Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 10. - 2017.11.13.

1./ Chiara Lubich (1920-2008), a Fokoláre Mozgalom alapítója 2000-ben a Vatikánban rendezett pasztorálteológiai kongresszuson A gyermek evangelizációjáról tartott előadást. Alapgondolata az volt, hogy a gyermeket találkoztatni kell Jézussal. De hogyan? Kétezer évvel ezelőtt sem volt könnyű Jézussal találkozni. Szent Márk evangélista leírja, hogy egy alkalommal „kisgyerekeket hoztak hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. De a tanítványok elutasították őket. Amikor Jézus észrevette, helytelenítette.” (Mk 10,13-14)

  Amint Jézus korában sem volt könnyű találkoztatni a gyerekeket vele, úgy ma is komoly nehézségei vannak e találkoztatásnak. A gyermek ott fog találkozni Jézussal, ahol az emberi közösség – legyen az család, vagy plébániai közösség – Jézus nevében jön össze. Jézus maga mondta: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20)

 

  Boldog Batthyány-Strattmann László minden nap reggel körmendi kastélyukban családjával vett részt a szentmisén; majd utána megbeszélték a napi tennivalókat. Este ismét összejött a népes család, és közösen kiértékelték a napi eseményeket.

  Ha a családtagok szeretik egymást – miként a szemorvos családjánál ezt látjuk –, akkor ily módon Jézust viszik otthonukba. És ez vonzó lesz gyermekeik számára. A gyerekek arra éreznek majd késztetést, hogy utánozzák a szülők viselkedését. Ha a mama és a papa este elmesélik, hogy a napi események során hogyan sikerült keresztényként élni, természetes lesz a gyerekek számára, hogy ugyanúgy elmeséljék az ő tapasztalataikat. Ezek a beszélgetések olyan pillanatok lesznek, amelyek megerősítik a családi kapcsolatokat egymással, de Jézussal is.

 

2./ A gyerekekben kialakul az evangélium szerinti gondolkodásmód, amely oda vezet, hogy az embereket és az élethelyzeteket úgy értékeljék, ahogy Jézus tenné.

 

Chiara Lubich elmondott egy történetet, melyet egy genovai apuka írt meg neki:

  Éppen a tányérokat mostam, amikor Luca belépett a konyhába. Fogja a törlőrongyot és elkezd törölgetni. „Vigyázz, nehogy leejtsd” - mondtam neki egy kicsit meglepődve segítőkészségétől. Erre ő elégedetten: „Amikor anyu hazaér, mindent tisztán talál majd. Tudod papa, amikor felmegyek a mennybe, Jézus azt fogja nekem mondani: akkor, amikor a papának segítettél, velem tetted.”

 

Egy firenzei anyuka pedig egy másik történetet adott közre:

  Három lányával kocsival mentek bevásárolni. Elmentek a nagypapa háza előtt, amikor a lányok azt kérték, hadd szálljanak ki üdvözölni őt. „Ti csak menjetek – mondja az anyuka –, itt várlak titeket a kocsiban.” Amikor visszatérnek, megkérdezik: „Miért nem jöttél?” Erre az anya: „A nagypapa nem viselkedett szépen velem; így érthető...” Ilaria félbeszakítja: „De anyu, meg kell élnünk az evangéliumi tanítást: szeressünk mindenkit, tehát az ellenségeinket is...” Az anyuka nem tudta, mit mondjon. Nézett rá és mosolygott: „Igazatok van. Várjatok meg itt.” És fölment a nagypapához.

 

3./ A gyerek sokba kerül. Sok időbe kerül! De ha a szülő tud elegendő „időt fecsérelni” a gyerekekre, a barátjukká tudnak válni és el tudják nyerni bizalmukat. Ez a bizalmi viszony a kamaszévekben értékelődik fel, amikor a serdülő amúgy is bezárkózóbbá válik; amikor az ő életében is eljön a krízis és a keresés időszaka. Ez a lázadás időszaka. A szülő ilyenkor a megfeszített Krisztus fájdalmára fog ráismerni, aki megélte, hogy szinte mindenki elhagyta. De a serdülőben ilyenkor is megmaradnak az értékek, hiszen személyisége megalapozásánál abban a szerencsében volt része, hogy szüleik egymás iránti és iránta megtapasztalt szeretetén keresztül Jézussal találkozott.

  Chiara Lubich azzal zárta előadását, hogy „kérjük Szűz Máriát, aki felnevelte Jézust, hogy küldjön nekünk egy keveset anyai neveléstudományából.”

 

AttachmentSize
Vesperás, 2017-11-13.doc16.5 KB