Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Gondolatok az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról – 2021.09.13.

1./ NEKünk adtad magad

Az augusztusi plébániai családos táborban tartott szentségimádáson hallottam először gitáros kísérettel az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) „Minden forrásom belőled fakad” mottójára íródott éneket, melynek címe szójátékot tartalmaz: NEKünk adtad magad. A cím azonban asszociációra is alkalmat ad, hiszen a Szent II. János Pál pápa által bevezetett világosság rózsafüzér ötödik titka is így szól: ...aki az Eucharisztiában nekünk adta magát.

Maurice Zundel (1897-1975) svájci teológus – Szent VI. Pál pápa barátja – egyik homíliájában ezt mondta az Eucharisztiáról: „A legrendkívülibb dolgok egyike, hogy Isten olyan Isten, aki Életét adja az emberiségért, következésképpen az ember életét saját életével méri: az ember felér Istennel.” (1966. febr. 6. Genf)

Sportból vett hasonlattal úgy is mondhatnánk, hogy Isten – azáltal, hogy emberré lett Fiának életét adta értünk - „beárazta” az embert. Az emberi életet olyan értékesnek tartotta, mint Fiának, az emberré lett Jézusnak az életét. Mint tudjuk, a sztár labdarúgóknak euró milliókban mért áruk van. A nemrégiben lejátszott – és 0 : 4 arányban elvesztett – magyar-angol válogatott mérkőzés után azzal próbálták enyhíteni a szurkolók szomorúságát, hogy az angol válogatott egyetlen csatára pénzben többet ér, mint az egész magyar válogatott. A sztár labdarúgókat „beárazzák”, aztán adják és veszik a klubok, mint egykor a rabszolgákat, vagy gladiátorokat. Korunk egyik legkirívóbb torzulása, hogy az embert pénzben mérik. De nem az egyetlen torzulás.

Angelo Bagnasco bíboros, pápai legátus a kongresszust megnyitó szentmisében az elsőáldozó gyerekeknek ezt mondta: „Az élet nem attól szép, hogy nincsenek benne megpróbáltatások, nehézségek, tévedések, de nem is akkor, ha sikerekkel lesz tele, ha fontos emberek lesztek, hanem akkor, ha hasznosak lesztek.” Igen, az is torzult értékrend, mely az ember értékét sikerekben és rangban méri. Az embernek a jézusi példából eltanult szolgálat adja az igazi értéket. „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét váltságul sokakért.” (Mt 20,28)

NEKünk adtad magad – énekelték a nyári családos tábor szentségimádásán a farkasréti fiatalok; s ők azok, akik minden vasárnap a 9 órai szentmise után elimádkoznak egy tized rózsafüzért, olykor a világosság rózsafüzér ötödik titkával: aki az Eucharisztiában nekünk adta magát. Imaszolgálatot végeznek ők a papi hivatásokért; de imaszolgálatot végeznek azok is, akik a Teréz-misszió tagjaként imádkoznak egy papért, vagy akik kilenc hónapon keresztül imádkoznak egy meg nem született magzatért, mintegy lelkileg adoptálva őt. A szolgálat valóban kedvessé tesz Isten előtt, a szolgálat Jézushoz tesz hasonlóvá, s éppen ezért a szolgálat teszi értékessé életünket. Nem a pénz, nem a siker, nem a rang, hanem a szolgálat teszi értékessé az embert.

 

2./ „Az Egyház az Eucharisztia ünneplésére jött létre”

A budapesti kongresszus lelki gazdagságának egyik szép megnyilvánulása volt I. Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka látogatása. Ő volt az, aki 2000. augusztus 20-án a budapesti Szent István bazilika előtt tartott szentmisében az ortodox egyház szentjeinek sorában emelte első szent királyunkat. Most 21 év múltán ismét itt volt, és beszédében a 100 évvel ezelőtt született észt származású ortodox papot – Alexander Schmemann atyát – idézte: „Az Egyház az Eucharisztia ünneplésére jött létre.”

Maurice Zundel lényegében ugyanezt mondta: „Eucharisztia és Egyház elválaszthatatlanul egymásba fonódott. Az Egyház az Eucharisztia által hozza újra és újra létre önmagát.”

A keleti és nyugati egyház egy-egy jeles teológusának közös látásmódja az Eucharisztiát illetően elevenen élteti bennünk a reményt, hogy a kereszténység egyszer visszatalál az egységhez. Mert – amint Erdő Péter bíboros úr mondta a parlament előtti szentmisében - „a mai világnak égetően szüksége van az egységes kereszténység tanúságtételére”.

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ünnepelte az Oltáriszentségben köztünk maradó Úr Jézust. Nekünk, keresztényeknek ez a legfontosabb ünnepünk: az Eucharisztia ünneplése. Az Eucharisztia ünneplésének középpontjában nem az ember áll, hanem az értünk emberré lett, kereszten meghalt és harmadnapra feltámadott Jézus. A krisztus-esemény a világtörténelem legfontosabbika.

Zundel atya misztikus szavait idézve: „A szentmise liturgiája összefoglalja az egész történelmet, körénk gyűjti az összes nemzedéket a kezdetektől az idők végezetéig, akik Istenben és bennünk nyugszanak. A liturgia körénk gyűjt minden embert, kortársainkat, mégpedig úgy, hogy velük vagyunk minden bajukban, életük minden katasztrófájában, minden szerencsétlenségében, minden betegségében, minden fogságában, minden háborújában, minden mulasztásában, minden hibájában. Tesszük ezt azért, hogy senki ne maradjon kívül, hogy valóban, ahogy a sok búzaszemből lesz egy kenyér, és a sok szőlőszemből egy bor, úgy legyünk mi is ezentúl egy test, úgy alkossuk együtt Jézus Testét.”

A most lezárult eucharisztikus kongresszuson az Oltáriszentséget ünnepeltük, mely – Szent Ágoston szerint – „az egység szentsége, és a szeretet köteléke.” Ezért is énekeltük kongresszusi himnuszunkban:

                                                   Krisztus, kenyér s bor színében,

                                                   Úr s király a föld felett:

                                                   Forrassz eggyé békességben

                                                   Minden népet s nemzetet!

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2021-09-13.odt35.39 KB