Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 16. - 2018.01.08.

1./ A tiszta szerelemről 2009. óta minden évben előadást és imaestet tartanak hazánkban. Először a budapesti Örökimádó templomba hívták a fiatalokat tanúságtételre és imádságra, mára pedig sok templomban tartanak hasonló imaestet szerte az egész Kárpát-medencében. Farkasréten 2016-ban és 2017-ben szerveztük meg a tiszta szerelem imaestet, melyre kizárólag azok a fiatalok jöttek el, akik amúgy minden héten jönnek ifjúsági katekézisre. Átütő eredményről nem beszélhetünk, de a gondolat jelen van.

A tiszta szerelemről már a II. vatikáni zsinat Gaudium et spes dokumentumának 49. pontja is ír, de nem csak a fiatalokat célozza meg, hanem a házasokat is. „Biztatja a jegyeseket és a házastársakat, hogy jegyességüket tiszta szerelemmel, házasságukat pedig osztatlan szerelemmel éljék és tegyék gazdaggá.” Mitől lesz a szerelem tiszta? - kérdezhetnénk. Attól, hogy a jegyesek vagy házastársak önmagukat szabadon és kölcsönösen odaajándékozzák egymásnak. Az ilyen odaajándékozás „messze fölötte áll a merő érzéki vágynak, amely önző mohóságával el is lobban.” - olvassuk a zsinati dokumentumban.

Szent Pál apostol az efezusiakhoz írt levelében Jézus példájára hivatkozik, amikor ezt írja: „Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte.” (Ef 5,25) Ez a mondat arra utal, hogy Jézus a kereszten szabadon odaajándékozta magát az emberiségnek. Az apostol ennek analógiáját látja a házasságban, ahol a házastársak feláldozzák önmagukat egymásnak. De ez nem profán dolog, mert a házasság szentségében kegyelmet is kapnak, azaz természetfeletti segítséget is kapnak állapotbeli kötelességük teljesítéséhez. Ezért mondja Szent Pál a házasságot „nagy titoknak” (Ef 5,32), vagyis természetfeletti valóságnak.

Kétségtelen, hogy sok jegyes és házastárs szabadon és kölcsönösen odaajándékozza magát társának, ami az eszményi házasság előfeltétele. Ugyanakkor tapasztaljuk az élettársi kapcsolatok rohamos terjedését, a gyakori partnercserét, és házassági válások hatalmas számát. Mi okozza ezt?

2./ John F. Kavanaugh, Egyesült Államokban élő jezsuita egyetemi tanár a Krisztus követése a fogyasztói társadalomban c. könyvében a szerelem árucikk-jellegűvé válásában látja a baj gyökerét. Szerinte „a házasság intézményének értékvesztése részben az emberi szexualitás elértéktelenedésére vezethető vissza”. (im 188) Fogyasztói társadalmunkban a szexualitás is árucikké vált. Mint általában a fogyasztási cikkeket, a házasságot sem tartják életre szólónak, legfeljebb a pillanatnyi igény kielégítésének. A jezsuita pap meglátása igaz, mert minálunk is úgy gondolkodnak legtöbben a házasságról, vagy az élettársi viszonyról, hogy „ameddig jól kijövünk egymással, addig fenntartjuk a kapcsolatot, ha pedig nem tudunk kijönni egymással, legfeljebb elválunk”. Drasztikus hasonlattal: a háztartási gépet addig tartom amíg működik; ha elromlik, vagy kijön egy korszerűbb gép, akkor lecserélem egy újra. Gyurcsány Ferenc miniszterelnökjelöltként, 2004-ben tett meggondolatlan kijelentése, - „akinek öreg, öregecskedő felesége van, az fiatalabbat érdemelne” - nem meglepő, csak leképezi a fogyasztói társadalom gondolkodásmódját. Ez persze nem menti fel annak embertelen jellegét.

Belegondolunk néha a válások következményeibe? Most nem a legdurvább következményekre gondolok – veszekedés, testi sértés stb. - hanem látszólag bagatell esetekre. Karácsonyi pásztorjátékra készültünk. A gyerekek nagy kedvvel jöttek a próbákra. Nem sokkal karácsony előtt azonban az egyik szereplő nagymamája közölte, hogy unokája mégsem tudja vállalni a szerepet, mert az elvált édesapa éppen akkor viszi el a gyereket magához. A gyerek lesütött szemmel hallgatta végig ezt a bejelentést, majd a nagymama mindjárt el is vitte, hiszen értelmetlen itt maradnia a próbán. Akkor arra gondoltam, hogy lám, a gyerek örömét sikerült elvenni, még csak nem is rossz szándékkal, csak pusztán a helyzet visszásságával. Egy ép családban a gyerek öröme azáltal is növekszik, hogy szereplését az egész család végignézi és együtt örülnek vele. Ebben az esetben ez az öröm elmaradt.

A válás további következményére az amerikai jezsuita atya hívja fel a figyelmet: „Egy család nélkül felnövő gyermek számára életről és szeretetről a kizárólagos információforrás a média, a társadalmi kényszer és a kulturális elvárások.” (uo) Vagyis nem az isteni kinyilatkoztatás tanítása lesz a minta és mérce, hanem a „más is így csinálja”, és az „ez van, ezt kell szeretni”.

Mégis: a házasság intézménye az utolsó mentsvár a mindent árucikké tevő propaganda ellen.