Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Galgóczy Erzsébet bravúrja – 2012.03.30.

1./ Ötven évvel ezelőtt – 1962. március 27-én – halt meg Galgóczy Erzsébet. Nem a Kossuth-díjas író, hanem a stigmatizált nagy szenvedő. Halálévfordulójára sokan jöttek össze a farkasréti templomba, hogy a boldoggá avatásáért felajánlott szentmise után átmenjenek a temetőben lévő sírjához imádkozni. Itt volt szülővárosának – Szolnoknak – a plébánosa, sőt egy fiatal osztrák pap is velem együtt koncelebrált.

     Ki volt a stigmatizált Galgóczy Erzsébet? 1905-ben Szolnokon született, szüleinek sorrendben 10. gyermekeként. Az összesen 11 gyermekből azonban csak négyen érték meg a felnőttkort, de Erzsébet is sokat betegeskedett. 15 éves korától 42 éven keresztül ágyban fekvő beteg volt, míg 57 évesen meg nem halt. 14 éves volt, amikor a Tanácsköztársaságnak nevezett kommunista uralom alatt román katonák ostromolták meg Szolnokot. A 14 éves Erzsébet ekkor a géppuskatüzön átjutva bement a rommá lőtt vártemplomba, hogy kimenekítse onnan az Oltáriszentséget. Amíg a templomban becsomagolta a monstranciát és cibóriumot (az Oltáriszentség őrzésére szolgáló edényeket), bedőlt a torony, s Erzsébet egy falrepedésen tudott csak kijutni. A hídon lévő katonák miatt a Zagyván átúszva mentette meg az Oltáriszentséget – mindenki csodálatára.
     Gondoljunk bele: ha mindezt a bravúrt egy templomban bennmaradt emberért tette volna meg, kitüntetést érdemelt volna életmentésért. Galgóczy Erzsébet, a kamaszlány, nem mérlegelt – miként a bátor életmentők sem mérlegelnek, hanem cselekednek. A kislány számára az Oltáriszentség nem egy kegyeleti tárgy volt, hanem egy élő személy: Jézus Krisztus valóságos teste. Bátor tettéért az emberektől csodálkozást kapott. Mit kapott Jézustól? A szenvedés keresztjének jutalmát. Egy év múlva, 15 évesen tüdőgyulladást kapott, mely gyorsan átment tüdővészbe, amely később béltuberkulózisba és csont tbc-vé fejlődött ki. Az emberi élet virágbaborulásának idején – 15 évesen – Erzsébet élete lassú hervadásba fordult, és a haláláig hátralévő 42 éven át ágyhoz kötött beteg volt. Jézustól kapott még egy jutalmat: a stigmákat. 24 évesen megjelennek testén – kezén, lábán, oldalán, majd fején is – Jézus sebhelyei. Stigmái nem voltak állandóak, mert ezek a sebek idővel begyógyultak, ellenben a fájdalmai állandóak voltak.
     Galgóczy Erzsébet életének legnagyobb bravúrja nem az Oltáriszentség kimentése volt a szolnoki vártemplomból, hanem az a szeretet, ahogy a szenvedés keresztjét elfogadta. Megpróbáltatásban gazdag életének utolsó három évét Máriaremetén töltötte. Itt lejegyzett verse bepillantást enged misztikus lelkébe.
 
             Mi a legszebb testvérkém
 
             Fájó szívvel mást vigasztalni,
             Elfojtott könnyel, könnyet letörölni,
             Bekötni sok nagy szívsebet,
             Mikor a Tied a legjobban éget.
             A csüggedőknek adni szárnyakat,
             Megérteni akkor másokat,
             Mikor hiába keresel szívet,
             Mely felemelné csüggedt lelkedet.
             Leroskadni este az oltárnál,
             Megköszönni az Úrnak a napot,
             És kérni egy nehezebb HOLNAPOT!
 

2./ Galgóczy Erzsébet 50 éve nyugszik a farkasréti temető 6-os parcellájának 7. sorában. A legtöbb emberre 50 év múltán már nem is emlékeznek, de a stigmatizált Erzsébet halálának évfordulójára több tucat tisztelője eljött, hogy sírjánál imádkozzon érte és hozzá. Érte, hogy elnyerje a boldoggá avatás dicsőségét; és hozzá, hogy közbenjárásával esdje ki a betegek gyógyulását, hitetlenek megtérését, az Istenben hívők hűségét. Példája erőt ad ahhoz, hogy zúgolódás helyett merjünk hálát adni a mai nap próbatételéért, és merjünk kérni egy nehezebb HOLNAPOT.