Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 15. - 2017.12.18.

1./ „A család jó szívvel juttasson a maga lelki gazdagságából más családoknak is.” - olvassuk a Gaudium et spes zsinati határozat 48. pontjában. A dokumentum nem részletezi, miben áll a család lelki gazdagsága, de Szent II. János Pál pápa Evangelium vitae kezdetű enciklikájában olvashatunk a család lelki értékeiről. A 92. pontban a családban történő gyermeknevelés területeit sorolja fel:

A család elsősorban a gyermekek nevelésével tesz eleget az élet Evangéliuma hirdetésére szóló küldetésének. A szülők szóval és példával a mindennapi élet kapcsolataiban és döntéseiben, konkrét megnyilvánulásaikkal bevezetik gyermekeiket a hiteles szabadságba, mely az őszinte önátadásban valósul meg; kiművelik bennük a másik tiszteletét, az igazságérzetet, a szívélyes elfogadást, a dialógust, a nagylelkű szolgálatot, a szolidaritást és minden más értéket, mely segít az életet ajándékként élni. A keresztény szülői nevelés a gyermekek hitét is szolgálja, és segít nekik, hogy teljesítsék Istentől kapott hivatásukat. A nevelői küldetés része az is, hogy tanítsák és tanúsítsák a gyermeknek a szenvedés igazi értelmét: ezt teszik akkor, ha figyelmesek minden körülöttük lévő szenvedésre, és együtt érző segítséget nyújtanak a beteg és öreg családtagoknak.”

A 93. pontban a keresztény család szolidaritásáról olvasunk:

A szolidaritás... a családban és a család körül úgy mutatkozik meg, mint a mindennapok apró és alázatos tetteiben tapasztalható finom, éber és szíves figyelem. A családok közti szolidaritás rendkívül jelentős megnyilvánulása a szüleiktől elhagyott vagy súlyos bajba került gyermekek örökbefogadására vagy gondozásba vételére való készség... Az örökbefogadás formái közül érdemes fölfigyelnünk a távörökbefogadásra, amit olyankor tanácsos előnyben részesíteni, amikor a gyermekek elhagyásának egyetlen indítéka a család nagy szegénysége. Az örökbefogadásnak ez a változata ugyanis megadja a szülőknek a szükséges segítséget, hogy nevelni tudják gyermekeiket, akik így megmaradhatnak természetes környezetükben.”

A Pápa által említett „távörökbefogadás” gyakorlatilag a szegény család rendszeres anyagi támogatását jelenti egy másik család részéről. A háború előtt, falusi környezetben ez úgy működött, hogy a szegény család gyermeke sorkoszton élt, azaz minden nap más-más családnál étkezett, egyébként saját családjában élt.

Szent II. János Pál pápa megemlíti, hogy a családok szolidaritása a közjót is szolgálja, ami magával hozza a családok társulásainak létrejöttét. Hazánkban éppen 30 éve alakult meg a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, amely az ország legnagyobb független civil szervezete, 14 ezer tagcsalád részvételével. A keresztény családok az egyesületen és annak programjain keresztül nem csak egymásra hatnak, de hatnak a törvényhozó és végrehajtó állami intézményekre is, hogy azok oltalmazzák a családot és az emberi életet.

 

2./ Dekadens világunkban a házasság és család felbomlását éljük meg.

XVI. Benedek pápát idézem: „A házasság eróziójának különféle formái, mint a szabad együttélés, és a 'próbaházasság', és még az azonos neműek álházassága is egy anarchikus szabadság kifejeződései, melyek az igaz emberi szabadság rontására jönnek létre.” (Meghívó egy imára, 59)

Az „anarchikus szabadság” ideológiája belopja magát sok keresztény gondolkodásába is, oly módon, hogy a melegek házasságával nincs semmi baj, hiszen ezzel nem ártanak másoknak. Óriási tévedés! Senki sem él Robinson Cruseo-ként egy magányos szigeten. Társadalomban élünk, ahol hatással vagyunk egymásra. Erkölcsi eltévelyedések mindig voltak, ezekről, valamint keresztény megítélésükről Szent Pál apostol Római levelének első fejezetében olvashatunk. A természetellenes együttélések egyáltalán nem ártalmatlan modellek. Nem lehet azt mondani, hogy nem árt senkinek, mert a társadalomnak igenis árt. Az azonos neműek „álházassága” tovább rontja az amúgy is katasztrofális demográfiai helyzetet, hiszen nem születik belőlük gyermek. Ha a szolidaritást helyesen értelmezzük, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a család társadalmi kötelezettségét.

Az az ideológia, amely csak a jogokról beszél, de hallgat a kötelezettségekről; az a gondolkodásmód, amely csak a maga kedvét keresi, de figyelmen kívül hagyja az emberi közösség javát, a közjót – az társadalmilag veszélyes, mert az „anarchikus szabadság” terjesztője.

 

AttachmentSize
Vesperás, 2017-12-18.doc18 KB