcsi értéknek” tartja a szentségi házasságot. „A kölcsönös elkötelezéssel megpecsételt, kiváltképpen pedig a Krisztus-rendelte szentséggel szentesített szerelem testileg és lelkileg felbonthatatlanul hű marad jó és balsorsban egyaránt, és így semmiféle házasságtöréssel vagy válással nem fér össze.”

A Gaudium et spes zsinati határozat megjelenése óta eltelt ötven esztendőben megsokszorozódott a válások száma, nem is beszélve a gyakori partnercserével járó élettársi viszonyok elterjedéséről, ami fél évszázaddal ezelőtt szinte ismeretlen volt. Egy valami azonban nem változott: az egyházi tanítás továbbra sem engedi az elvált és polgárilag újraházasodottak szentáldozását, hasonlóképpen a közös háztartásban élettársi viszonyban élőkét sem. Ennek a tiltásnak a visszavonását újra és újra előhozzák, ezzel mintegy nyomást gyakorolva az egyházi Tanítóhivatalra. Legújabban Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítása foglalkozott ezzel a kérdéssel.

2./ Az elváltak új házasságával kapcsolatban értékes tanítást olvashatunk Peter Seewaldnak Joseph Ratzinger bíborossal (a későbbi XVI. Benedek pápával) 1996-ban készült interjúkötetében.

Az újságíró kérdésére először arról szól a Bíboros, hogy a szétesett házasság kétségtelenül nagy teher. De ezt a terhet – szerinte – elviselhetővé teszi, ha valaki észreveszi, hogy mások is vannak, akik nem áldozhatnak. A probléma valójában azért lett ilyen drámai, mert az áldozás szinte társadalmi szertartássá vált, és szinte megbélyegzik azt, aki nem áldozik. Ha újra láthatóvá válik, hogy sok ember kénytelen azt mondani magának: valami van a rovásomon, ebben az állapotban, ahogy vagyok, nem mehetek oda áldozni, és ily módon újból megkülönböztetik Krisztus testét, és nem a szentmise járulékos elemének tekintik az áldozást, a dolog azonnal más fényben fog feltűnni.

Másodszor azt is figyelembe kell venni, hogy aki az áldozásról való lemondást magára vállalja, tesz valamit az Egyházért és az emberiségért, mert ezáltal tanúságot tesz a házasság egyszer megköthető volta mellett. Ratzinger bíboros szerint „föl kell ismernünk, hogy pozitív érték lehet a szenvedés és a lemondás, s hogy új kapcsolatot kell ezekkel találnunk.” Megtörténhet, hogy azt, aki szenvedett a szentáldozástól való eltiltás miatt, még inkább be fogják fogadni a mennyországba. Itt jegyzem meg, hogy Belon Gellért püspök atya is hasonlót mondott még a 80-as években: aki engedelmesen aláveti magát az egyházi tilalomnak, az engedelmesség erényének gyakorlásáért nem fog elmaradni a jutalma. Ratzinger bíboros még egy szempontra felhívja a figyelmet: „tudatosítanunk kell, hogy a szentmisén, az Eucharisztián gyümölcsözően lehet részt venni akkor is, ha az ember nem minden alkalommal áldozik.” Itt a lelki szentáldozásra utal, amit évszázadok óta hirdetnek az egyháztanítók, mint pl. Aquinói Szent Tamás és Avilai Szent Teréz.

Peter Seewald kérdésére, hogy vajon az áldozás tilalma véglegesnek tekinthető-e, Ratzinger bíboros ezt válaszolta: „Alapjában el van döntve, de konkrét kérdések, egyedi esetek mindig lehetségesek. Lehetséges például, hogy a jövőben az első házasság semmisségét a bíróságon kívül is meg lehet majd állapítani. Megállapíthatják esetleg a tapasztalt helyi lelkipásztorok is. Ilyen egyszerűsítő jogfejlődés elképzelhető. Az alaptétel azonban, hogy a házasság fölbonthatatlan, s aki életének érvényes házasságát, a szentséget elhagyta és egy másik házasságra lépett, nem áldozhat, az alaptétel mint ilyen véglegesnek tekinthető.” (vö. A föld sója, 167-168) -NB! Ferenc pápa két éve egyes házassági eseteket a megyéspüspök közvetlen elbírálása alá vont, egyszerűsítve az eljárást.

3./ Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a házasság felbonthatatlanságának tanítása az Egyház identitásának része, s ezért nem változhat. Az emberi szervezet sejtjei hét évenként kicserélődnek, de ettől emberi identitásunk, önazonosság-tudatunk megmarad. A házassági peres eljárásokban lehet ugyan jogfejlődés, de a felbonthatatlanság tanítása, valamint az érvénytelen házasságban élők szentáldozástól való eltiltása nem változhat, mert ez az Egyház identitásának része.