Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Házasság és család, 1. - 2017.09.04.

1./ Lábady Tamás alkotmánybíró halála (2017.08.11.) alkalmából a következő megemlékezés volt olvasható a Heti Válasz augusztus 17-én megjelent számában:

<„A gyermek az élet érinthetetlenségét már az anyatejjel szívja magába, tizenhét éves korára embertársaira a legnagyobb tisztelettel kell tekintenie.” - így indokolta a most 73 évesen elhunyt Lábady Tamás a Pécsi Ítélőtábla elnökeként híres ítéletét. Az Alkotmánybíróság korábbi elnökhelyettese 2008-ban nyolcmilllió forint megfizetésére kötelezte a társukat megölő két 17 éves fiú szüleit, amiért helytelenül nevelték gyermekeiket.>

Bizonyára nem véletlenül emlékeztek éppen ezzel az ítélettel a katolikus hite szerint élő nemzetközi hírű jogászprofesszorra. Ez az ítélet ugyanis iránymutató. Nem csak a bíróknak, de a szülőknek is. Mert minden szülő felelős a gyermekéért. Nem csak anyagilag, de erkölcsileg is. Hogy milyen felnőtt lesz a gyermekből, abban múlhatatlan szerepe van a szülőnek, a családnak. Ezt a felelősséget nem lehet áthárítani másokra, nem lehet áthárítani a társadalom egészére. Ha ez így van – márpedig Lábady Tamás híres ítélete ezt állapítja meg – akkor ez a szemléletmód más helyzetekre is igaz kell legyen. Például a nemi identitás kialakulásában.

2./ A gender-elmélet elveti a biológiai nem meghatározó szerepét, és helyette a társadalmi nem – a gender – fogalmát vezeti be. Eszerint mindenkinek joga van férfinek vagy nőnek, esetleg egyiknek sem tekinteni magát, függetlenül attól, hogy biológiailag valamelyik nemhez tartozik. Mi váltotta ki ezt az őrült elméletet? Erre azt válaszolják, hogy a nőket – nemi identitásuk miatt - társadalmilag sokféle hátrányos megkülönböztetés éri. Vegyünk egy példát. Előfordult már, hogy ugyanazért a munkáért egy férfi több fizetést kapott, mint egy nő. A nyilvánvaló igazságtalanság gyökerét abban látja a gender-elmélet, hogy a kis gyermekeket a társadalom belekényszeríti valamelyik nemi identitásba. Azzal, hogy például a lánynak babát adnak játékként, a fiúknak pedig valami fiús játékot, már determinálják társadalmi szerepét. Másképpen mondva: a társadalom határozza meg az ember identitását, és nem ő maga. Ebből a ráerőltetett szerepből úgy lehet kilépni a gender-elmélet szerint, ha nem beszélünk többé férfi és női nemről, hanem rábízzuk a gyermekre, hogy ő mi akar lenni: férfi, nő, vagy semleges nemű (mint a német nyelvben a névelők). Gyakorlati megvalósításként bizonyos országokban már nincs külön fiú és lány illemhely, hanem csak egyféle.

Mulatságos helyzetek is adódnak ebből. Külföldön járó katolikus hívő bement egy Ikea-áruház férfi WC-jébe. Mivel ott nem volt piszoár, úgy vélte, eltévesztette az ajtót. Kiment, hogy megnézze, valóban a férfi WC-be tért be. Az ajtón a férfiaknak jelzés szerepelt. Belül azonban már nem volt a nemi identitásra utaló piszoár. Az Ikea áruház már kompatibilis, összeillő a gender-elmélettel.

3./ A katolikus tanítás a Biblia isteni kinyilatkoztatását követi, mely szerint Isten az embert férfinak és nőnek teremtette. Ezért a gender-elméletet veszélyesnek, károsnak, emberellenesnek, mindenek előtt pedig isteni kinyilatkoztatás-ellenesnek tartjuk. Gyanítható, hogy a gender- elmélettel nem a nők hátrányos és igazságtalan megkülönböztetését akarják bizonyos körök megszüntetni, hanem valami egészen más indok húzódik meg, amit valójában álcáznak. Röviden fogalmazva: a gender-elmélettel az a bajunk, hogy az családellenes; ami pedig családellenes, az egyben társadalomellenes is, mivel a család a társadalom alapsejtje. Ha az alapsejt beteg, akkor beteg lesz az egész szervezet; miként a rákbetegségnél látjuk. A gender-elmélet így tehát a társadalom rákos megbetegedése. Küzdeni kell ellene, miként a rákbetegségnél is tesszük.

     Hogyan küzdjünk ellene? A katolikus tanítás ismertetésével. Ezt mondjuk evangelizálásnak.

     Ha egy forrás vizébe mérgező anyag kerül, ami miatt annak fogyasztása veszélyessé válik, akkor nem az a megoldás, hogy megszüntetjük a vízforrást. A mérgező anyag vízáramba kerülését kell megakadályozni. Ezzel parallel helyzet az, amikor a női nemet valamilyen igazságtalan megkülönböztetés éri. Ebben az esetben nem a nemi identitás megszüntetésével lehet orvosolni a bajt, hanem az igazságtalanság megszüntetésével. Nem az isteni teremtés rendjét kell megváltoztatni egy igazságtalanság kiküszöbölése érdekében, hanem az embernek magának kell megváltoznia azzal, hogy érvényre juttatja az isteni igazságosságot. Röviden: nem a teremtés struktúrájában van a hiba, hanem a bűnös emberben. Felelősek vagyunk a teremtés rendjéért, és a gyermekeink neveléséért. Félő, hogy a gender-elmélet a felelősség alóli kibújást jelenti. Csak nehogy a végítéleten vonjon felelősségre minden ember Bírája, az Isten! Ott nem pénzbüntetés lesz!

 

AttachmentSize
Vesperás, 2017-09-04.pdf48.39 KB